Ha a lányomnak joga van döntést hozni, akkor nekem is van jogom hozzá?

Még jó, hogy nem haltak ki a nagycsaládosok :D

Amúgy oke, megertem hogy első 2 het ne... De ebbe kivétel a nagyszulo, plane ha eddig ra volt utalva.

De ezek után en is igy allnek hozza. Persze megyek, szeretgetem az unokam, de nem vagyok ingyen cseléd. Kiveve ha ezt a cseledseget en erőltettem, mert akkor csak sok voltam neki. Mert akkor magamba néznék. Viszont mivel ők külön család, oldjak meg. En is dolgozom, van még otthon elő gyerekem,háztartás...

Mondom mindezt fiatal anyukakent. Nekem nem kellett h segítsenek. Sőt karacsony miatt a nagycsalád egyutt volt, ugy hogy 1 hetes volt a fiam.

Én nem vagyok se nő, se sötét lelkű.

Te viszont...

Kedves Kérdező! Legalább annyian vagyunk melletted, ahányan bunkón reagáltak a kérdésedre. Próbáld őket figyelmen kívül hagyni, mert neked van igazad.

Nekem is rosszul esne, hogy a lányom ennyire kizár az életéből pont most. Aztán majd ha vigyázni kell a gyerekre, mert kettesben akarnak lenni, akkor persze jó leszel. Én lehet, hogy elbeszélgetnék vele és elmondanám, hogy ez nekem rosszul esik.

"Nem hánytorgatok fel semmit, de attól még tény, hogy ha bármiféle segítség kellett -akár anyagi, akár fizikai- mi segítettünk nem a barátnője, most meg előbb mehet mint mi, mert ő sok jó tanácsot tud adni, mert nemrég szült."

Ezzel nálam el is vágta volna maga alatt a fát, az biztos. Ha a barátnő annyival fontosabb, annyival jobb, akkor hívja ot, amikor segítség kell, én meg mennék havonta kb egy félórára, rápillantani az unokára.

"Semmilyen igényt és előjogot nem támasztok azért mert ennyit segítek, de egy köszönömöt és egy kis hálát azért elvárhatok, nem?"

Egyik szavaddal a másikat ütöd. Nyeld már le végre a békát, hogy felnőtt emberek, döntöttek, és a két hét alatt senkit nem akarnak fogadni! A bejárónőt se! És nem, nem a te felelősséged, hogy te tedd azt lehetővé, hogy a lányod kipihent, kikímélt kismama legyen, hanem a férjéé és az övé. A segítség, meg a mindent megcsinálsz nekik, mint egy multifunkcionális házicseléd, nem ugyanaz. Persze, úgy sokkal könnyebb, hogy jön egy ingyencseléd és mindent megcsinál, "elvárások nélkül", de ki nevelte ilyen pofátlannak, meg hálátlannak a lányodat? Ki szoktatta rá erre a sokkal pofátlanabb vejedet? Elvégre elvárnál egy kis hálát, és ezek szerint nem kapsz azt se, se egy köszönömöt, mélyebb gondok lehetnek itt, mint a szimpla két hetes elzárkózás!

Hidd el, más is megoldja az ilyen helyzeteket, nem kell neked mártírkodnod azon a címszón, hogy segítesz! Ha meg a te buzgómócsing lelkednek kell, hogy fontoskodhass, akkor meg ne velük takarózz, meg rój fel nekik dolgokat!

Hát, én inkább fogadnék takarítónőt és ennék akár éveken át szalámis szendvicset,minthogy ezt az érzelmi manipulációs vernyákolást hallgassam.

Jézusom, már olvasás közben kivert a víz!

Számodra a szeretet valamiféle biznisz, hogy “jószándékból” takarítasz és főzöl, de cserébe a lányodnak engednie KELL, hogy átmehess és osztogathasd a tanácsokat!

Nem lehet, hogy azért a barátnő van ott, mert ő ezt nem kikövetelte magának, hanem egyszerűen csak segíteni akar és nem beleszólni a dolgokba?

"oda állítok, bepofátlankodok, játszmázok", holott én segíteni megyek, mert szeretném, ha lányom jól lenne és az unokám egészségével sem lenne probléma."

Konkrétan mit is akarsz segíteni egy újszülött csecsemőnél? Most az fáj, hogy nélküled is megoldják? Nem kell annak a gyereknek semmi, csak az anyja csecse, és alvás. Vagy tr akarod szoptatni?

Ha tényleg önzetlenül akarsz segíteni, akkor megkérded mit főzzél nekik, a férj elmegy érte. De nem a gyereket kapdosod ki a kezéből, meg ellátod az anyja helyett. Ismerek én olyat, akinek 2 hét után el is ment a teje, mert az anyja nem hagyta őket békén...