Hogy tegyem rendbe a házasságom?

Hogy lehet valakit megcsalni hirtelen felindulásból????

Ezt nem értem.....

Nem érdemled meg a férjedet!!!!

Biztos nagyon szeret téged, ha ezt eltűri neked.

Azért ez meg kéne beszélnetek, nem az ágy alá söpörni.

amúgy miért csaltad meg????

Egy történet:

Adott két pár.

Az egyik mindent megtett a másiknak,szintén a tenyerén hordozta,ha rossz anyagi helyzetben volt,zokszó nélkül segítség.

Mégis ő csak másodlagos volt,mindig voltak olyan dolgok/emberek akik elsőbbséget élveztek.

Na e ezek ellenére is szerette ŐT.

Aztán megtörtént,megcsalta.

Még mindig szerette,előjött belőle,hogy nem akarja elveszíteni,még jobban ragaszkodott hozzá,nem hagyta el.

Aztán minden kezdődött előröl,még most sem ő érdemelte ki a első helyet,valahogy szintén minden,és mindenki előrébb való volt.

Nem hitt az embereknek,akik azt mondták,hogy egy önző emberrel él,aki csak kihasználja.

Végül saját maga jött rá,és egyszerre jött ki belőle minden sz.r,amit lenyelt neki,úgy kiiktatta az életéből az illetőt,egyik napról másikra,(hiába könyörgött hogy változik) ,hogy az soha többé nem tudta felvenni vele a kapcsolatot,számot cserélt,tiltotta minden honnan.

Ezzel csak azt akarom mondani,hogy ismerős,ahogy most viselkedik veled a férjed,de idő kell hozzá,amik megemészti a dolgot(itt fél év kellett),és utána borul a bili.

Túlságosan el vagy kényeztetve,biztosnak érzed a kapcsolatodat,gondolván,a hülye férjed mindent megbocsájt,de hidd el nekem,nem így lesz.

Szóval nyugodj bele,a sokk hatása miatt ilyen,még nem tudja mi van,hogyan kéne viselkednie veled,mi a normális reakció ilyenkor,tehát meg van zavarodva.

Hiába mond akárki,akármit,ezt megbocsájtani meg lehet,de ott marad az emberben,mert elfelejteni nem,és lehet hogy nem most azonnal fog véget érni a kapcsolat,lehet fél év,egy év múlva,viszont ha együtt is maradtok,semmi sem lesz már olyan mint rég.

a félrelépésedről:

"férjem, aki a legjobb ember a világon"

"Főz nekem, ágyba hozza a reggelit, virágot vesz, udvarol"

"tényleg meghalna értem"

Szóval nem vert,nem csalt meg,odafigyelt rád!

Mindenki védi magát ilyenkor,de a bűnbánó nő mögött,aki sajnáltatja magát,lehet hogy egy báránybőrbe bújtatott farkas van,akinek nem elég a jó,ő mindent akar!

Akár egy jó menetet,valami jóképű facival,hisz lehet a férje már unalmas,kell a változás.

Sokan tényleg nem érdemlik meg a jót,olyan férj kéne neked,aki téged csal,megver,senkivel sem enged találkozni,megszabja kivel beszélhetsz,ami persze korántsem normális,de ha egy hónapot eltöltenél egy ilyen kapcsolatban,eszedbe sem jutna,még csak a gondolat sem,hogy más pasinak tedd szét a lábad!

Ezt maximum úgy tudod "helyre" hozni,ha ezentúl befejezed,hogy "én így,én úgy",meg abbahagyod a siránkozást,meg az önsajnálatot,és arra törekszel,hogy végre TE tedd boldoggá a férjedet,ne csak ülj a se..eden,és figyeld hogy milyen tökéletesen ajnároz,kényeztet téged!!

"Az idő minden sebet begyógyít!"

Na,ja!

De a hegek ott maradnak,nincs olyan jó plasztikai sebész,aki el tudná tüntetni.

Nem kell sajnáltatni magad, hogy ég az arcod meg nem érdemled meg. Legalább magaddal lehetnél őszinte, nincs hirtelen felindulásból történő megcsalás, velem ezt nem eteted meg. A hűség döntés kérdése, te ott akkor, abban a pillanatban VALAMIÉRT másképp DÖNTÖTTÉL. Ha őszintén magadba nézel, és megtalálod ezt a "valamit", van esélyed rendbehozni a dolgot. De amíg hirtelen felindulásnak álcázod a problémát, addig nem.

A véleményem az, hogy a férjed a viselkedésével kicsit sem férfias. Lehet, hogy minden nő erről álmodik, meg ezerrel irigyel, hogy ilyen féjed van, de a valóságban sajnos nem működik, ha a férfi elnőiesedik. Az eredménye az, hogy a nő "hirtelen felindulásból" megcsalja.

Persze látatlanban, 1 bekezdésből nem lehet "diagnózist" felállítani, de nekem ez jött le.

Lehet, hogy a férjed látszólag "tökéletes", de nem mindig van az embernek szüksége a tökéletesre. Egy idő után baromi idegesítő egy tökéletes "legjobb ember". Főleg azért, mert általában a saját önértékelési zavarait takargatja azzal, hogy mindent úgy csinál, amiről azt gondolja, hogy te akarod, hogy csinálja, hátha nem veszed észre, hogy nem tökéletes. Az ilyen emberben viszont semmi egyéniség nincs, ész nélkül bólogat mindenre, olyan, mintha káposztalé lenne a fejében. Meg sem tudod ismerni, mert nem önmagát adja, hanem azt játssza, akiről úgy gondolja, hogy látni akarod. Ha pedig nem tudod megismerni, akkor kit szeretsz? Mert hogy nem őt, amilyen legbelül, azt biztos, hiszen nem is mutatja meg magát. Látod azt, akit játszik, hozzáképzelsz még valamit (amilyennek gondolod), de ezt távol áll a valóságtól.

Szerintem itt lenne az ideje, hogy lemondjatok a tökéletességről mindketten (főleg ő), és megmutatnátok egymásnak, milyenek vagyok valójában. Nem csak a tökéleteset lehet szeretni, ha meg tud bocsájtani, akkor nem lesz akadája az őszinte beszélgetésnek.

De először magadban kell rendet csinálnod.