Most mi lenne a helyes viselkedés tőlem? Anyásbalhé, kisbaba.

Nem olvastam a kommenteket, csak a kiírásodat. Szerintem igazad van, anyósod bunkó volt, nem kérnék bocsánatot.

Nekünk már 2,5 éves a kislányunk, anyós a mai napig mindig elmondja, hogy ő nem szereti a lányokat (Alzheimeres, fel se fogja milyen dolog ilyet mondani, de azért szar érzés, férjemmel kimondottan örülünk, hogy lányunk van)

Kész vagyok a kommentektől!

Az anyós tapló volt! Ennyi. Utána még be is szól, és te azon gondolkodsz, hogy bocsánatot kérj?!

Mindegy, hogy hány éves, hány gyereket nevelt fel, akkor is tisztelnie kell más embert, amennyiben ezt ő is elvárja.

Ha nekem ezt mondta volna valaki, akkor nem kirohantam volna, hanem megkértem volna, hogy gondolkodjon el azon, amit mondott, és a kapcsolatunk egy bocsánatkéréssel folytatódhat.

Szerinted mi lesz, ha a köv. gyereketek fiú lesz? Ez a nagyi gondoskodni fog arról, hogy a kislányod tudja hol a helye negatív értelemben.

És lehet, hogy régen a fiú volt a gyerek, a lány meg csak lány volt, de már a 21. században élünk, ahogy a kedves mama is.

Nehogy még te csússz a mama előtt, mert kiakadtál a beszólásán!

Nem tudom, mit nem lehet azon érteni, hogy anyós hülyét szólt be, a kérdező pedig hasonlóan hülyén reagált. Emberek között létezik más kommunikáció is, mint az, hogy "ráb..szom az ajtót, oszt jó'van." Mindketten tartoznak egy bocsánatkéréssel a másiknak, ezt meg legjobb semleges terepen.

Attól, hogy egyetlen spontán, hülye reakció miatt nem fogadsz öriharit, még nem azt jelenti, hogy akkor majd engedned kell bármibe is beleszólni. Eddig jó volt a kapcsolat, te írtad, ezentúl is megmondhatod neki NORMÁLISAN, mit szeretnél vagy nem szeretnél. Mindig jól jön egy szerető nagymama, arról nem is beszélve, hogy a párod sem fog emiatt az egyetlen eset miatt örökre hátat fordítani az anyjának. Lehet ezt az egészet civilizált módon kezelni.

39-40- es vagyok

nem még nem fordult elő velem ilyen

még a terhességeim idején sem

megoldás fogod a valagad és átmész megbeszélni vele h miért csináltad, elnézést kérsz a kirohanásárt

remélhetőleg megérti min akadtál ki és ö is elnézést kér

majd megbeszéled vele h miért bántott a dolog és reméled h a jo viszony megmarad

ha ügyes vagy akkor egymás nyakában sírtok és örültök a gyereknek

"Kedves" 39-40-86-os válaszoló, látszik a stílusodból, hogy milyen nyugodt, barátságos, kellemes, szeretni való ember vagy. A való életben soha nem akadsz ki, de egy vadidegen ember kérdésén meg igen. Ide érződik a szavaid mögött lévő indulat. A nyolcvanmillió felkiáltójel használata pontosan azt tükrözi, hogy iszonyatosan nyugodt ember vagy, meg a szóhasználatod alapján is nyilván ez jön le. Na persze...

Idézek:

"nem esélyt adsz az anyósnak hanem kutyakötelességed ezt rendezni veled a gyereked érdekében ! az anyós a gyereked nagymamája !!! ezt soha ne feledd el !!! "

Miért akadtál ki ennyire, ha maga vagy a megtestesült nyugalom? ;)

Ha viszont tényleg soha nem akadsz ki, csak az interneten nyilvánulsz meg így, akkor veregessed meg a válladat, legyél piszok büszke magadra, amiért ennyire hihetetlenül tökéletes vagy, aztán törődj bele, hogy van olyan, aki meg kiakad, és hatással vannak rá a hormonok. Tudod, nem mindenki egyforma. Szerencsére.

Egyébként az, hogy a kérdező elhagyta a helyszínt, nem kirohanás. A kirohanás az lett volna, ha nekiáll üvöltözni az anyóssal. Nem állt bele a konfliktusba, nagyon helyesen. Én azért elgondolkoznék az anyós rendességén is, hiszen tudván tudja, hogy a kérdezőnek ez mennyire fájó pont az életében, mégis benyög egy ilyet. Tényleg marha rendes egy asszony. Amúgy sajnos vannak olyan emberek, akik általában tök normálisak, aztán bekattan náluk valami, és odaszúrnak a másiknak úgy, hogy az a legjobban fájjon. Utána meg adják az ártatlant, hogy nem is tudják, mi a probléma, miért kapta fel a vizet a másik, miközben pontosan jól tudják, de saját magukat állítják be áldozatnak. Gusztustalan.

Kérdező, majd írd meg, mi lett a végkifejlet, én kíváncsi vagyok rá.

53-as válaszoló.

"Egyébként az, hogy a kérdező elhagyta a helyszínt, nem kirohanás. "

"...se szó, se beszéd felálltam, kimentem a házból és bevágtam magam után az ajtót. A kocsiban meg megvártam a férjemet "

Valóban, végtelenül kulturált és a megjegyzés súlyosságához mérhető megnyilvánulás volt. :D

"Anyósommal amúgy jóban vagyunk, nagyon szeretem és ő is engem, még sose vesztünk össze, egy rendes nő, nem az a sárkány típus. "

Ezért kéne megbeszélni vele a problémát, ha már mindenki lehiggadt.

Gondolom ti a lányotokat is így kezelitek, hogy ő CSAK egy lány.

Na, én nem így kezelem, nekem ugyanolyan gyerek, mint a fiam. És, ha valaki a lányomról pejoratíve nyilatkozik már a születése előtt, akkor azt meg úgy kezelem.