Hogy csillapítsam le a férjem? Csak szerintem reagálja le rosszul?

A lányunk az egyetlen gyermekünk, és nagyon későre jött. Mi túl vagyunk az 50-en, ő meg idén lett 18 éves. Mindig a széltől is óvtuk, a férjemnek ő volt a szeme fénye, és bármit megtett érte.

A tegnap a lányom hazajött és kérte, hogy üljünk le vele beszélgetni. Elmondta, hogy lefeküdt a barátjával. Ő volt neki az első, de ismerjük a fiút és nagyon kedveljük is. Nekem nagyon jól esett, hogy egy ilyen dologban ilyen nyílt és közvetlen volt velünk, hogy őszintén beavatott a magánéletében, holott már felnőtt korú és nem is vártuk el ezt tőle. Szó szerint meghatott az őszintesége és bár váratlanul ért, normálisnak találom, hogy ebben a korban már a saját útját járja. Mindig arra tanítottuk, hogy forduljon bizalommal hozzánk, bármi is van, mert mindent megoldunk együtt.

Viszont ahogy ezt meghallotta a férjem, elkezdett csapkodni, káromkodni és egész estig be sem jött az udvarról. Sétált fel-alá, motyogott magában és amikor bejött, senkivel nem beszélt csak elment lefeküdni. Az éjjel kimenet a mosdóba és sírt, ma pedig folytatta a morgolódást és a duzzogást.

Felment nekem is a cukrom és mondtam neki, hogy így hogy akarja majd hogy a lányunk bizalommal forduljon hozzánk, ha ő egy ilyen fontos dologban ilyen hisztit csap. Kicsit összekaptunk.

Hogy csillapítsam le? Nem szeretném, hogy ezzel kínozzuk a lányunkat. Csak szerintem reagálja túl?