Szülők! Mennyire voltatok kibukva, mikor a kisfiatok azzal állt elő hogy meleg?

Te direkt vadászod ki ezeket a kérdéseket? Mert egy Másik hasonló kérdésnél szó szerint ugyanezt írtad. (És még ki tudja hánynál.) De valószínüleg ezek sem a te gondolataid, hiszen neked nagy valószínüséggel nincsennek is önálló gondolataid. Hiszen ahhoz kellene, egy minimális IQ szint. (Ha egyáltalán tudod mi az.)

És egyébként nem unod még ezt a hittérítö dumát, vagy mit?

Kedves Poklot járt édesanya!

Az én édesanyám reakciója pontosan ugyanez volt. Bár szerencsére nem ismerte az élettörténetem, de amikor erről esett egy rövid beszélgetésünk, akkor ugyanez játszódott-játszódik le benne. Higyje el, megértem nagyon is a helyzetet, már korábban is megértettem, de ennek a reakciósornam biztos végeredménye az eltávolodás.

Én magam elköltöztem otthonról, nem is igazán beszélünk, megkeseredett a kapcsolatunk. Akkor leírnám, hogy egy meleg fiú a történések után mit érez.

Bár ismertem a szüleimet teljesen, íztam benne hogy valami csodát hozhat, ha őszinte vagyok, de nem így lett. Mivel minden találkozásunkkor ott van a kellemetlen feszültség mint gyermek sem vágyom a társaságára. Elszakadunk lassan teljesen egymástól, mindkettőnknek csak a harag gyűlik ami a maradék kötelekrt is elszaggatja. Fájdalmas ezt folyamatosan megélni, de tudom hogy az összetöt llrt szülői álom fájdalma és a vallásos meggyőződés együtt fontosabb érzelem neki mint én a valóságban.

Marad a struccpolitika, az elgázolt macska mosoly, meg a család szégyene álláspont akkor is ha ez kimondva nem lett, de egy szülő-gyerek kapcsolatban nem is kell.

Ami pedig az igazán fájdalmas hogy annál nagyobb büntetést nem tudok elképzelni mintha a szüleimet csalódottnak látom-tudom. Ez egy patthelyzet, a játék pedig patthelyzetben véget ért. Igazán azt sajnálom hogy minden más eredmény, tett, kedvesség, szeretet semmissé vált a szemükben emiatt.

Nem kertelek, amikor nekem Kiderült a dolog mélyen depressziós lettem és igyekeztem meghalni, mert még az is jobb mint ezt átélni. Bár ez nem jött össze, de az öngyilkosság előtti állapot volt a legrosszabb, illetve az, hogy az öngyilkos dolgaimat a kilátástalanság vezette ami a mai napig valóban fennáll.

Tudom hogy csodák nincsenek, sok mindenről már lemondtam, mert bár egy meleg gyermek nem tűnhet annyira érintettnek, érdemes a fentieket végiggondolni szülői szemmel.

Bízván a nyitott szavak erejében és őszintén megértve és sajnálva a helyzetét!

26\F