Egyetemisták, ti mennyi pénzt kaptok havonta? Szülők, mennyit adtok az egyetemista, de már külön élő gyereketeknek?

Én semmilyen támogatást nem kértem (kaptam volna ha kérek), dolgoztam egyetem mellett, ha kellett hétvégén is, én nekem komfortosabb volt, hogy én kerestem meg a pénzemet, és így arra költöttem amire szerettem volna.

(nappalin voltam egyetemen, nem büfészak, ösztöndíjra esélyem se volt :D)

19-nek igaza van.

Plusz az is teljesen más már, amikor csak egy gyerek van egy családban. Mi pont előtt vállaltunk csak egyet, hogy neki több mindent meg tudjunk adni. Legyen neki egyszerűbb, mint nekünk volt.

18 éves a gyerekem, jelenleg érettségi utáni képzésen szakmát tanul, külföldön élünk.

Zsebpénzt nem kap. Itthon lakik, ingyen, teljes ellátást kap. Mi fizetjük a telefonszamlajat, az utazási költségeit, az iskolával kapcsolatos minden költséget, a biztositasait. Mindezt addig, amíg nincs teljes munkaidős állása. Jelenleg heti 18 órát dolgozik iskola mellett, 12-t pedig az iskola miatt, ezek mind fizetett munkák. Nem keres rosszul, de elszórja a pénzét: dohányzik, iszik.

19 évesen tavaly elköltözött a barátjához, aki 3 évvel idősebb nála, albiban vannak.

Mondtam neki, hogy jól gondolja meg, mert nem tudok 2 komplett háztartást fenntartani, a fiútól meg ennyire függeni, hát...

Első hónapokban 50-60-re jött ki, amit adtam neki, plusz sokszor ettek itt.

Mióta diákmunkázik, azóta 30-at adok, de ha van valami olyan kiadás, beszállok.

Az a helyzet, hogy a szükségletek és a lehetőségek elég sokszor nem találkoznak. Ha a first world problem típusú összetevőktől eltekintünk, akkor is minimum ott lesz az anyagiak-képességek-igények háromszög. Itt az "igények" nem pejoratív értelemben vannak jelen, hanem ténylegesen figyelembe véve, hogy van, akinek egy porcikája se kívánja a csóróságot és hogy van, aki jó képességei ellenére is szeretné egész emberként végigvinni tanulmányait, lehetőleg tökéletesen. Persze-persze, adjunk lejjebb. Igen, hogyne, és közben pár évig nézegessük azt, akinek ott van a kezében bőségesen az a minimum, amivel TE öreg legjobb tudásod szerint végigtolnád a szakot. Helyette viszont van a szívás a melóban, és a még így is erősen behatárolt anyagiak. De legalább nem dilemma, hogy kell-e minden áldott nap takonyrészegen teleokádni a mosógépet, nem?

Szóval a lehetőségek és a szükségletek nem-találkozása. Nem mondjuk ki szinte soha, de tényleg van megoldás, csak itt és most ez egyfajta álom. Segítek: ha véletlenül rossz esetben is reálértékben ötszöröse lenne havonta a családi bevételnek a "minden kötelező lóf*" után fennmaradó része, ahogy az nálunk szerencsésebben alakuló sorsú nemzeteknél egyáltalán nem ritka, akkor érdekes módon a "stréber" nem szűnne meg előre haladni a választott szakirányán, és esélyesen nulla közeli alkesz lenne egy néhányszoros elterjedtségű fűfogyasztással, ami viszont szinte minden esetben bőven a vállalhatatlan szint alatt marad.

Legalábbis ezt látod szétnézve a világban. Tegyél igazságot! :) Igen, azért minden korosztálynak megérné küzdeni, hogy ne legyünk soha többé ekkora mutyiparadicsom, mint most. Hogy egyszerűen ne legyen elnézve semmi olyasmi, ami ma kleptokráciává "nemesíti" kedves kis hazád államformáját. Hogy ne a nagypofájú, dörzsölt szemétládák jussanak előre, hanem a ténylegesen értékes emberek kezdjék egyre inkább egymást emelni. Pont ugyanúgy, ahogy most ezek a tudás nélküli mocskos senkiháziak.