Karácsonyi ajándékozás lefújva, de én mégis akarok kapni ajándékot, de nem gagyi sz@rt! Mi a megoldás?

Még mindig nem vágom, hogy tulajdonképpen mi itt a kérdés.

Küldjünk küldöttséget a családhoz, hogy a tudomásukra hozzuk ezt? Vagy elég annyi, ha veled együtt sírunk?

Szerintem ezt együtt meg kéne beszélni a családdal. Néhányan szerintem félreértették a kérdést. Abban egyetértek, hogy a kérdező fogalmazhatott volna finomabban vagy kultúráltabban, de végülis ugyanarról beszélünk így is. Nyilván a karácsony a szeretet ünnepe, mikor összegyűlik a család, beszélgetnek stb... meg persze vallási oldala is van, de egy jó és normális családban ez nem megy olyan ritkaság számba mert egyébként is beszélnek, találkoznak egymással (ahogy és amikor lehetséges, gondolok itt messzebb élő rokonokra) és nem csak ezen az egy napon szeretik egymást, hanem egész évben. Az ajándékozás pedig egy szokás, hagyomány és szerintem mindenki örül annak, ha ajándékot kap. Ez nem ciki felnőttként sem. Teljesen normális, ha valaki remegő kezekkel bontja fel a csomagolást mert annyira örül neki. Alapvetően jól eső érzés az, hogy valaki gondolt ránk, hogy valakinek fontosak vagyunk annyira, hogy időt és pénzt szánjon ránk és ha olyat kapunk ami valamilyen módon kötődik hozzánk, ami személyesebb akkor az csak egy plusz ok az örömre mert azt jelzi, hogy az illető figyel ránk, fontosak vagyunk neki és tényleg törődik velünk és valódi örömöt szeretne nekünk szerezni. Ez is egy mód a szeretet kimutatására. Nem az ajándék értéke a fontos, a kérdező sem írta, hogy valami hiper-szuper drága ajándékot vár. Most őszintén, lehet értékelni és kell is a munkát amit egy kézzel készített ajándék igényel, de ha esetleg nem túl szép vagy egyáltalán csak teljesen haszontalan és csak ott áll majd a többi 20 mellett a fiókban, annak nem nagyon lehet örülni. Ráadásul nekem ez annyira furcsa...A néni konkrétan nem ajándékot ad nektek, hanem ajándékot ad el nektek, ami ti kifizettek. Szerintem az a normális, mikor mindenki olyan ajándékot ad (meg én egyébként, az életben is ezt tartom normálisnak) amire futja, amire van keret. Nem kell több tízezres ajándék mindenkinek, ha arra van pénz, akkor mindenki kap egy kis csokit, de kölcsökérni vagy elfogadni a pénzt azért, hogy tudjak ajándékot készíteni...szerintem ez azért nem normális dolog. A vacsorára még azt mondom, hogy azért egy személynek mindenkit ellátni semmilyen szempontból nem könnyű, tehát ezt még valamennyire logikusnak tartom mert mindenki fogyaszt majd, így is furcsa, de egy nagy családban végül is el tudom képzelni. Visznont szerintem itt sem a pénz lenne a megoldás, mármint szerintem, amit a kérdező írt, hogy mindenki beszáll valamivel, valaki visz sütit, valaki levest az úgy teljesen jó lenne, esetleg ha megoldható akkor egy étteremben és akkor mindenki fizeti magának, amit szeretne. Valamint az is érdekes, hogy karácsonyi vacsorán szarvasgombás ételt kell enni, holott ajándékra is úgy gyűjtötök neki.... Tehát nem az a baj, hogy a néni ilyen ajándékot készít (nyilván ha valami hasznosabbat adna az jobb lenne), hanem az, hogy hogyan teszi ezt és tulajdonképpen túlköltekezik és rázza a rongyot, holott ezt nem tehetné meg.

Szerintem ezt a vacsorás "munkamegosztós" ötletedet prbáld meg megszerettetni a többiekkel vagy esetleg dobd fel az éttermet. Ezt a pénzt adunk az ajándékra dolgot pedig egyáltalán nem értem, hogy ez most miért jó...Másoknak a családban nem tűnik fel, hogy itt van valami furcsa? (Egyébként tipikusan olyan ajándék a könyv-, cipő-, ruhautalvány és még gondolom több üzletben is lehet igényelni, ami ha nem ismered kellően a másik ízlését, akkor jól jön mert azt vesz belőle, amit szeretne, hasznos dolgokat amikre szüksége van, de mégis ad egy kategóriát, hogy ne költse el valami "butaságra".)

Sőt egyesek válaszából azt veszem észre a tudatáig sem jutott el a probléma, a szövegértés híján.

Ó, dehogynem. Itt egyetlen probléma van: te magad.

Engem nem érdekelne, ha némi pénzt kellene arra áldoznom, hogy a nagymamám legalább arra pár órára találjon valami elfoglaltságot, amíg elkészít nagy szeretettel egy ajándékot. MAjd rájössz, ha ennyi idős leszel, hogy mennyire haszontalannak tudja érezni magát egy ember, ha semmit sem csinál a nap nagy részében.

Én egészen biztosan úgy fognám fel, hogy a munkáját ajándékozza nekem, én pedig azt az örömet ajándékozom neki, hogy nem unatkozik.

Mélységesen szomorú lennék, ha ilyen felületes, neveletlen, önző és buta gyerekem lenne, mint te vagy :(