Mennyi pénzt kérnétek a lakhatásért ilyen esetben a gyereketektől?

Szóval eddig a párod szüleinél élősködtetek, (akik gondolom, ezt megunták és megmondták, hogy lehet elhúzni...) most meg az anyukádnál akarjátok folytatni ugyanezt...

Szép mentalitás...

Szóval eddig a párod szüleinél élősködtetek, (akik gondolom, ezt megunták és megmondták, hogy lehet elhúzni...) most meg az anyukádnál akarjátok folytatni ugyanezt...

Tök igazad van, eddig fel sem tűnt: eddig megvoltatok a szülőknél, ott spóroltatok, most meg, hogy fel lett újítva anyukád kecója, és kiadhatná, hirtelen kitaláltátok, hogy ezentúl albérletben folytatnátok a spórolást? Nem is átlátszó, hogy eddig fontosabb volt a gyűjtés, mint a privát tér, most meg "albérlet" kell, de lehetőleg ingyen. Ne is vagy számító, tényleg.

Nincs jó vagy rossz válasz, ez nevelési elv kérdése. Az én gyerekeim még nagyon kicsik, de anyukád helyében én is hasonlóan járnék el, azzal a kiegészítéssel, hogy az általatok befizetett összeget számon tartanám, és amikor a jövőben eljön a lakásvásárlásotok ideje, visszaajándékoznám nektek, és beletenném az önerőbe.

Ezzel arra ösztönözném a gyerekemet, hogy a lakhatást ne tekintsék adottnak, hanem felnőtt módjára számoljanak annak (még így is piaci ár alatti) költségeivel. Azt sem árulnám el, hogy besegítek majd a lakásvásárlásba, maradjon csak kellemes meglepetés, amikor eljön az ideje.

Még valami. Anyukád felelős embernek tűnik, amit az is bizonyít, hogy vannak megtakarításai, és be is fekteti azt. Nem valószínű, hogy élete hátra levő részében elherdálná a vagyonát, így az általatok neki fizetett pénzt előbb-utóbb úgyis megöröklöd. Emiatt akár előtakarékoskodásként is tekinthetsz erre az egyébként szerény bérleti díjra. Remélhetőleg ezeken elgondolkozva ébred benned valamennyi tisztelet és hála édesanyád iránt.

#25 Én se értem. Megdöbbentő is, hogy egyesek úgy bánnak a gyerekükkel, mint egy idegennel. Bocs, de az jut ilyenkor eszembe, hogy hány árva macskának-kutyának keresnek gazdit nyálas szövegek kíséretében, nekik adnak enni. A gyerek meg amint elmúlt 18 takarodhat otthonról, ha nem, akkor fizesse ki az utolsó szelet margarinos kenyeret is.

Nekem ez visszataszító.

"végre elköltözünk és kiveszünk egy saját albérletet"

De amit most akarsz, az nem saját albérlet, hanem anyu lakásában lakni, ingyen.

Ha 70-80 ezer a piaci ár, akkor az 50-nel még így is marad 20-30 ezer havonta a zsebetekben.

Szerintem ez fura helyzet. Anyukád nem neked vette azt a lakást, hanem befektetésnek. Nem írtál apukádról, így úgy értelmezem, hogy anyukád egyedül van, egyedül kell boldogulnia. Jól jön neki majd ez a pénz, ha idős lesz, hanem megbetegszik, ha nem tud átmenetileg dolgozni. Bármi lehet.

Persze, ha tud, akkor segítsen. De nem lehet elvárni, hogy odaadjon egy lakást csak úgy.