Most mi lenne a helyes viselkedés tőlem? Anyásbalhé, kisbaba.
Várandós vagyok, mkét hete derült ki, hogy kislányunk lesz. (Első unoka lesz mindkét oldalról.)
Másnap anyósékhoz mentünk bejelenteni a dolgot. Mondom, kislány lesz és hogy Johanna vagy Krisztina, nekik melyik tetszik. Anyósom döbbenten néz rám meg a férjemre majd megszólal: NEM BAJ, MAJD A KÖVETKEZŐ FIÚ LESZ.
Tudni kell rólam, hogy elé érzékeny vagyok erre a témára (eleve utálom, ha valaki olyanokat mondd, hogy ne legyél koszos, mert a kislányoknak csinosnak kell lenni, meg ilyeneket, hogy ne én nyírjam a füvet, mert az egy férfi dolga stb, értitek). Meg hát a terhességi hormonok is közre játszottak, így se szó, se beszéd felálltam, kimentem a házból és bevágtam magam után az ajtót. A kocsiban meg megvártam a férjemet (aki 20 másodperc után ott is volt) és akkor már bőgtem, egészen hazáig.
Otthon felhívtam apósomat és elnézést kértem, kértem, hogy adja anyósomat is, hogy megbeszéljem vele, hogy ez engem miért zaklatott fel ennyire. Erre hallom, hogy anyósom a háttérben kijelenti, hogy ő egy ilyen hiszits, bunkó nőszeméllyel nem hajlandó beszélni, menjek oda és kérjek elnézést..
A férjem nagyon mérges az anyjára, nekem ad igazat. Én viszont elbizonytalanodtam. Anyósommal amúgy jóban vagyunk, nagyon szeretem és ő is engem, még sose vesztünk össze, egy rendes nő, nem az a sárkány típus.
Kérjek én elnézést? Azért a saját unokájáról beszélt, szerintem elég degradálóan. Mintha a kislányom kevesebbet érne, csak azért, mert nem pénisszel születik.
Szerintetek autózzak el én oda vagy várjak, amíg megérti, hogy mi volt a baj? (Nincs messze, 50 km.)
válasza:Ne csinálj semmit. Felhívtad őket, elnézést kértél, nem kell a küszöbön csúsznod, hogy szóba álljanak veled. Valóban túlreagáltad, de elnézést kértél és a legtöbb nő pontosan tudja (így anyósnak is elnézőbbnek kéne lenni), hogy milyen érzés, amikor megborul a szokott hormon egyensúly. Ne tegyünk már úgy, mintha még senki sem csinált volna itt irracionális dolgot mensi előtt 1-2 nappal, terhesen, vagy egy rosszul belőtt tabi hatására...
Én is utálom az ilyen megkülönböztetéseket, hogy fiú/lány legyen. Magában azt gondol mindenki, amit akar, de ha valaki megosztja velem az örömét, akkor nem annyira nagy erőfeszítés gratulálni leszólás helyett, akkor sem ha én nem örülnék az adott dolognak. Szerintem innen, hogy tettél felé egy lépést, gondolkozzon el ő is picit. Talán a férjed beszélhetne az anyukájával miután mindenki aludt rá egyet. Ha anyós nem sárkány típus és eddig szerettétek egymást, akkor talán ő is lép felétek picit.
válasza: válasza: válasza:Egyszer hivatkoztam anyukámra, akkor is múltidőben, amikor elmeséltem a nagyszüleimmel való sztorit. Undorító, beteg ember vagy, ha szerinted valaki ezzel "viccel".
Inkább tűnj el a kérdésem alól, nem vagyok rád kíváncsi, és többet ne vedd az édesanyámat a szádra!
A kifakadós és hormonos dolgok pedig már korábban ki lettek fejtve, egyeseknek nem megy a szöveg értelmezése.
Továbbra is kérem, hogy senki se személyeskedjen, én sem tettem és elvárom, hogy normális hangnemet üssön meg mindenki! Az anyázós-kamuzós válaszadón kívül mindenkit felpontoztam.
Megjegyzem, nem viselkedem hisztérikaként, sosem hisztizem, de mondom, itt mindenki tökéletes 100%-ban, soha egy rossz cselekedete, elborulása nem volt.
Az ilyen keserű, másokon kiélő válaszadóknak nincs semmi jó az életében, csak OFF-kommentekkel inzultálni a normális stílusban megoldást kereső kérdezőket? Éééééérdekes.
válasza:Pff persze, még te kérj elnézést mert ugyanúgy tekintesz a lanyodra mint ha fiad lenne. Tuti rá csaptam volna az ajtót egy cifra mondat után.
Kérjen szépen ő bocsánatot, mert maradi élőiteletes beszelogatos nember.
Felhivni is felesleges volt szerintem. Amíg bocsánatot nem kér addig nem találkoznék vele. Jah és nem vagyok terhes.
válasza:Nem voltam terhes - és amúgy sem szeretem a hormonokra hivatkozást, mert ebből jön az, hogy ha jogosan dühös vagyok valami miatt, jön a "mi van, menstruálsz?" kérdés.
Két dolgot viszont nem értek.
1. Az öregasszonyoknak miért van mindig default igazuk? Miért kell nekik becsicskulni? Nem attól bölcs valaki, ha elismeri, hogy téved?
2. Én is olyan vagyok, hogy ha cseszegetnek, inkább elmegyek levegőzni. Ha ott kell maradnom, olyan keményen lépek fel, hogy a pápai bocsánat sem lenne elég anyósnak.
Tudom, hogy divat a fiatal nőknek azt mondani, ülj, maradj, tűrj, mosolyogj, de szerintem lélekpusztító.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!