Nem fizetjük tovább a lányom megélhetését, amit nem tud elfogadni. Te mit tennél a helyemben?

Nem tudom, hogy aki itt azt szajkózza, hogy ő mit meg nem tenne a gyerekéért, meg kis gyerek korától gyűjtené a lét, az végigolvasta/elolvasta a kérdést? Itt nem arról van szó, hogy a szülők a gyereket 18 évesen kilökik az utcára, hanem arról, hogy nem bírják fizetni tovább a kelet-európai fizetésükből a nyugat-európai bérekhez szabott albérletet, megélhetést. Ez könnyen lehet, még akkor is, ha az átlaghoz képest jó fizetésük van, és a gyerek születésétől kezdve félrerakosgattak neki. Az is lehet, hogy nem akarják tovább fizetni teljes mértékben a lányuk kinti életmódját, hiszen leírta a kérdező, hogy az elején abban állapodtak meg, fél évig fedezik a gyerekük összes költségét, utána ő is beszáll a saját ellátásába. Itt valaki írta, hogy nem lehet így, egyik hónapról a másikra megszakítani a támogatást: hát nem is így történt, háromszor annyi időt kapott a lány, mint amennyit megbeszéltek.

Én nem vagyok szülő, de nem gondolom, hogy a szülőség azt jelenti, hogy le kell menni kutyába, és megalázkodni, tönkremenni, feladni az elveket, hogy a gyereknek kényelmesebb legyen.

Kérdező, szerintem nagyon szép tőletek, hogy eddig is támogattátok, nem is akárhogyan a gyereketeket. Én kitartanék amellett, hogy igenis, keressen állást, mert nem ebben állapodtatok meg, és mert nem bírjátok. Ha van esze a lányotoknak, ő sem akarja otthagyni az egyetemet, ez most csak próba, hogy kicsikarja a további támogatást. A férjednél ez be is jön. Nyáron sem tudna dolgozni, hétvégén sem? Ha a nyarakat itthon tölti, és annyira profi angolból, a nyelvtudásával kereshetne nem keveset, amit aztán nem elverne, hanem a megélhetését segítené a szorgalmi időszak alatt. Szóval én sem hiszem, hogy ne találna munkát, ha akarna.

A fenyegetőzést kellene először is másképp tekintenie és ráébreszteni, hogy a lehetőség amit kapott azt értékelnie kellene ahelyett, hogy fenyegetőzik, de erre csak akkor fog ráébredni amikor megszűnik a felé fordított szülői támogatás, vagy legalább komoly hangvételben mondani neki, hogy ennyire futja, tegyen meg mindent azért, hogy sikerüljön

A helyében ha nagyon nem megy én a fővárosban költöznék, bár sztem ott a lakás árak még durvábbak tehát valószínüleg, ha nem talál hamar munkátt akkor a belső stressz fogja kikészíteni

Mondom, úgy hogy ugyanezeket a köröket jártam meg, 5 éve vagyok külföldön, most kezdtem a nyelvet tanulni, mert nem tudok barátokat szerezni és nagyon frusztrál, eddig jó volt angollal is

46!

Hollandiában a nem európai uniós tagországból érkezőknek ún. Imburgeringsexamen-t kell teljesíteniük, ami feljogosítja őket arra, hoyg az országban véglegesen letelepedjenek. Erre 3 évük van. Egy alacsonyan képzett személy nulláról indulva, a saját anyanyelvem kívül semmi idegennyelv tudással, kitartással ezt megoldja 1 év alatt. Több példa is van erre a környezetemben. Ez azt jelenti, higy minimum társalgási szinten beszéli a nyelvet. Egy magasan képzett, aki minimum egy nyelvet beszél legalább alapfokon, simán eljut az egy év alatt a B2ig.

Egy egyetemistáról az ember feltételezi, hogy picivel több értelemmel bír, mondjuk a Marokkóból frissen érkezett 4 gyerekes 20 éves, iskolát nem nagyon végzett, csak

irni és olvasni tudó 4 gyerekes anyukánál, aki azért úgy minden mellett heti két alkalommal a tanfolyamon megjelenve teljesitett az imburgeringsexamen-t. Mondjuk minden szabadidejében tanult, mindenkitől segítséget kért a tanulásban és mindenkivel le állt beszélgetni, hogy haladjon.

Én Ausztriáról tudok nyilatkozni.

Teljesen mindegy, hogy ki milyen szinten tud angolul, alap elvárás, hogy valaki németül is beszéljen. Aki nem tud németül, azt a legtöbb munkahelyre egyszerűen nem veszik fel. Jópár magyarral találkoztam már, és az a tapasztalatom, hogy aki 2 év alatt nem tudja a nyelvet legalább B1-B2-es szinten anyanyelvi környezetben, az nem is akarja igazán megtanulni.

Nem lehet elvárni minden helybélitől, hogy angolra váltson a saját országában, cssak azért, mert az illető lusta nyelvet tanulni. Ezt az egyik osztrák ismerősöm mondta még, akinek az apjának egy cége van.

Számtalanszor láttam már, hogy bevándorló anyuka+apuka, akik már kb 20 éve kint élnek, jönnek a kb 5 éves gyerekkel, akinek mindent fordítania kell a szülőknek, mert a szülők egy kukkot sem tudnak az ország nyelvén. Őszintén, ez nagyon szomorú. Így nem csoda, ha nem talál munkát, mert még a kasszásnak is tudnia kell egy erős alapszinten az ország nyelvét.

Ha a lányod azt állítja, hogy emiatt nem talál munkát, akkor közölném vele, hogy tessék elkezdeni gőzerővel tanulni a nyelvet, kap rá 3 hónap időt, hogy a gyenge alapszintet feltornássza B1-re.

És igen: SAJÁT tapasztalat. Amíg tanultam a nyelvet, én sem találtam munkát. Most a német tudásom kb C1 és C2 között van, és 10 jelentkezésből 6-7-re vissza is hívnak állásinterjúra. Tehát a nyelv igenis sokat számít. Az, hogy folyékonyan tud angolul, senkit sem érdekel egy olyan országban, ahol nem angol a hivatalos nyelv.