Édesanyám jogosan várja el, hogy menjek tovább mesterképzésre? Van nekem erkölcsi jogom nemet mondani erre?

#32 Két ismerősöm piackutató, egy pedig Hr-es, még csinált hozzá egy posztgraduális képzést, sok tárgyát beszámították. De itt van egy lista a 15 legjobban fizetett állásról, amit szociológiai végzettséggel is be lehet tölteni:

[link]

Anélkül, hogy végigolvasnám:

Én otthagytam egy egyetemet. Hiába van azóta 2 diplomám, hamarosan 3, 20 éve azt hallgatom, hogy "ha ő akkor kiáll mellettem és nem hagyja, hogy..."

És jóban vagyunk, nincs konfliktus, rég elköltöztem otthonról és saját családom van, mégis...

Szóval jól gondold meg, hogyan tálalod. Annyit nem ér az egész, hogy a saját életedet tönkretedd, de azért azt vedd figyelembe, hogy ha nem tanulsz, hanem dolgozol, akkor onnantól kezdve csak konfliktusok lesznek, hiába a hazaadott pénz. Szóval készülj a mihamarabbi elköltözésre, hogy a béke megmaradjon.

"Neki egyrészt azért lenne fontos, hogy apám minél tovább köteles legyen gyerektartást fizetni"

Húzzon el a qrva anyjába dolgozni például, a gyerektartás a gyereknek jár, nem a szülőnek. Ha a gyerek kirepül és keres magára, nincs rá szüksége a szülőnek.

Mindenki maga érzi ezt. Anyám sose forszírozott semmit. Lehet amiatt mert 4. fiú gyermek voltam. Szakiskolából mentem szakközépiskolai osztályba egy intézményen belül még a régi rendszerben, ami azóta sokat változott, mivel a történelem tanárnőm felfedezte, hogy talán ilyen ésszel, nem a hentes pult mögött kéne állnom. Anyám belement, hogy átmenjek, természetesen miután megnyertem egy országos szakiskolai közismereti versenyt történelemből.

Aztán beiratkoztam egy intézményi kommunikátor szakra, tőlünk eléggé közel lévő megyeszékhelyre, amit kicsit bánok, mert ifjúságsegítőnek inkább alkalmasabb lettem volna.

Aztán megint nyeltem egy nagyot ennek elvégzése után, elmentem szociológiát tanulni ugyan abba a megyeszékhelyre, hát voltak küzdelmes éjszakáim, nem voltam túl jó tanuló, de valahogy elmentem államvizsgázni, nem az eszemmel volt a gond, hanem volt bennem egy olyan vágy, hogy talán nem Debrecenbe kellene lennem...

Amit bánok, hogy pl nem használtam ki azt, hogy apám szülőhazájában Lengyelországban töltsek el 2 félévet, helyette 1 szemesztert csináltam meg, egy műtét miatt ugyanis elcsúsztattam. A másik amit bánok, hogy nem csináltam meg legalább 1 középfokú angol nyelvvizsgát, lehet ha tanulom apám nyelvét kitartóan és szorgalmasan, akkor már kettő is lett volna.

Emiatt aztán 2 évig nem kaptam meg a nyelvvizsgát, hogy mit kezdtem addig? Tanultam mást, estin, egy új szakmát, kicsit a turizmushoz és a vendéglátáshoz visszatértem, bele is kóstoltam, de elég volt, aztán közfoglalkoztatott lettem irodában, aztán beiratkoztam egy nyelvvizsga felkészítőre ami álláskeresőknek volt, hamarabb letettem a nyelvvizsgát, így 27 évesen újra mesterképzésre mehettem.

Azt hiszem az első másfélévem Pesten csodás volt, csak jött a COVID most már tényleg a szakdolgozattal küzdök meg, amit remélem sikeresen teljesítek.

Egyszóval nem volt nyomás abban, hogy neked ennek vagy annak kell tanulnod, max annyi, hogy amit befejeztél, azt ne szakitsd félbe.. és nem szakítom meg..