Miért kell ezért támadni?

Hát gondolom azért, mert mindenki azt mondogatja, hogy az anyaság a legszebb dolog az életben, meg stb.stb.

Én nem tudom, én se akarok gyereket. De én tudom magamról, hogy egyenlőre túl önző vagyok ahhoz, hogy egy kis prücsök minden kívánságát lessem és teljesítsem, törölgessem a taknyos orrát, feltakarítsam a gyomortartalmát. Mert ugye egy gyerek nem csak egy édes valami, amit ide-oda lehet pakolászni, és nem mindig édes és cukorfalat.

Lehet, hogy majd 5év múlva a fejemhez kapok, hogy most azonnal nekem gyereket, de addig kiélvezem a szabad életet.

Az pedig, hogy nem szereti a gyerekeket...hát vannak olyan kölykök akik nálam is kiverik a biztosítékot. Mert nem tudnak viselkedni, nyávognak, hisztiznek az anyjuk meg nem csinál semmit, csak elnézően mosolyog, hogy "hát nem édes?". Nem, nem édes... És attól félek, hogy ha nekem is gyerekem lesz, én is ilyen leszek, és elfelejtem, hogy egykor, hogy tekintettem az ilyen anyákra.

19:14el teljesen egyet értek.

Legutóbbi alkalommal teljesen "keresztre feszítettek" az anyukák, mert le mertem írni, hogy nem kedvelem a párom kisfiát (mellesleg a kiskölyöknek viselkedési gondja van), és huuuu mit írtak. Hogy mindenkinek szeretnie kéne a gyereket, meg biztos velem van a hiba, meg minek támasztok fel "szabályokat" (a saját lakásomban) a gyerek számára. Na ez picit lesokkolt...

Na az én válaszom is ide kívánkozik. Pont ma kaptam össze a párommal, mert a gyereket nem lehet elküldeni a fenébe. Elvégre ő nem tehet róla, hogy úgy viselkedik ahogy. Én sem akartam gyereket. Kereken közöltem is az anyámnak tőlem ne várjon unokát. Aztán jött a férjem és felcsinált. Szó szerint mert csak megszakításos módszerrel védekeztünk az elején, és volt egy aklalom amikor becsapott, vagyis mégis bennem ment el.Örjöngtem mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, egy hónapig mindent kitaláltam ami természetes vetéléshez vezet. Ám baba maradt. Szeretem a lányom, de időnként megőrjít. Ma a viselkedése miatt a páromat baltáztam le, hogy nem tudja ellátni a gyereket és nekem kell megint kézbe venni.

Második gyerekről álmodik. Én többet nem akarok mindent eölről kezdeni. Nem rózsaszín álom a gyereknevelés, bár vannak vidám oldalai készségen kívűl, de őrjítő hogy nem tudom elhajtani mikor zavar.

Szülésznőnek tanulok és számomra mindig is csodás gondolat volt, hogy egyszer majd nekem is legyen gyermekem, és 19 éves létemre alig várom a pillanatot, amikor végre a kezemben tarthatom a picit, de ennek ellenére sose foglalkoztatott a dolog, hogy más miért nem akar gyereket. Úgy gondolom egy nőnek joga van hozzá eldönteni, hogy szeretne-e gyermeket. Szerintem ez pont egy olyan dolog amiről másoknak egyszerűen még joga sincsen beleszólni, vagy megszólni a másikat a döntéséért.

Egyetlen dolog maradt meg bennem ezügyben: mikor anyukám terhes volt, lakott a házban egy öreg néni, akkor mindig mondta neki, hogy hova lett az a csodás alakja és mekkora pocakja lett a babától. A következő mondata már az volt, hogy "hát igen, én se akartam gyereket, az alakom miatt, aztán így is ronda öregasszony lettem, és még egyedül is vagyok"

Erről csak annyit, hogy én nem szólok meg senkit, de ha valaki nem akar gyereket, legalább legyen annak normális oka.

egyrészt soha ne mond azt hogy soha.

nekem ez alaszabály :)

másrészt nincs azzal semmi baj ha valaki nem akar gyereket. tutibiztosra tudod hogy nem vagy anyatípus, de ezt nem tudhatod biztosra mert nem tudod milyen anyának lenni.

aztán jöhet egy olyan társ az életedbe ami ezt meg is változtathatja.

de ha tényleg úgy gondolod, hogy neked nem való ez a felelősség akkor egyértelmű hogy nem gáz az ha nem akarsz.