Érdekelne, hogy kinek mikor engedték meg azt, hogy kézbe-vegye az unokáját. Napok, hetek, netán hónapok múlva?

6 hónapos a lányunk

Anyósom bejött a kórházba amikor 2 napos volt, megfogta a kezét. Aztán amikor hazajöttünk, 4 napos volt, akkor ő hozott ebédet és fel is vette. Másnap jött anyukám, a húgom és az öcsém és mindenki megfogta.

Nagyon sajnálom, hogy a lánya így áll hozzá :-(

nem, kedves utolsó te rosszul látod

a normális ha a nagyi megfoghatja a babát

abnormális ez a féltés amit az ő lánya tanúsít ( más kérdés hogy nekem se a féltés jön le elsőre a viselkedésből)

Kedves válaszolók, nem szabad elvakultnak és elfogultnak lenni. Maga a kérdező sem tudja a valódi okot, akkor ti honnan tudjátok hogy a lány egy önző dög?

Az anya döntése a mérvadó, EZ mindig is "divat" volt. Az idősebb rokonok nem értik meg, pláne azért, mert "a lánynak még nem volt gyereke". Sajnos ez a gondolkodás is mindig "divat" volt, hogy a mamák azt hiszik, mivel a gyereküknek most van először gyereke, ezért megkérdőjelezhetnek bizonyos anyai döntéseket.

Már az elején el kell dönteni, hogy milyen úton haladunk, mamák és papák: ha elfogadjuk a lányunk/fiunk/vejünk/menyünk döntését a babával kapcsolatban már az első pillanattól kezdve, sokkal többet teszünk a piciért és magunkért is!

Minden mama dédelgetett már legalább egy babát, döntött már legalább egy baba minden pillanatáról. Most itt az idő letenni a stafétát, és átadni a gyermekünknek. Lehet, hogy neki még nem volt gyermeke, de ez nem jelenti azt, hogy nem dönthet szabadon, mindent meg fog tanulni ő is, mint ahogyan ti is fiatalkorotokban! A mártírkodás meg a lehető legrosszabb stratégia, ezt bizton állíthatom....semmire nem vezet.

Nem lehetséges, hogy igazából azt akarja, hogy az anyósa+apósa ne fogja kézbe a babát? Írtad, hogy nem szívlelik a lányod, ezért sérelmek halmozódhattak fel benne. Lehetséges, hogy azért döntött így, mert nem akarja, hogy a férje rosszul érezze magát amiatt, hogy az ő szülei nem foghatják kézbe a babát, ti pedig igen.

Kisbabás anyaként én azt tanácsolnám neked, hogy legyél türelmes. Menj, látogasd őket, meglásd, eljön az a pillanat, hogy magától fogja a kezedbe adni a gyermekét. Szülés után az ember lánya egy kicsit megbolondul, mond, vagy tesz olyan dolgokat, amiken hónapokkal később maga is nevet.

Nem tudom, hogy nem változó korban vagy e, vagy esetleg alkatilag egy kicsit érzelgősebb, de erősítsd meg magad. Ezek nem olyan fontos dolgok, ami miatt letargiába kell esnie egy nagyszülőnek. Egy babát úgy is lehet szeretni, ha tisztes távolból (nem méterekre gondolok) szemléljük, ahogy tevékenykedik. Ha hallja a hangod, látja az arcod, ugyanúgy kialakulhat a kötődés, mintha ölelgetnéd. Tapasztalatom szerint a gyerek jobban szereti azt a személyt, szívesebben van azzal, akihez ő közeledhet, nem szereti azt, ha erőszakosan közelednek hozzá. Nyilván, ez majd a jövőben lehet számodra hasznos, de szerintem most készítsd fel magad erre.

Megerősíteném utolsó gondolatát.

Másfél éves fiamnál az elmúlt találkozásig (pár napja) MOST volt az első olyan alkalom, amikor hagyta magát anyósoméknak, hogy gyöszmötöljék. Ők erőszakosan közeledtek, elvitték a közelemből, kiszedték a férjem kezéből, stb. stb. és ezzel azt okozták, hogy a fiam nem szeretett a közelükben lenni, amikor nagyobb lett, mert rossz emlékei voltak róluk. Pár napja volt először, hogy megengedte apósomnak az ölelést.......................ez mindent elmond.

Ilyen ez a túlspilázott, magazinokon felnőtt,médiabefolyásolt mai "fiatalság". Nekem van 3 gyerekem(7,6,1)de ilyen nem jutott soha eszünkbe. Nem lehet felvenni,ne vigyük levegőre,sőt olyan is volt aki azt mondta:

-Szoptatás??? Mi van nincs pénzetek tápszerre????

Na ilyen hülyékkel vagyunk körbevéve,az emberek 90% ilyen.