Hogyan kezeljem, hogy a férjemnek fontosabb az anyukája, mint én?

Fuss neki 39-es és értőn olvasd el amit írtam, mert látom, hogy egy szó sem jutott el a tudatodig.

Férfiként tanácsolnám neked ezt, aki 25 éve él olyan házasságban, ahol egy pillanatig nem volt egyik oldalról sem anyós probléma, pedig annyifélék vagyunk, ahányan vagyunk.

(36-os)

#42

Nem értem, miről beszélsz, még akkor sem, ha én is hosszú ideje élek házasságban.

31-es vagyok.

Nem érdekel, hogy mi történt veled. Idejöttél egy kérdéssel, amihez semmilyen háttér sztorit nem adtál. Most ott tartunk, hogy jaj kicsi prüntyőkét kitették hazulról, amikor betöltötte a 18-t. He? Most akkor kivel is van bajod?

Odaadó feleség, biztos. Sajnos csak a leírtak alapján tudok véleményt formálni, de az eddigiek alapján te pont az odaadó ellentéte vagy.

Látom, indulat az van itt bőven, bár segítőkészség is lenne ennyi!

Szóval:

Ha két házastárs egy házban csak elmegy egymás mellett, de nem beszélget egymással, az általában mindkettőjük felelőssége. Itt is felmerül a kérdés, hogy pár hónapja hirtelen lett ilyen a kapcsolat, vagy fokozatosan hidegültek el egymástól.

Valamelyik hsz-ban kérdező írta, hogy férje anyukája mindenbe beleszól, pl. abba is, hogyan nevelik a gyereküket. Ez már reálisabb probléma, habár ebben sem lehet ítélkezni konkrétumok nélkül.

Kérdező!

Mindenképpen törekedni kéne a kommunikációra a férjeddel. Attól tartok, ez egyikőtöknek sem erőssége. Nem szerencsés olyat mondani, hogy az anyukája fontosabb, mint ti vagytok, de nem szerencsés pl. kérdésként sem föltenni, hogy "Mi vagyunk neked fontosabb, vagy anyád?".

Ne azt hozd föl problémának, hogy férjed sokat beszél az anyukájával. Azt inkább kifogásolhatod, ha bizonyos intim dolgokat kitereget, vagy kettőtök vitájában mindig döntőbírónak kéri föl anyukáját. Azt is hangsúlyosan kifogásolhatod, ha anyukája bele akar szólni a gyereknevelésbe.

Törekedj arra, hogy ne vádló vagy sértődött legyen a hangulatod, ha beszélgetsz vele erről. Többször is hangsúlyozd, hogy szereted őt, hogy azért akarsz most vele beszélgetni, mert boldog házasságra vágysz és azt szeretnéd, ha a kislányotokat együtt nevelnétek föl.

Máshol is szoríthat a cipő.

Ha pl. kicsi a gyerek és keveset vagytok kettesben, akkor ez is árthat a házasságotoknak. Próbáljátok megoldani, hogy egy-egy délutánra, estére kettesben mehessetek el, és akkor csak egymással foglalkozzatok. Mint az udvarlás időszakában!

Csináljatok hármasban is örömteli dolgokat. Ne gondolj nagy dolgokra, csak akár egy közös kirándulás, együtt elmenni az állatkertbe, nyári este együtt szalonnát sütni, vagy akár csak közösen játszani valamit otthon a gyerekkel.

Sok dolgot kéne még tudni: milyen a férj viszonya a gyerekkel, egyáltalán hány éves a kislány stb. De az biztos, hogy a jó apa-gyerek kapcsolat a házasságot erősíti, míg ha az apa nem törődik a gyerekkel, az gyengíti a házasságot is.

Kérdező, ha képes lennél különbséget tenni, hogy a férjed édesanyja "beleszól", vagy segítő szándékkal HOZZÁSZÓL(!) valamihez, máris boldogabb lenne az életed!

Meghallgatod és úgyis azt csinálsz amit jónak látsz, nem fog fegyverrel állni a hátad mögött.

Bár sokan alapban elutasítják az "anyóstól" jövő dolgokat, mint ördögtől való kezdeményezést, de lehet, hogy érdemes lenne néha odafigyelni rá, a kora, az élettapasztalata okán, nem biztos, hogy hülyeségeket beszél.

Egy biztos, jó szándék vezérli, ... ha hiszed, ha nem!

Kérdező, nem csak a 44-es nem tudja mi van, itt senki nem tudja.

És még ha leírnád is, az akkor is csak a te oldaladról mutatná meg a történéseket, amire csak egyoldalú válaszokat lehet adni.

Gondolom te azoknak örülnél főleg, akik fröcsögve szidják az anyósodat, egyúttal belerúgva képletesen a sajátjukba, csakhogy minden éremnek két oldala van.

Egyedül nem lehet vitázni, veszekedni, egy házasság megromlásához is ketten kellenek.

#47-es:

Honnan tudod, mi vezérli a kérdező anyját?

49-es, mert csak nagyon beteg agyban fordul meg olyan gondolat, hogy rosszat akarhat az unokájának.

Egyébként ez volt az utolsó, hogy válaszoltam neked, nem kettőnk "beszélgetéséről" szól ez a kérdés.

Szánalmas emberek vagytok, de komolyan. Édesapám a szüleit naponta meglátogatta, amíg még éltek. Az hogy valaki szereti és tiszteli a szüleit, törődik velük idős korukra, nem azt jelenti, hogy egyedül életképtelen.

Nem kenhetsz mindent a férjedre. Ha jó a kapcsolatotok, ha nem, a szülő szülő marad, senki nem fogja őket eldobni mert egy hárpia házastárs sokat gondol magáról és nem tesz semmit, mert még a kis korona leesik a fejéről.