Miért képtelenek megérteni az én véleményemet? Elvégre mindenkinek joga van úgy döntenie az életéről, ahogy akar

Az igaz szerintem is hogy a papír sokszor tudást egyáltalán nem takar.

Szerintem is élj úgy ahogy neked jó és tényleg kitudja még mi lesz,mit hoz a jövő.

Ha neked így jó,akkor miről beszélünk? Akkor tanulj meg nagyvonbalúan továbblépni mások megjegyzésein.

Amúgy SZEIRNTEM sekélyes,és nem reális a világképed a férfiakról,és eleve az életről,de ez már a te dolgod.

Régebben jártam itt, csak azért néztem vissza mert már 63 üzenet van a kérdés után.

Kicsit zavaros az, hogy már miről is folyik a vita, de olvastam valaki írta, hogy ablakot szigetelt diplomásként és jó sokat keresett. Itt meg is álltam mindenki nagyon indulatos lett.

Én is diplomás vagyok, van állásom is keveset keresek, de szorgalmas vagyok, már fizikai munkával 2008 óta próbálkozom, és többet keresek vele, mint diplomásként.

Bevennétek az ablakszigetelő buliba, ha még tart? Qurvára kéne a pénz.

Én nem olvastam el ,hogy ki mit írt,de a kérdésedhez egy kis történetet engedj meg,hogy írjak..

Rövid történet,de elgondolkodtató.

Nemsokára ünnepelni fogom az 50-dik születésnapomat!

Már előre félek tőle,mert minél több születésnap telik el,annál többször az jut eszembe,hogy bárcsak kaphatnék egy újabb esélyt arra,hogy megint 20 éves lehessek!Mindent másképp csinálnék mint ahogy leéltem az életem felét..

Fiatal lányként én is úgy gondolkodtam mint te,pedig az én időmben az volt a megszokás(vagy a helyes út?ki tudja?) hogy a fiatal lányok 18-20 évesen már férjes asszonyok,és boldog kismamák...Akkor még többen gondolkodtak azon,hogy hány gyermeket szeretnének...Igen most lehet mondani,hogy mert akkor más volt a világ.Könnyebb volt minden és mindenkinek volt lakása,pénze..Ha emlékezzem ,akkor abban igazat adok,hogy igen könnyebb volt akkor..De csak azért mert nem bonyolítottuk..Most nem írom,hogy nem volt internet,nem volt mobil telefon,és nem voltak ennyire drágák az igények amik most vannak..Ezt mindenki tudja..De akkor sem volt lakása mindenkinek,hiszen sokan "tanácsi" lakásért könyörögtek éveken át,és sok embernek akkor is kevés a volt a fizetése..Hiszen sok gyerek úgy nőtt fel,hogy a kinőtt ruhákat hordta amit a testvérétől kapott...De nem is ez a lényeg...

Mint írtam,én sem akartam gyermeket,és férjet sem akartam magamnak.Miért szolgáljak ki másokat amikor magamról is elég gondoskodnom?Ismerős gondolkodás ugye?

Fiatalként nagyon élveztem,hogy a barátnőim/barátaim szinte mindenki akiket ismerek/ismertem otthon voltak nevelték a gyerekeket,és amikor találkoztunk csak panaszkodtak,hogy bezzeg milyen nehéz anyaként az élet...Meg,hogy milyen jó nekem,hogy a magam ura vagyok! Igen én is azt hittem jó nekem..Múltak az évek,és lassan 25-30 éves lettem..A barátnőim többsége ilyenkor már büszkén kísérte a gyermeket az iskolába,büszkén mentek anyák napi ünnepségre,és fontosabb volt egy gyerekzsúron összejönni,mint egy presszóba vagy Disco-ba elmenni..Mivel engem untattak a gyerek témák,így nem haragból de szép lassan elfeledtek..Már nem hívtak,hogy menjek kerti partira,hiszen a gyerekekről szólt az is..Már a hívásaimat törölték hiszen őket már nem érdekelte,hogy jókat táncoljunk mulassunk..Megvolt mindenkinek a saját élete.Férje,gyermeke..Amikor 40 éves lettem észre vettem amit nem akartam,hogy bizony egyedül maradtam..A régi barátoknak már nem kellettem,és ha találkoztam velük,egy "Szia! Hogy vagy?" után már siettek,hiszen fontosabb volt,hogy a lányuk,fiúk ballag az iskolából vagy éppen lagzi előtt állnak..

Már elmondani sem tudom,hogy hány születésnapom volt hogy egyedül ittam az egészségemre..

Már el se tudom mondani,hogy hány régi barát meséli büszkén,hogy a fia/lánya milyen sikeres,és milyen büszkék rá.vagy hányan mondják bizony nemsokára nagyszülők leszünk...

Én hamarosan 50 éves fejjel már bánom,hogy annyira ragaszkodtam a nagy önállóságomhoz..pedig voltam szerelmes,és szerettek is..de mivel nem voltam hajlandó szülni előbb-utóbb a nagy szerelem is elment..Ma bármit megadnék ha újra kezdhetném,és mai fejjel tudom,hogy férjhez mennék(még akkor is ha tönkre menne a házasságom,mert legalább azt is átélem)és szülnék...

Még itt vagyok,és elmondhatom,hogy van egy kis lakásom amit az ízlésemnek megfelelően berendeztem..de nincs senkim akinek adhatnám..Nincs senki akinek örülhetnék,akire büszke lehetnék,és attól félek nincs senki aki ha egyszer meghalok emlékezzen rám!

Kérdező! Úgy élsz ahogy az életed alakítod...de mindent meg kell fontolnod,mert nem biztos hogy az a jó amit éppen most választasz...Hidd el nekem amikor már idősebb vagy nincs rosszabb a magánynál és az egyedüllétnél..

Amikor rájössz,hogy senkinek nem hiányzol,senkinek nem kellesz..

Én már nem tudok változtatni,de te még megteheted..

Szegény utolsó előtti, mindjárt sírok rajta. De ettől még van rajta kívül ezer más ember aki nem bánta meg hogy nem szült! :) Te egyszerűen csak valószínűleg nem szenteltél elég időt ennek a problémának, nem ismerted magad eléggé... Hidd el, van aki így dönt és jól teszi és boldog és az ilyen ember semmivel sem ritkább mint a többi.

Én megértem a kérdezőt, és nem itélem el. Én sem akarok gyereket. Soha. Viszont a párkapcsolatot az egyik legfontosabb dolognak tartom az életben! :) És érdekes módon megismertem életem szerelmét, évek óta boldogan együtt vagyunk, mégsem kattant be hogy most azonnal gyereket akarok szóval szerintem nem igaz hogy ő azért nem szeretne mert nincs jó párja.

Az egyik első válaszólónak, meg akit sokan leszóltak üzenem vagyis inkább kérdezem hogy hogy van bátorsága és annyi esze, hogy közölje egy általa totál ismeretlen emberrel hogy ő tuti nem él jól, csak azért mert más az életformája mint a válaszolónak és a társadalom többségének és csak bemeséli magának? Ez buta és logikátlan dolog! Azért mert szerinted te tudod a tuti életet, még nem biztos hogy másnak is az!

Hát kedves válaszoló, légyszi keresd meg, amikor azt írtam, hogy ő tuti nem él jól és csak bemeséli magának!!! Idemásolnád???

Amit VALÓJÁBAN írtam:

„Az ember társas lény, genetikailag családban szeret élni, igényli a kedveskedést, gondoskodást. Így senkinek (nekem se) magyarázod be, hogy jó neked otthon tök egyedül ülni, karácsonykor, szilveszterkor,e gy szép nyári napon, egy hideg téli estén.”

Ezt a kérdező azóta se cáfolta, nem is hinném, hogy ezt lehet cáfolni.

Még írtam:: „Szóval, aki esetleg meg is ért, az meg attól tart, később megbánod a lépésedet, aki meg nem ért meg, az úgy gondolja, mint én: bemagyarázod magadnak, hogy ez jó neked.”

Ez a véleményem, mint azt oda is írtam. Én így gondolom. Engedtessék meg nekem, hogy LEGYEN VÉLEMÉNYEM és azt leírjam. Ugyanis ezért tette fel a kérdést a kedves kérdező. Hogy megtudja MÁSOK véleményét. Leírtam azt, hogy ÉN MIT GONDOLOK. Ha ő máshogy gondolja, ennek semmi akadálya. Hogy te másképp gondolod és azt ideírod, hogy TE hogy gondolod, annak sincs semmi akadálya.

Csak azt ne próbáld ideírni, hogy NEKEM hogy kell gondolnom. Légyszi.

Én se kértem a kérdezőt egyszer sem, hogy lássa be, egyém a tuti élet és neki is így kell ezt gondolnia és így kell élnie. Téged meg aztán pláne nem.

Ne szülj,ha nem akarsz és ne hagyd hogy más ebbe beleszóljon,úgy élj ahogy neked jó,ne mások elvárása szerint.!

12.25 és a vitát másik kirobbantónak!

Sajnos nálam amit írtatok igaz,anyum 2 éves korom óta iszik,na nem kocsma töltelék,hanem zúgívó,a melóját elvégzi,meg megfőz és ennyi,mindenmás rám maradt már fiatalon,és cigizik is és apu is,mármint hál istennek ő csak cigizik,régebben amikor kicsi voltam még akkor is inkább apu vitt vásárolni,meg ő ment szülőire is,anyámnál ez genetikai dolog,az apja is piás volt és depis és az összes tesója ilyen lett,ő volt a legkisebb de mindig őt használták ki,a mamám meg még mielőtt piás lett volna már utálata,szemétkedett vele,pedig mindenki azt mondta baromira jó fej volt,meg kedves és segítőkész az anyám,ami igaz,de folyton csak elnyomták,kihasználták és ki is semmizték,a saját anya is érzelmileg és anyagilag,csak sajnos ő is ezt csinálta velünk.

Én is tiszta depi vagyok,folyton belém rúgtak,mindig félni,ne hogy valaki észre vegye hogy piál,és szégyenbe hozzon,azért kiskorba már ilyen teherrel élni nehéz,már 7 évesen tudtam,hogy kevesebb vagyok,nem érek annyit mint mások, és hogy sose viszem semmire,pedig szorgalmas vagyok,de semmi tehetségem nincs,sose ült le velem senki tanulni,vagy kikérdezni a leckém,szóval 3-asnál nem is voltam jobb tanuló,középsuliba szedtem össze magam,jó lett az érettségim is,de én elméletben voltam jó és rendszerint soha nem figyeltek rám,erre elküldtek mérnők szakra,hát építészekkel volt műábrám,előtanulmányom nuku,szemüveg hogy a tábláig ellásak szintén nuku,még akinek volt előtanulmánya az is kiesett,meg nem is volt az idilli tanulás sem biztosítva,anyám hogy pénz legyen ilyen bejárónőnek ment burgeleandba és péntekekn jött haza,így minden lyukas órában,mert 3 óra is volt hogy semmi tantárgy rohanhattam haza,bevásárlás,kaja összedobás stb.elegem lett és hiába mondtam nem megy a suli,szart rá.Szeretettett meg úgy se kaptam soha,oké itthon apámmal jó a kapcsolat,meg senki se gondolna rólunk rosszat,még idilli családnak is mondanánka,de a látszat az csal.Még általánosba költöztünk ki városból falura,hát gondolhatjátok a szép lakást lecserélték egy évekig még lepukkant házra,az fejtsétek el hogy kedves emberek,húszas éveim elejéig nem volt olyan hogy ne rúgtak volna belém a külsőm miatt,hát csoda hogy vesztes vagyok,pedig senkinek sem ártottam,eleinte megvédtem magam,de attól hogy te is mocskosan beszélsz nem lesz jó,csak olyan leszel te is mint ők.Ezekről nem én tehettem,ha legalább néha valaki megdícsért volna akkor most jobb lenne,szóval hidd el nem mindenki tud kitőrni,nem vagyok okos vagy szép,még átlagos sem,akkor mit tehetnék,sokszor aki rendelkezik ezekkal az sem tud mit tenni,de bevallom ha lenne is lehetőségem nem biztos hogy tudnék vele élni,mert én sem hiszek magamban!Talán valaki ezt is megérti majd.