Miért kell ezért támadni?

Az idezett resszel nem arra utaltam, hogy nincs aki eltartsa, es ez a lenyeges dolog. Erre csak te asszocialsz, pontosan a kezelni valo komplexusaidbol adodoan.

Egy normalisan gondolkodo ember nem azt latja a gyerekeiben, es a csaladjaban, hogy majd lesz aki eltartja, gondozza idosebb koraban, hanem arra, hogy lesznek olyan kozeli hozzatartozoi, akik oszinten szeretik, es nem az oroklesi szerzodes miatt pelenkazzak, ha raszorulna.

Nem tartom oket a vilag legtokeletesebb gyerekeinek, de tisztessegesen lettek felnevelve. Nem volt gond a viselkedesukkel, tanulassal, alkohollal, drogokkal.

Mar 20 ev felettiek, egyikuk mar teljesen onallo, jo munkahellyel, feleseggel. Lassan erkezik az unoka is. A fiatalabbik egyetemre jar, de kulon el tobb eve o is.

Szuleim videken elnek, de boldogan. Kozosen latogatjuk, es segitjuk oket, ha kell. Az en nagymamam utolso eveit a mi csaladi hazunk szomszedsagaban toltotte, ugyanis idekoltoztettuk, hogy konnyebb legyen apolni. Sosem ereztuk ezt kellemetlennek. En nem tudnam elkepzelni az eletet csalad nelkul, egy macskaval...

A kétszemélyes csalás is ugyanolyan család! Én pl azért sem akarok gyereket, mert úgymond nem vagyok hajlandó osztozni a férjemen, de ez csak egy kisebb érv! Azon kívül vannak szüleink, testvéreink, unokatestvéreink, akkora családunk van, hogy a felét még életemben nem láttam!

Amúgyis egyik alapelvem hogy nem a vértől fogok szeretni valakit. Nem azért fogom szeretni mert a rokonom hanem azért mert kiérdemelte, azért mert olyan amilyen. Ilyen elvekkel akárkiből lehet közeli hozzátartozó. Mert ő a fontos nem az hogy mennyire hasonlít a DNS-ünk.

És pl ha a gyereked a világ másik végére akar költözni akkor mi van? Akkor rosszul nevelted, hogy szeretetből nem marad melletted pelust cserélni, és nem szeret téged? Nem lehet hogy csak felnőtt és azt csinál amit akar, és nem abban bizonyul meg a szeretete, törölgeti a nyálad ha idős leszel?

Istenem...

Igazán elárulhatnád, hogy milyen jogon mondasz ilyet azokról az emberekről, akik nem akarnak gyereket. Nyilván jobb a magadfajta emberek nyomására szülni. A vádaskodók sosem néznek magukba?

Ezt annak a hozzászólónak írom, aki a kihalás miatt tartotta fontosnak a gyerekszülést.

Én elolvastam az összes hozzászólást. Volt itt olyan, akinek van vagy szeretne gyermeket, volt olyan, aki nem szeretne. Mind képes volt kultúrált formában megfogalmazni a vélményét. Egyedül te nem. Nos, akkor felteszem a kérdést? Ki a megkeseredett, rosszindulatú (öreg)asszony?

Akár tetszik, akár nem, rosszindulatú vagy, nem tudod elfogadni mások véleményét, nem tudod megadni az alapvető emberi tiszteletet. Most csak az a gondolat fordul meg a fejemben, hogy ha ezt a mintát látták tőled a gyermekeid, és ők is ilyenek lesznek, mint te, nem jártunk volna jobban, ha inkább nem szülsz?

És a gyerekeket mért ne lehetne nem szeretni? Mért te szeretsz mindent, ami a világon létezik? Biztosan nem. Már alapból az EMBEREKET nem szereted, hiszen ha szeretet lenne benned, akkor képes lennél az elfogadásra, és nem lennél megkeseredett.

Én nem tudom, valóban nem ismerem az életed, semmit sem tudok rólad azon kívül a pár soron kívül, amit ide beírtál. De meg merem kockáztatni, hogy talán te is jobban jártál volna, ha vársz pár évet a gyerekneveléssel, és egy kicsit megpróbálod megismerni magad, és megteremteni a lelki béként, mint a belső zavart "elkendőzni" egy gyerekkel.

Hát ennyi. Én sejtem, hogy most majd ki fogsz osztani, és nekem is hasonlóan szépeket kívánsz(haljak ki). Nyugodtan. Ha már annyit elértem, hogy kicsit elgondolkozol, megérte. És kihalni meg nem fogok, nekem lesznek (ha sikerül) gyermekeim. Én nagy családot szeretnék. Nem azért, hogy továbbörökítsem, nem is azért, hogy legyen aki gondozzon. Csupán én ezt szeretném. Mégsem támadok másokat, szerinted miért?

Köszönöm, hogy elolvastad.