Mi legyen? Sajnos össze vagyok zavarodva a fiammal kapcsolatban.
A helyzet az, hogy mi nem vagyunk a legjobb anyagi helyzetben. Tisztességes munkából felnevelem 4 gyermeket, egy lányt férjhez adtam (mármint megszerveztük nekik az esküvőt, segítettünk a lakásban, az életük elkindulásában, stb), és 2 lányomat egyetemre járatom,aminek nagyon örülünk.
A 22 éves fiam azonban most megismertem egy lányt. A lány nagyon rendes, kedves, roppant segítőkész. Viszont most tudtuk meg, hogy rettentően gazdag. Az apja a rendszerváltás után nagyon megszedte magát és azóta is sikeresen működtet több céget és vállalkozást. A lány 23 éves, jogi egyetemre jár, és úgy néz ki, hogy nagy karrier áll előtte. Én és a fiam asztalosok vagyunk, tehát egyáltalán nem az a társadalmi réteg.
Nagyon féltem őt, és bár örvendek annak hogy boldog, megrázott az a hír, amit ma mondott, hogy valamikor nyáron el szeretné jegyezni. A testvérei és a feleségem is furcsán fogadtuk. Félünk, hogy le fogják nézni, hogy nem lesz elég jó nekik, meg attól, hogy sosem fog tudni beilleszkedni és hogy gyötrelem lesz ez az egész.
Mi legyen? Beszéljek vele erről? Ti mit gondoltok a helyzetről? Én első sorban azt akarom hogy ő boldog legyen, másod sorban hogy a család többi tagja is megnyugodjon és vele együtt örülhessünk.
válasza:Minden mástól függetlenül: 4 hónap együtt járás után eljegyzést fontolgatni nagyon korai.
Ha az anyagi különbségekről nem is, de erről mindenképp beszélj a fiaddal. Nyugodtan udvaroljon, ha úgy alakul, költözzenek össze (nem világos, hogy együtt élnek-e vagy sem). De egyelőre ne kötelezze el magát, még erkölcsi értelemben sem, hanem próbálja megismerni a lányt - és igen, a családját is.
válasza:Bocs, nem bántani akarlak, de te hülye vagy? :D most csináltattam meg egy asztalossal a konyhát, mindennel együtt 3.000.000 forint volt.
Egy kezdő ügyvédnek nevetségesen alacsony a fizetése, ha be is fut és jó ügyvéd lesz, akkor talán kereshet többet mint a fiad.
Nekem úgy tűnik, hogy komplexusaid vannak, pedig nem kellene. Kevés a jó szakmunkás (akár festő akár burkoló, akár asztalos) és az a kevés szakember baromi jól keres. Felesleges emiatt aggódnod.
válasza:Egyébként jogászból már Dunát lehet rekeszteni, egy jó szaki meg igencsak sokat kereshet, főleg, hogyha el tud húzni otthonról.
De nyilván, most ismerkedtek meg, de nyáron már el is jegyezné a fiad. Akkor vagy hlye, vagy kamu a sztori.
42
Nem,nem vagyok hülye. És komplexusom sincs. Mint mondtam 4 gyermekem van, és beteg szüleim, illetve anyósom. Akiket gondozunk.
Én nem mondtam hogy nincs jó jövedelmem, csak azt hogy szerényebb kell éljünk.
Ugyanis kifizettük a lányom lakásának a 60 százalékát, megszerveztük az esküvőt 2 éve, berendeztük ahogy tudtuk a lakást, stb. Most gyűjtünk a fiamnak egy saját lakásra, s persze szeretném ugyanezt megadni a másik két lányomnak is. Emellett az asztalos munkával keresett pénz sok mindenre elmegy még, fizetem a fiamat, 2 másik embert, költségek és egyéb apró meg váratlan kiadás is.
Nyilván tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok szegény, viszont mellettük labdába sem rúgok.
43
Nem olyan hihetetlen az a 4 hónap (ami nyárra kb 7-8 hónap lesz ugye) . Én a feleségemmel 6 hónap ismeretség után házasodtak össze, a lányom a férjével pedig kicsivel több mint egy év után.
válasza:9-es vagyok.
Hát ha te így tudsz segíteni a gyerekeiden mint utobb írtad akkor nem hinném aggodalomra lenne okod. Én nagyjából mindent önerőből csináltam, keveset segítettek a szüleim. Ellenben mint írták én is a fiad miatt aggodnék. Rég volt a 90es évek amikor te megnősültél és 6 honapra rá elvetted. Én pár évig udvaroltam neki, mire eljegyzésre került a sor és azt is úgy tettem, hogy apró utalásokat kaptam rá.
Ismertem a szüleit, tudtam én is és a barátnőm is mivel állunk szemben. A te fiadnak fogalma sincs kik a szülők, krízishelyzetben a lány hová fog tartani, így az eljegyzésnek annyi értelme van mintha elmenne lottót vásárolni.
válasza: válasza:48
Mi van? Miért ne lenne némi kapcsolatuk? (bár ez nem az én dolgom). És miért kéne együtt éljen? Sem én, sem a lányom nem élt együtt, mégis boldogok vagyunk. De ha akarnak, felőlem költözzenek össze, én nem bánom. De az ő döntése nem az enyém. Az is az övé, hogy megkéri-e a kezét. Én csak tanácsokkal szeretném ellátni, nem rendre utasítani.
válasza:"Amikor először bemutatta, akkor kicsit szoromgott, mondta hogy valami szép készletet tegyünk az asztalra, de aztán mégis rávágta, hogy tegyünk amit szoktunk, mert ezek vagyunk mi és nincs mit szégyelljünk."
Hova valósiak vagytok? 22 éves fiúnak hogy jut eszébe, hogy az étkészlet valamit sugall? 32 éves nő vagyok, az életben nem jutna ilyen eszembe. Akkor már inkább az, hogy mit szolgálok fel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!