Miért kell ezért támadni?

Na ennek örülök! Bár úgysem fognak sokan válaszolni azok közül akiknek szól a kérdés!

Én már voltam önző, beteg, nemnormális, szemét, p*csa, genetikai selejt, érzelmi nulla magányos senki aki nem kell senkinek... Hogy abortált volna anyám, hogy b*szassam magam a kutyáimmal (szó szerint idézek, merthogy az állatokat imádom, az már kicsit sem baj, hogy lányok a kutyáim.:) ) mert a férjem biztos nem b*sz meg elégszer stb stb. És kik mondták ezt? "Angyalkákat nevelő tisztes anyák"!

Igen bevallom, egy idő után, amikor nem fogják fel amit írok akkor én is elég szépen tudok beszélni. És hát igen, be kell valljam, hogy különc kutyafanatikus vagyok és jobban szerem őket minden embernél akit nem ismerek (lehet az rokon, gyerek vagy más) és tartozik a szeretteim közé!

Csakhogy annyi itt a bibi, hogy eléggé belevájtam magam a témában és levontam a szomorú következtetést, hogy bizony nem miattam ilyenek velem! A legszelídebben, kedvesebben, tiszteletudóbban fogalmazó gyereket nem akaró személyt is letámadják! Sajnos. És én is nagyon kiváncsi vagyok, hogy miért fáj másoknak, hogy én nem fogok szülni. Miért nem lehet elfogadni anélkül hogy kevebbnek néznének (pl ilyen szöveggel, hogy szerencse is hogy nem lesz gyereked úgy mindnekinek jobb), nyugtázni egy okéval és kész.

Ez nem egy kismamafórum, attól még, hogy sok anyuka van itt. Olyan helyekre magam sem megyek be. De szerintem egy kismamafórumon sem sértő, hogy nem akarok gyereket, legfeljebb nem a témához illő. Attól, hogy más nem tud szülni, nem én tehetek.

nem értem miért olyan nagy dolog ez az egész gyereknevelés. régen voltak emberek, akiknek 6-8 gyerekük is volt, és felnőttek, normális ember lett belőlük, és sztem akkoriban a szülők sem mondták, h jaj de xar nekem, gyereket kell nevelnem...

én is felnőttem valahogy, a párom is. meg ti is.

olyan hamar elszalad az a 20 év, csak most veszem észre. persze, én is félek egy kicsit a gyerekvállalástól, de sok olyan pillanat lesz az életetekben, amikor őszintén ki mered jelenteni, hogy ezért érdemes volt. amikor megnyer valami versenyt, lediplomázik, megtalálja a párját :)

szóval szerintem annyi az egész, h nem kell ezt olyan ördöngősnek tekinteni, és megy magától.

Szerintem attól hogy szülsz gyereket még ugyanúgy csűnya és idős leszel és ugyannyi eséllyel maradsz egyedül idős korodra!

Szeretni (akármit, akárkit) meg akkor is lehet, ha nincs gyereked.

Gratulálok az első pár hozzászólónak! Fogadják mélységes tiszteletem, hogy mások véleményével ellentétben ők nem akarnak mindenáron szülők lenni.

El sem tudjátok képzelni, milyen érzés olyan gyereknek lenni, akit nem akartak, csak azért lett, mert "ez az élet rendje"...

Na látod ezt én sem értem.

Először is a te szuverén jogod eldönteni, hogy szeretnél-e gyereket, vagy sem.

Aki nem akar gyereket, az minek vállalna? Felfogni nem tudom. Nem akarásnak nyögés a vége. Se az anyának, se a gyereknek nem jó egy ilyen helyzet. Aztán meg a fejéhez vágnák, hogy az ilyen minek szült.

A másik pedig, jó, persze nem tudod, milyen anyának lenni. De ez nem egy olyan dolog, amit kipróbálsz, és ha nem tetszik, akkor köszönöm, elég volt. Sokkal felelősségteljesebb úgy dönteni, hogy ha erre semmilyen késztetést nem érzünk, nem kísérletezünk. Az a kis jövevény nem erre való.

Értem én, hogy az, aki nagyon szeretne gyereket, és nem lehet neki, fel van háborodva, hogy másnak meg lehetne, de nem akar, de ez meg botorság. Attól, hogy ő vállalna gyereket, neki nem lenne jobb. Semmivel.

Én gyerekekkel foglalkozom és azt mondom, jobb, ha csakis akkor vállal valaki gyereket, ha valóban kívánja! Ez mindenkinek szíve joga.

Túl sok elhanyagolt, látszólag fontosnak tartott, pusztán anyagiakkal elhalmozott -valójában a szüleik szeretetét, figyelmét hiányló gyerekkel találkozom.

Nekem az az elvem, hogy ha nem lehet gyerekem attól a férfitól, akit a legjobban szeretek a világon, akkor nem vagyok hajlandó szülni, mert nekem mástól született gyermekem nem jelentene boldogságot, ha közben nem lehetek azzal, akit igazán szeretek, és ez a gyereknek lenne rossz, mert előbb-utóbb úgyis kibukna, és viták lennének az apával, miért is gondolok arra a másikra folyton, és ezt onnan tudom, hogy én is ilyen szülőkhöz születtem, anyu nem lehetett élete szerelmével, apám meg többször is megcsalta anyut, és nem jó így felnőni. Ez se szokott tetszeni sokaknak, de már nem érdekel, megtapasztalva a gyerek oldalát nem mindegy, kinek szülök gyereket.

A másik, hogy a gyerekeket szeretni és a gyereket nevelni tudni két külön dolog, ami ha nincs meg együtt egy szülőben, megint csak a gyerek kára vagy a társainak a rovására megy. Erre meg egy másik példa anyukám egyik diákja, akit a szülei nem nevelnek, sőt, a tanárt vonják felelősségre, ha a gyerekre rá mer szólni, a gyerekük viszont rajzszöggel dobálja a társait, egyiknek ki is vérzett a homloka, szerencse, hogy nem a szemét találta el...

Nem való mindenkinek gyerek, és nem kötelezhető minden nő arra, hogy gyereket szüljön. Aki nem így gondolja, az nem látott még rossz példát, vagy nem nézett még magába eléggé.

Nagyon sajnálom azokat a nőket, akik meddők, akik próbálkoznak, és nem megy, és kívánom, ha egyszer sikerül, jó és következetes szülők tudjanak lenni, csak az a szomorú valóság, hogy a világ híján van jó és következetes szülőkből. Aki törekszik rá, az sok munka mellett is képes elegendő időt fordítani a gyerekére, már láttam erre példát, és annak a gyereke boldog gyerek lesz és nem kallódik el.