Ha a lányomnak joga van döntést hozni, akkor nekem is van jogom hozzá?

Nálunk is volt "köszönjük, megoldjuk".

Két hét múlva sírva jött a telefon.

Azóta is célzás halmok vannak (óvodából elhozás, lehetőleg ide, és majd ide jönnek érte). Hát NEM. Aztán ennyi.

"Az a baj, ha ezt "bosszúból" teszik, merthogy két hétig nem engedték őket a gyerekhez."

Nem bosszúból. Mi ebben a bosszú? Rájöttek, hogy nem a négy falat akarják nézni szabi alatt. Ne gondolkozzunk már a fejükkel.

Szóval úgy értem, nem bosszú, csak az ember átértékeli, hogy neki mi mennyit ér. 50 évesen még lehet változni simán. Szerintem most fog jó irányba fordulni. Kérdező nem fog görcsölni, tényleg lazán fogja venni végre.

Semmi bosszú nincs abban, hogy elkezdi a saját életét élni. És mikor kezdje el, ha nem akkor, amikor ott csesződik két hét szabija?

Pedig eléggé bosszúnak tűnik.

Az oké, hogy most elmennék két hétre nyaralni.

Az is oké, hogy nem fog ráérni mindig (csettintésre) takarítani, főzni és gyerekvigyázni.

Ezzel szemben mit mondott a kérdező férje?

"de a férjem azt mondta, hogy nem szeretné mégegyszer meglátni, hogy a lányunknál főzök, takarítok."

Azaz azt akarná, hogy SOHA TÖBBET NE főzzön, takarítson stb. a lányuknál. Mi ez, ha nem bosszú?

Egyébként lehet ilyet játszani, lehet megsértődni, csak mi lesz, hogyha erre ők meg azt mondják, hogy: "Oké, ha nem segítesz, akkor nem segítesz, de akkor ne is gyerek többet, se születésnapon, se névnapon, se Karácsonykor, semmikor se! A gyereket majd nézegesd a facebookon, és öregedjetek meg egyedül magányosan!"

Lehet egymásra megsértődni, érzelmi zsarolást és passzív-agresszívat játszani, de ezzel a végén mindenki csak rosszul járhat. A Kérdezőnek kellene empatikusan és nagyvonalúan annyit mondani, hogy kibírjuk, hogy 2 hétig (!) nem mehetünk oda, nem beleállni ebbe a konfliktusba, utána meg megsértődni és piti kis bosszút forralni.