Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Nem élhetem az életemet 30...

Nem élhetem az életemet 30 évesen? SOS, megnyomorítanak lelkileg!

Figyelt kérdés

30 éves LÁNYNAK érzem magam, bár nő lennék.

Történetem röviden: anyu csupa jószándékból leszabályozta az életemet azért, hogy egyszer majd jó életem legyen. Elváltak apukámmal, és mivel anyunak -saját bevallása szerint- nem lett volna szíve egyedül hagyni a szüleit, velük élt halálukig, én is velük nőttem fel. Hely volt, családi ház. Azt tervezte, hogy a nagyszüleim lakrészébe alapítok majd én is családot. Mivel ebbe a szemléletbe nőttem bele, semmi kifogásom nem volt a dolog ellen. A nagyszüleim már nagyon régen meghaltak, 13 és 17 éve, azóta anyuval ketten éltünk. Igen ám, csak azt nem mondta, hogy csak azzal, akit ő megenged. Nem akarom részletezni, hogy milyen félelemmel vittem haza azt a két komoly kapcsolatomat, aki volt 17 éves koromtól 24 éves koromig, hogy milyen cirkuszok, üvöltözések, megalázások voltak, mert nem akarom anyut lejáratni, mert gyerekkoromban nem így éltünk! Mintaanya volt, senki nem kívánhatna jobb anyát! Akkor még egy ujjal sem nyúlt hozzám, 19 éves koromban kezdett el verni, pedig nemhogy eljárkálni nem mertem otthonról, hanem mindenben az ő kedvét kerestem, az ő hangulatától függött mindkét kapcsolatom, szerencsétleneket anyunak rendeltem alá, mert ha anyu nem volt ideges, akkor működött minden a családban. Különben káosz volt, és még anyunak a testvére is beleszólt, engem aláztak, stb. Írhatnám napestig, de nem lenne ember, aki elolvassa.

Lényeg: 24 évesen lett egy olyan kapcsolatom, akit anyu pálfordulásszerűen elfogadott. Sajnos távkapcsolat volt, és nemhogy elfogadta, még pénzelte is, hogy eljöjjön hozzám, kifizette az útiköltségét, drága ajándékokat vette neki, a legfinomabb ételeket főzte neki, miközben amikor kettesben éltünk, és már ketten kerestünk (azaz én is), de anyu kezében volt a konyha, meghagyta, hogy mi húst nem eszünk, mert drága, az csak a barátomnak (nevezzük a továbbiakban Péternek) jár. Péternek járt a hús hússal, csak Péter nem járt, egy évben 4-szer, 5-ször, hiába könyörögtem neki. Péter közben nem engedett nekem belelátást az életébe, gyakorlatilag idegennek éreztem már, miközben az elején nagyon szerelmes voltam. Nekem nem vette föl a telefont, anyuval órákon át csevegtek, az esküvőnket tervezték nélkülem! Mert anyu ad bele pénzt, meg Péter, ezért elég, ha én csak bólogatok, de nemcsak ebben, mindenben le voltam hurrogva, mindent ketten találtak ki, azt is, hogy hova menjünk kirándulni, amikor 3 havonta egyszer meglátogat 2 napra, stb. Anyu még ruhákat is vett nekem ezekre az alkalmakra, hogy tetsszem neki, őrjöngés volt, ha nem vettem fel, és a végére engednem kellett, fel kellett vennem, amit kitett nekem, stb, nem ecsetelem, mert remegek az idegességtől.

Mindeközben 4 év után is csak hitegetett Péter, ígérgette a gyűrűt, de nem hozta soha, mert még "korai", és végig így "éltünk". De anyu odáig volt meg vissza, mert gyűrűt ígért nekem, meg a ház felújítását, és mert "nagy" ember, értelmiségi, tanárember, és egyszer még a közéleti szerepléssel is megpróbálkozott.

Lényeg az: én ebből kiléptem. Majdnem megfulladtam már, sírógörcseim voltak, nem éreztem az életemet a helyemen. Más párom lett (nevezzük Zoltánnak), aki nem "nagy" ember, a diplomája is benn ragadt a nyelvvizsga hiánya miatt, de rajta van az ügyön. Emiatt a szakmájában csak félállásban dolgozik, főállásban targoncázik egy multinál. Anyu őrjöng, hogy hogy hagyhattam ott egy értékes embert, Pétert egy ilyenért. Péterről időközben szerencsés véletlenek folytán kiderült a titka. Nem véletlenül nem engedett nekem bebocsátást az életébe. Hazudott nekem fontos dologban, még a kapcsolatunk kezdetén, és még most, a dolog után tizenpár évvel is majdnem rendőrségi ügye lett belőle. Anyu szerint én vagyok a szemétláda, mert minek érdeklődtem utána, jobb lett volna, ha sosem tudom meg, nem véletlenül lett ez előlem eltitkolva (Péter sikeresen kimagyarázta magát anyu előtt, mert még most, a szakításunk után másfél évvel is rendszeres telefonkapcsolatban állnak egymással). Az a minimum, hogy Zoltán az utcánkba se teheti be a lábát. De megtörtént az, amire anyu nem számított: 29 évesen elköltöztem otthonról úgy, hogy anyu ezt nem engedte meg. Óriási őrjöngések, zsarolások, kitagadások, az egész család összefogott ellenem, csak apa nem. Apa mellettünk állt, Zoltánt támogatta, mert látta, hogy vele másfél év alatt többre jutottam, mert Péterrel 4 év alatt. Anyu előtt nem lehetett megállni, ahol csak lehetett, minden fórumon alázott minket, neki akart menni Zoltánnak, nyomoztatott utána (persze, semmit nem talált, nem az ő füle mögött volt vaj, hanem Péter füle mögött), megmondta: "az ellenséged leszek, ha nem fejezed be vele azonnal a kapcsolatot, mert az egész család tátott szájjal csak ezt várja már". Apát is kiközösítették a családból (a jobb érthetőség kedvéért: család=anyu, anyu testvére és annak családja), mert mellénk állt. Miközben mi lakást vettünk Zoltánnal, fő- és mellékállásban dolgozunk, szeretjük egymást, párra leltünk egymásban, haladunk, mind érzelmileg, mind anyagilag.

Anyunak az indoka: "én nem ilyennek neveltelek!", mert szerinte Zoltán proli származású, Péter pedig úrifiú. Engem is taníttatott, 4 diplomám van, nem is akartam eddig leírni, csak muszáj, mert anyu befektetésnek tekintette ezt, ami most nem adódik össze Péter 3 diplomájával (Zoltánnak csak 1 kiváltatlan diplomája van, és nem is abban dolgozik).

Mivel annyi pénzünk nem volt, hogy messze költözzünk, maradtunk abban a városban, ahol felnőttem, és ott vettünk lakást. Anyu kitalálta, hogy hamarosan beállít Péterrel hozzánk. Zoltán, a párom felháborodott, és mivel Péter még mindig sms-ekkel zaklat minket (anyu védelme alatt áll), megírta Péternek, hogyha ez megtörténne, anyukámat szívesen behívjuk, de Péter egy perc alatt a lépcsőház ajtón kívül fogja magát találni. Péter közben erősködött is már nekünk, már meg is akarja verni a páromat. Amíg udvarolt, egy évben 4-szer, 5-ször jött el hozzám, most meg anyuhoz akar költözni (anyu befogadta), hogy a közelemben legyen, és zaklasson, mindeközben engem is elhordanak mindketten (anyuval együtt) mindennek. Anyu megmondta, hogy össze ne merjünk házasodni, mert az neki a halála napja lesz (szívbeteg), én ölöm meg őt, elárultam őt, gyalázatosan elbántam vele, stb. Péter provokálja Zoltánt, mert anyuval együtt egy féregnek se tartják (így mondták), de a kezdetektől fogva anyu egy árva szót sem beszélt Zoltánnal, mert "arra nem tartotta érdemesnek", így nem ismeri, de szavai szerint: "nem is akarja". Anyu a lakásban sem volt még fent soha.

Most jönnek az ünnepek, nem akarok cirkuszt, de lesz, hiába mondom, hogy NEM, NE GYERTEK, HAGYJATOK MINKET ÉLNI, mindenki röhög rajtam, mert "ezt nem én döntöm el", mert "ők tudják, hogy mi a jó nekem, és nem engedik, hogy elrontsam az életemet (Zoltánnal)".

Ide fognak jönni, ez egy kis lépcsőház, nem hiányzik, hogy lejárassanak a szomszédok előtt, hogy ne adj'Isten, azok meg a rendőröket hívják ki, én nem ilyen vagyok, soha nem is voltam ilyen, megbecsült állásban dolgozom évek óta, tisztelettel közelítek az emberek felé, ha ellehetetlenítenek a lakók előtt is (ahogy a családban is), akkor már itt sem lesz maradásom.

Amúgy másfél éve, amikor párt váltottam, anyu hónapokon át tartó őrjöngései miatt kórházba kerültem, megműtöttek, mert az idegességtől egy komoly problémát szedtem össze. Most is kb. ez vár rám. Szerintük ezt is én okoztam magamnak, mert áruló vagyok, elhagytam ezt a "jó embert", Pétert, aki a mai napig "sír" miattam (anyunak mondja ezeket), és a mai napig nagy kegyesen visszavenne, a történtek ellenére is, anyu meg kétségbe van esve, hogy nehogy elszalasszam az utolsó alkalmat Péternél, ezért ragad meg minden lehetőséget. De ha elszalasztanám, akkor is a házát Péterre akarja iratni, mert ő megérdemli anyu szerint, én meg nem, és akkortól kezdve én nem vagyok többé a lánya. De ha még visszafordulnék anyu szerint a régi életemhez, akkor minden jóra fordul, hiszen ott mindenki szeret engem, csak Zoltán babonázott meg, meg "fogvatart", hogy nem megyek még haza... stb, napestig tudnám sorolni anyu szavait, de itt most abbahagyom. Nagyon szívesen válaszolok még a kérdésekre is, nagyon szeretnék beszélgetni, ha volt valaki olyan kedves, hogy elolvasta. Hiába hosszú, ez csak a rövid változat. Sokszor nem hiszem el, hogy ez velem történt, mikor nem ilyen volt az én anyukám. És nem kamu, bár az lenne!!! Mondjátok meg, ti mit tennétek, ha a helyemben lennétek?



2015. okt. 25. 09:46
1 2 3 4 5 6 7 8 9
 31/81 anonim ***** válasza:
*hallgatnak
2015. okt. 25. 10:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/81 anonim ***** válasza:
100%

Kedves 30 éves NŐ!

Te már felnőtt vagy, ezt el kell fogadnod.

Gondolj egy kicsit magadra is! A leírtak alapján eddig sem volt valami felhőtlen az életed.

Én azt tanácsolom, hogy akárhogyan is, de költözzetek el a városból, sőt, akár az országból is.

Én nem azt mondom, hogy szakíts meg minden kapcsolatot Anyukáddal, inkább úgy értem, hogy ünnepekkor küldjél Neki képeslapot, ajándékot, képeket magadról, stb.

A távolból úgysem tud majd bántani, sem tettekkel, sem szavakkal.

Imádkozz, hogy Isten változtassa Őt meg.

Pétert pedig úgy ahogy van felejtsd el.

Lépjetek tovább Zoltánnal, menjetek el.

Sok sikert!!

2015. okt. 25. 10:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/81 anonim ***** válasza:
100%

Jézusom

Hát én inkább keresnék valahol albérletet, munkát több száz kmrel arrébb, a mostani lakást meg kiadnám bérbe, ha ketten dolgoznátok akárcsak minimálbérért is, akkor is meglennétek ha kiegészítésnek ott lenne az amit a jelenlegi lakásért fizetnének a bérlők.

ne legyen igazam, de hidd el előbb-utóbb a jelenlegi párod ezt meg fogja unni, le fog lépni, eddig is csak azért tűr, mert marhára szeret téged, de ha ennyire beteges anyád meg az egész társasága, szerinted nem fogja megunni? Semmi nyugalmatok nincs, semmi. Mi lesz ha teherbe esel esetleg? Majd kirúgja a hasadból a gyereked anyád, mert nem Pétertől van?

2015. okt. 25. 10:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/81 anonim ***** válasza:
100%
Azt kéne felfognod, hogy neked már nem anyád kell nézni, meg az ő érzéseit, érdekeid. Őt érdekled szerinted? Hát elárulom, NEM, különben nem így kellett volna élned, ahogy, és most sem így kellene élned, hogy bújkáltok, hát ez kész röhej. Amíg nem foglalkozol magaddal, csakis magaddal, addig ez lesz a helyzet, nem fog változni, kell neked hogy zaklassanak?
2015. okt. 25. 10:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 35/81 Költőnő? ***** válasza:
100%

Anyád kicsi korod óta manipulál, pontosan tudja, hol vannak rajtad azok a bizonyos kapcsolók. Olvasd csak el a mérgező szülőket; jót fog tenni.

Figy, ilyen esetekben sztem a család csak egy biológiai tény. Család és minden emberi kapcsolat csak akkor egészséges ha legalább annyit ad, mint amennyit alkalmasint el is vesz.

Szerencsére már megkezdted a leválást, de még nagyon az elején vagy. Az útban segíthetne esetleg Woititz; Alkoholbetegek felnőtt gyermekei. Ne tévesszen meg a cím; remekül hozza ezt a rendellenes családmodellt is.

A jó hír az, h az első, legnehezebb lépést megtetted.

A rossz hír az, ha nem vagy következetes és nem követi a többi; majdhogynem felesleges volt.

Anyád még nem fogta fel, hogy változtak/változnak az eddigi szerepek/leosztások.

Állj hát keményen a sarkadra, a neheze még hátravan.

2015. okt. 25. 11:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/81 anonim ***** válasza:
100%

...és fogtuk egymás kezét,így egy úrilány nem viselkedik,szégyelljem magam,szégyent hozok anyámra Zoltánnal,stb,anyám ezzel is hívott már fel őrjöngve....


1.


Kérdező, most őszintén, te lefeküdtél már a Zoltánnal? (és a Péterrel, ez utóbbi csak anyukád reakciója miatt érdekel) Mert ugye tudod, hogy egy úrilány ilyet nem csinált ez esküvő előtt (kb. 2 évszázaddal ezelőtt).


El kellene felejtened ezt a vallásos úrilány neveltetést. Ez a másik nagy problémád. 2015-öt írunk. Az rendben van, hogy a nagyszüleid így gondolkodtak, de anyukád már kicsit nevetséges ezzel a felfogással, egy harmincéves önálló, tanult nő meg ne akarjon kb. Petőfi korabeli elvárásoknak megfelelni.


2.

Egy pszichológust vagy pszichiátert kötelez a titoktartás. Rajta kívül senki előtt nem kell névvel, arccal felvállalni a történetedet. Szakember előtt meg ne szégyenkezz, szerintem hallottak már cifra dolgokat. Anyádat szerintem ne védd a történetben, itt ő csinálja a legnagyobb cirkuszt. Egyrészt nem kell tudnia (másnak se), hogy szakemberhez fordultál, tőle úgysem hallja vissza, másrészt te szó nélkül eltűröd, hogy az anyád, a besúgói, meg a fél város alázzanak, beleszóljanak az életedbe, de te egy rossz szót nem akarsz mondani az anyádra. Olyan, mintha elismernéd, hogy igaza van. Meg nekünk érvelsz, hogy te nem is buliztál, sminkeltél...stb. Pedig ez egyik sem baj, sőt, a szórakozás része a normális életnek. Fura, hogy nálatok, ez nem így van. Zoltánnal azért csináltok közös programokat? Eljártok együtt valahová? Tudtok kettesben minőségi időt tölteni lelkiismeret-furdalás nélkül?


3.

Meg itt ez a bujkálás is. Egy normális kapcsolat úgy kezdődik, hogy felvállalod a párodat, büszke vagy rá. Nem bujkálni kell a buszon, hanem anyád idióta barátnői előtt megfogni a párod kezét, lenyomni neki egy-két látványos puszit, kézen fogva sétálgatni anyád háza előtt, és megmutatni, hogy te választottál valakit, akire büszke vagy. A többieket meg le kell sz.ni.

Keress szakember, mert anyád olyan mélyen a fejedbe ültette a rossz gondolatokat, hogy kb. húszan sem tudunk meggyőzni arról, hogy mi lenne a helyes, és nem látod meg, hogy a kapcsolatod így halálra van ítélve.


Apukád megért, támogat, támaszkodj rá. Keress barátokat, akik támogatnak. A többieket felejts el.

2015. okt. 25. 11:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/81 anonim ***** válasza:
100%

"hogy láttak pl a buszon (észre se vettem őket),és fogtuk egymás kezét,így egy úrilány nem viselkedik,szégyelljem magam,szégyent hozok anyámra Zoltánnal,stb,anyám ezzel is hívott már fel őrjöngve." - na kérdező, ilyenkor kell letenni a telefont azzal a megjegyzéssel, hogy ha majd képes normálisan beszélgetni, akkor hívjon fel újra...


"Kedves nagyedik: nekem is azt mondta a 18. szülinapomon az anyám, hogy nehogy azt higgyem, hogy ettől bármi is megváltozik, nehogy felnőttnek képzeljem magam, és nehogy azt gondoljam, hogy ez jelent valamit, továbbra is ő az anyám." - ez is ismerős, ma már voltaképp azt sajnálom de nagyon, hogy mondjuk 25 éves koromig - kényszerűségből - még hagytam beleugatni az életembe... azóta nem állok szóba vele, és lényegesen nyugodtabb az életem...

2015. okt. 25. 11:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/81 anonim ***** válasza:
100%
Anyádnak elmegyógyintézetben a helye, így egy ép elméjű ember nem viselkedik. Állj már végre a sarkadra, és szakíts meg vele minden kapcsolatot. Ez a nő semmi jót nem akar neked, hiába mondja, csakis saját magát tartja fontosnak. Térj észhez, 30 éves vagy, ez nem élet így. Valamint ki tudja, a párod meddig bírja melletted. Írtad, hogy nem vagy képes meglépni, hogy megszakítsd vele a kapcsolatot,csak az a probléma, hogy itt más lehetőség már nincs. Vagy akkor törődj bele, hogy valószínűleg ez lesz anyád haláláig. Még ha el is költöznétek messzire, akkor is megtalálná a módját annak, hogy zaklasson.
2015. okt. 25. 11:40
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/81 anonim ***** válasza:
97%

Bocsánat a hangnemért, de mégis ki a f..szom a te anyád, az angol királynő? Ilyen szövegek hogy proli meg "úri fiú" meg "kitagadlak" .... el van tévedve 2 évszázaddal.


Amúgy rendőrségen simán feljelenthetitek mindkettőt zaklatásért és fenyegetésért. Érdemes elmenteni a leveleket, üzeneteket amiket írogatnak, és érdemes hangfelvételt készíteni 1-1 ilyen "látogatásukról", azok döntő bizonyítékok lehetnek. a hívásokat is lehet rögzíteni. Aztán majd nem lesz akkora pofájuk, mikor a bíróságra idézik be őket, és kapnak egy próbaidőt.


De hosszú távon simán kereshetnétek munkát máshol, 4 diplomával csak találnál valamit, vagy a párod is letehetné a nyelvvizsgát, az már igazán nem nagy kunszt diploma után, még támogatás is van rá. Én elköltöznék, közösségi oldalon 2 perc tiltani valakit, telefonszámot szintén lehet tiltani, onnantól meg nyugtotok lesz.

2015. okt. 25. 12:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/81 anonim ***** válasza:
97%

Sőt..baj veletek is van, mégpedig azért, mert felveszitek a labdát, és visszapasszoljátok neki, belementek az ő idióta játékukba.


Alapból minek veszitek fel nekik a telefont, minek írtok bármit vissza közösségi oldalakon? De még ha a buszon is felszáll, hát ott b..ssza meg, elengedhetnéd a füled mellett amit mond, onnantól meg hogy cirkuszol, senkit nem minősít csak magát.


Ha hív, nem veszed fel.

Ha ír, nem írsz vissza.

Ha odamegy, nem engeded be.

Ha nem megy el az ajtó elől, akkor kihívod a rendőrséget, vagy megkéred az egyik lakót hogy tegye meg.

2015. okt. 25. 12:49
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!