Kezdjek el veszekedni vagy hagyjam a dolgot? Bővebben lent.

Ne haragudj, hogy csak ennyit írok, de az olvasottak alapján sajnálom, hogy ilyen férjet találtál, akihez ilyen család tartozik. Persze a nagyobb baj a férjed, hisz ha vele legalább tudnátok közösen élni úgy, hogy ne nyomjon el Téged, akkor nem lenne gond a családjával sem.. de így?! Kitartást és sok erőt az életed további részéhez! (..vagy talán inkább gyors szétválást, és egy kiegyensúlyozott boldog életet egy másik Férfi mellett, aki tisztel és megbecsül?!)

Amúgy teljesen egyetértek a többiekkel, de ők már mindent leírtak, amit én is tettem volna..

Gyerek van?

Mert ha nincs, még előtte kéne lelépni.

Kié a lakás? Tiéd vagy az övé?

Én először is elmagyaráznám a férjemnek, hogy normális családoknál ezt hogy szokás. Előre megbeszéljük, nem alamuszi módon befurakszunk. Lehet, hogy őt arra nevelték, hogy minden közös a testvérrel, na de ilyen idős korban is. (Ha fiú lenne, még a feleségeken is meg lehetne osztozni?) Én megértetném vele (próbálnám), hogy nekem ez bántó, rosszul esik, mert... Meg kellene előre beszélni. Mi van ha akkora esetleg régi barátokat hívtok meg nyaralni, és nincs hely. Ilyen a mesébe sincs, hogy fogom magam, és bepakolok.

Ha nem érti, na akkor jönne az a rész, hogy ez az én lakásom is, úgyhogy van beleszólásom. Mihelyt hajlandóak ideszólni időben, megbeszélni, jöhetnek.

A sógornőd egy sunyi dög. Vigyázzatok vele, még valamibe bele nem rángatja a férjed, olyan mint a nagynéném.

Az én konyhámban az anyám nem főzőcskézhet, nem a sógornőm.Az én házam az én váram, itt én vagyok az úr.Ha meg nem vagyunk itthon, nincsen az az Isten, hogy én valakit is beengedjek, legyen az akárki.

Állj a sarkadra, azokat dobd ki, a férjedet tedd helyre.Ne félj, ha látják hogy határozott vagy, egy szava sem lesz senkink.