Tehetősebb szülők gyerekeinél ez a hozzáállás normális? A párom azt várja, hogy a szülei meghaljanak? Mit tehetnék?
Én is jó családból származom, a szüleim jogászok. Sosem szenvedtem hiányt semmiben, de ez arra motivált, hogy később én is megteremthessem magamnak a jobb életszínvonalat, hogy ne hónapról hónapra éljek. Semmit nem vettem magától értetődőnek és örültem, ha segítettek a szüleim, nem még többet vártam el. Tanultam, diplomát szereztem és már dolgozom, eltartom magam.
Ezzel szemben a párom 26 éves, se nem dolgozik, se nem tanul. Elkezdett már több egyetemi képzést is, de mindet félbehagyta 1-2 félév után. Mert nem tetszik neki, mégsem az érdekli, nem abban látja a jövőjét. Igazából őt a kocsiján, a számítógépes játékokon, az edzésen és rajtam kívül szerintem semmi nem érdekli...
Az a baj főként, hogy nincs is ösztönözve arra, hogy változtasson. A szüleitől kap havonta egy bizonyos összeget, de ha azt elkölti 2 hét alatt, semmi gond, kap még egyszer annyit (ebből máshol 4-5 ember él meg egész hónapban). Tehát rászorulva tényleg nincs arra, hogy elmenjen és dolgozzon. De ő ezt meg is mondja, hogy minek menne bárhová, mikor a fizetés, amit kapna, nem fedezné a kiadásait még 1 hétig sem.
Külön kasszán vagyunk jelenleg, a rezsit felezzük, de amúgy mindenki magának fizeti a dolgait. Ez most még rendben van, de szeretnénk családot majd idővel, egy gyereket biztosan. Kérdeztem már, hogy akkor mi lesz, mire vállat vont, hogy hát gondolja majd akkor arányosan több pénzt adnak az apjáék, vagy "lehet addigra szerez valami diplomát". Mondom és ha a szülei már nem lesznek? Az volt a válasza, hogy akkor örököl annyi pénzt és vagyont, hogy utána sem lesznek anyagi gondjaink, nyugodjak meg.
Régóta együtt vagyunk és szeretjük egymást. Vele képzelem el a jövőmet, ha a családra gondolok, őt látom magam mellett. De sokszor kétségbe ejt, mikor eszembe jut, hogy semmi motivációja semmire nagyon, mert hogy a szüleinek, családjának van pénze és hogy neki sehol nem tudnának akkora fizetést ajánlani pályakezdőként, amiből ő megélne.
Hogy nyissam fel a szemét, mitől látná meg, hogy ez így nem jó?
válasza: válasza:27-esnek igaza van, a leírásból ítélve itt a születendő gyereknek is rendezve van a sorsa egész eletere, miért dolgozzon hát a pasid? Nem tanította neki senki, van egy anyagi szint, ami után nem tudsz csődbe menni, hiába nyugtatják ezzel a szegényeket. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a szülők se erőltetik.
Azt neked kell eldöntened, hogy az értékrendedbe mennyire fér bele egy ilyen dologtalan élet, de gyanítom az anyagiak erősebbek lesznek, hiszen te magad is írod, hogy más baj nincs vele. Na ja, nincs is...
válasza:Nézd, első komoly kapcsolat ezert ragaszkodsz hozzá. Együtt nőttetek fel. Csak tudod mi a gond? Az hogy ő megragadt 15 éves szinten.
Nincs rá utalva hogy valtozzon.
Meg tudod, gyökeresen megváltozni nem nagyon lehet. Lehet "javítani" fejlődni stb, de nagy fordulatra nem nagyon kellene számítani.
Te inkabb az elképzelésbe kapaszkodsz hogy mi lehetne. De nem lesz , legalábbis nem valószínű hogy vele.
En választás elé állítanám.
válasza: válasza:Nekem hasonló történetem van. Első szerelem. 12eves korunktól 24ig tartott.
Az akkori barátom egy nagyon értelmes srác volt. Orvos szülők gyermeke. Jogi karra készült, de ugrált össze - vissza egyetemek között, semmit nem fejezett be, nem dolgozott. Én is egyetemre jártam más városba, de ez a része nem volt probléma.
Imádtam őt , a szüleit, mint a sajataimat. Ők is engem.
... Egy idő utan, valahogy kezdett fura lenni a helyzet, hogy nem csinált semmit. Se nem tanult se nem dolgozott. Kezdtem felnőni és ez valahol ciki lett. Az anyukájával komolyan elbeszelgettem, és ő is magát hibaztatta. A két nagyobb báty orvos lett. A, picikét dedelgette. Azt mondta hogy nagyon szeret, szégyenli, de hosszútávon a jövőben nincs jövőnk a fiával.
Nagyon fura volt, de igaza lett...
Mar nem vagyunk együtt több mint 10 éve, jó baratok maradtunk, de lassan erő típus volt. Mai napig nem végzett egyetemet, de legalább megtalalta a munkáját.
Visszagondolva, néha nagyon ciki volt, ugy jogra jarni, dolgozni, hogy egy léhűtővel voltam együtt, akit a szülei penzeltek, fizettek a lakbérünkbe, az életünket. Nekem ez nagyon kiábrándító volt. Nem hallgató korunkra gondolok, hanem a munkás életben. Társaságban mindig vetített, hogy most 2 munka között van, egyetem stb. De mindenki jól ismerte... Egy idő után nagyon Gáz volt már. Erre nem lehet alapozni egy közös jövőt. Vagy eltarthatod, ha nem zavar, hogy ilyen, mert édes aranyos.
Beszélj vele! Kell neked egy here nőként???
(ui: sokszor szakítás ébreszti őket rá, hogy változtatni kellene, és akkor szoktak is,... De addigra mar nagyon késő.)
Sok sikert!
válasza: válasza:"Elhagyni viszont nem fogom, mikor együtt vagyunk már 12 éve."
Ez egy tipikus irracionális gondolkodási hiba, úgy hívják, h Concorde-effektus vagy elsüllyedt költségek tévedése (sunk cost fallacy).
"A Concorde-effektus azt az emberi viselkedést jelenti, amikor csak azért ragaszkodunk (káros módon) valamihez, például egy vállalkozáshoz, mert már pénzt, időt és energiát öltünk bele. Nevezik még az elsüllyedt költségek tévedésének (sunk-cost fallacy) is."
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!