Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Nem élhetem az életemet 30...

Nem élhetem az életemet 30 évesen? SOS, megnyomorítanak lelkileg!

Figyelt kérdés

30 éves LÁNYNAK érzem magam, bár nő lennék.

Történetem röviden: anyu csupa jószándékból leszabályozta az életemet azért, hogy egyszer majd jó életem legyen. Elváltak apukámmal, és mivel anyunak -saját bevallása szerint- nem lett volna szíve egyedül hagyni a szüleit, velük élt halálukig, én is velük nőttem fel. Hely volt, családi ház. Azt tervezte, hogy a nagyszüleim lakrészébe alapítok majd én is családot. Mivel ebbe a szemléletbe nőttem bele, semmi kifogásom nem volt a dolog ellen. A nagyszüleim már nagyon régen meghaltak, 13 és 17 éve, azóta anyuval ketten éltünk. Igen ám, csak azt nem mondta, hogy csak azzal, akit ő megenged. Nem akarom részletezni, hogy milyen félelemmel vittem haza azt a két komoly kapcsolatomat, aki volt 17 éves koromtól 24 éves koromig, hogy milyen cirkuszok, üvöltözések, megalázások voltak, mert nem akarom anyut lejáratni, mert gyerekkoromban nem így éltünk! Mintaanya volt, senki nem kívánhatna jobb anyát! Akkor még egy ujjal sem nyúlt hozzám, 19 éves koromban kezdett el verni, pedig nemhogy eljárkálni nem mertem otthonról, hanem mindenben az ő kedvét kerestem, az ő hangulatától függött mindkét kapcsolatom, szerencsétleneket anyunak rendeltem alá, mert ha anyu nem volt ideges, akkor működött minden a családban. Különben káosz volt, és még anyunak a testvére is beleszólt, engem aláztak, stb. Írhatnám napestig, de nem lenne ember, aki elolvassa.

Lényeg: 24 évesen lett egy olyan kapcsolatom, akit anyu pálfordulásszerűen elfogadott. Sajnos távkapcsolat volt, és nemhogy elfogadta, még pénzelte is, hogy eljöjjön hozzám, kifizette az útiköltségét, drága ajándékokat vette neki, a legfinomabb ételeket főzte neki, miközben amikor kettesben éltünk, és már ketten kerestünk (azaz én is), de anyu kezében volt a konyha, meghagyta, hogy mi húst nem eszünk, mert drága, az csak a barátomnak (nevezzük a továbbiakban Péternek) jár. Péternek járt a hús hússal, csak Péter nem járt, egy évben 4-szer, 5-ször, hiába könyörögtem neki. Péter közben nem engedett nekem belelátást az életébe, gyakorlatilag idegennek éreztem már, miközben az elején nagyon szerelmes voltam. Nekem nem vette föl a telefont, anyuval órákon át csevegtek, az esküvőnket tervezték nélkülem! Mert anyu ad bele pénzt, meg Péter, ezért elég, ha én csak bólogatok, de nemcsak ebben, mindenben le voltam hurrogva, mindent ketten találtak ki, azt is, hogy hova menjünk kirándulni, amikor 3 havonta egyszer meglátogat 2 napra, stb. Anyu még ruhákat is vett nekem ezekre az alkalmakra, hogy tetsszem neki, őrjöngés volt, ha nem vettem fel, és a végére engednem kellett, fel kellett vennem, amit kitett nekem, stb, nem ecsetelem, mert remegek az idegességtől.

Mindeközben 4 év után is csak hitegetett Péter, ígérgette a gyűrűt, de nem hozta soha, mert még "korai", és végig így "éltünk". De anyu odáig volt meg vissza, mert gyűrűt ígért nekem, meg a ház felújítását, és mert "nagy" ember, értelmiségi, tanárember, és egyszer még a közéleti szerepléssel is megpróbálkozott.

Lényeg az: én ebből kiléptem. Majdnem megfulladtam már, sírógörcseim voltak, nem éreztem az életemet a helyemen. Más párom lett (nevezzük Zoltánnak), aki nem "nagy" ember, a diplomája is benn ragadt a nyelvvizsga hiánya miatt, de rajta van az ügyön. Emiatt a szakmájában csak félállásban dolgozik, főállásban targoncázik egy multinál. Anyu őrjöng, hogy hogy hagyhattam ott egy értékes embert, Pétert egy ilyenért. Péterről időközben szerencsés véletlenek folytán kiderült a titka. Nem véletlenül nem engedett nekem bebocsátást az életébe. Hazudott nekem fontos dologban, még a kapcsolatunk kezdetén, és még most, a dolog után tizenpár évvel is majdnem rendőrségi ügye lett belőle. Anyu szerint én vagyok a szemétláda, mert minek érdeklődtem utána, jobb lett volna, ha sosem tudom meg, nem véletlenül lett ez előlem eltitkolva (Péter sikeresen kimagyarázta magát anyu előtt, mert még most, a szakításunk után másfél évvel is rendszeres telefonkapcsolatban állnak egymással). Az a minimum, hogy Zoltán az utcánkba se teheti be a lábát. De megtörtént az, amire anyu nem számított: 29 évesen elköltöztem otthonról úgy, hogy anyu ezt nem engedte meg. Óriási őrjöngések, zsarolások, kitagadások, az egész család összefogott ellenem, csak apa nem. Apa mellettünk állt, Zoltánt támogatta, mert látta, hogy vele másfél év alatt többre jutottam, mert Péterrel 4 év alatt. Anyu előtt nem lehetett megállni, ahol csak lehetett, minden fórumon alázott minket, neki akart menni Zoltánnak, nyomoztatott utána (persze, semmit nem talált, nem az ő füle mögött volt vaj, hanem Péter füle mögött), megmondta: "az ellenséged leszek, ha nem fejezed be vele azonnal a kapcsolatot, mert az egész család tátott szájjal csak ezt várja már". Apát is kiközösítették a családból (a jobb érthetőség kedvéért: család=anyu, anyu testvére és annak családja), mert mellénk állt. Miközben mi lakást vettünk Zoltánnal, fő- és mellékállásban dolgozunk, szeretjük egymást, párra leltünk egymásban, haladunk, mind érzelmileg, mind anyagilag.

Anyunak az indoka: "én nem ilyennek neveltelek!", mert szerinte Zoltán proli származású, Péter pedig úrifiú. Engem is taníttatott, 4 diplomám van, nem is akartam eddig leírni, csak muszáj, mert anyu befektetésnek tekintette ezt, ami most nem adódik össze Péter 3 diplomájával (Zoltánnak csak 1 kiváltatlan diplomája van, és nem is abban dolgozik).

Mivel annyi pénzünk nem volt, hogy messze költözzünk, maradtunk abban a városban, ahol felnőttem, és ott vettünk lakást. Anyu kitalálta, hogy hamarosan beállít Péterrel hozzánk. Zoltán, a párom felháborodott, és mivel Péter még mindig sms-ekkel zaklat minket (anyu védelme alatt áll), megírta Péternek, hogyha ez megtörténne, anyukámat szívesen behívjuk, de Péter egy perc alatt a lépcsőház ajtón kívül fogja magát találni. Péter közben erősködött is már nekünk, már meg is akarja verni a páromat. Amíg udvarolt, egy évben 4-szer, 5-ször jött el hozzám, most meg anyuhoz akar költözni (anyu befogadta), hogy a közelemben legyen, és zaklasson, mindeközben engem is elhordanak mindketten (anyuval együtt) mindennek. Anyu megmondta, hogy össze ne merjünk házasodni, mert az neki a halála napja lesz (szívbeteg), én ölöm meg őt, elárultam őt, gyalázatosan elbántam vele, stb. Péter provokálja Zoltánt, mert anyuval együtt egy féregnek se tartják (így mondták), de a kezdetektől fogva anyu egy árva szót sem beszélt Zoltánnal, mert "arra nem tartotta érdemesnek", így nem ismeri, de szavai szerint: "nem is akarja". Anyu a lakásban sem volt még fent soha.

Most jönnek az ünnepek, nem akarok cirkuszt, de lesz, hiába mondom, hogy NEM, NE GYERTEK, HAGYJATOK MINKET ÉLNI, mindenki röhög rajtam, mert "ezt nem én döntöm el", mert "ők tudják, hogy mi a jó nekem, és nem engedik, hogy elrontsam az életemet (Zoltánnal)".

Ide fognak jönni, ez egy kis lépcsőház, nem hiányzik, hogy lejárassanak a szomszédok előtt, hogy ne adj'Isten, azok meg a rendőröket hívják ki, én nem ilyen vagyok, soha nem is voltam ilyen, megbecsült állásban dolgozom évek óta, tisztelettel közelítek az emberek felé, ha ellehetetlenítenek a lakók előtt is (ahogy a családban is), akkor már itt sem lesz maradásom.

Amúgy másfél éve, amikor párt váltottam, anyu hónapokon át tartó őrjöngései miatt kórházba kerültem, megműtöttek, mert az idegességtől egy komoly problémát szedtem össze. Most is kb. ez vár rám. Szerintük ezt is én okoztam magamnak, mert áruló vagyok, elhagytam ezt a "jó embert", Pétert, aki a mai napig "sír" miattam (anyunak mondja ezeket), és a mai napig nagy kegyesen visszavenne, a történtek ellenére is, anyu meg kétségbe van esve, hogy nehogy elszalasszam az utolsó alkalmat Péternél, ezért ragad meg minden lehetőséget. De ha elszalasztanám, akkor is a házát Péterre akarja iratni, mert ő megérdemli anyu szerint, én meg nem, és akkortól kezdve én nem vagyok többé a lánya. De ha még visszafordulnék anyu szerint a régi életemhez, akkor minden jóra fordul, hiszen ott mindenki szeret engem, csak Zoltán babonázott meg, meg "fogvatart", hogy nem megyek még haza... stb, napestig tudnám sorolni anyu szavait, de itt most abbahagyom. Nagyon szívesen válaszolok még a kérdésekre is, nagyon szeretnék beszélgetni, ha volt valaki olyan kedves, hogy elolvasta. Hiába hosszú, ez csak a rövid változat. Sokszor nem hiszem el, hogy ez velem történt, mikor nem ilyen volt az én anyukám. És nem kamu, bár az lenne!!! Mondjátok meg, ti mit tennétek, ha a helyemben lennétek?



2015. okt. 25. 09:46
1 2 3 4 5 6 7 8 9
 51/81 anonim ***** válasza:
100%

Kedves kérdező! Anyád, (mert édesnek nem mondható) nem erőszakos, hanem terrorizál. Nekem is volt ehhez hasonló, de nem ilyen súlyos esetem, de ebből ki kell lépned! Egy német barátom a hasonló esetekre azt mondta, minek bajlódni, az ukrán maffia 100 dollárért lelövi!

Pár év múlva be fogod látni, hogy most borzalomnak tűnik, de tényleg ez lenne a jó megoldás!

A srác csinálja meg a diplomáját, és menjetek ki külföldre! Hivd édesapádat is!

2015. okt. 25. 21:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 52/81 anonim ***** válasza:

Írod hogy anyádnak sem akarsz bajt..miért is vagy tekintettel anyádra, nem értem?

Bujkálsz a pároddal, félelemben éltek. Ezzel csak azt éred el, hogy anyád "nyer", a párod le fog lépni, nincs ember, aki ezt bírná hosszú távon.

Naa, még mindig nem tudod mit tegyél??

Gondolkozz!

2015. okt. 25. 22:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 53/81 anonim ***** válasza:
100%

Én közölném anyámmal, hogy ha a Péter ennyire jó parti, akkor ott van menjen, hozzá feleségül és örüljenek együtt az úriemberségének meg a diplomának, mert neked már van párod, és megvagy vele.

Anyád nagyon jól ért az érzelmi zsaroláshoz, nem attól lesz baja, amit te csinálsz, hanem attól, amit magának csinál. Ha szépen lenyugodna, és elfogadná, hogy nem minden úgy történik ahogy ő akarja, akkor nem lenne semmi gondja. Az állapotáért nem te vagy a felelős, ő csinálja a saját problémáit.

Már sikerült elköltöznöd otthonról, ha erre képes voltál, akkor nem vagy olyan gyenge jellem, folytasd ugyanazzal az erővel, mint amivel meglépted a költözést. Ha látják, hogy fogod a párod kezét, akkor mi van? Én meg is csókoltam volna. A párod, együtt éltek. Bujkálni is felesleges, minek? Mi van ha meglátja? Mi van ha odamennek a lépcsőházba hisztizni? Mi van ha nem tetszik neki? Nem az ő életük, nem is kell, hogy tetsszen nekik.

Én megmondanám anyámnak, hogy ha majd értelmes ember módjára tud beszélgetni, akkor beszélünk. Ha csak cirkuszolni akar, felesleges telefonálnia, azonnal letenném, amint kezdi.

2015. okt. 26. 09:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 54/81 anonim ***** válasza:

a kérdezőre sikerült egy erős bilincset tennie az anyának, jellemzően a birtokló (ál)szeretet képes ilyen erős béklyót tenni. Lehet, hogy egy jó pszichológus kellene. De Talán az apa tudna segíteni- vele lépj szövetségre

kérdező..


" Mintaanya volt, senki nem kívánhatna jobb anyát! Akkor még egy ujjal sem nyúlt hozzám, 19 éves koromban kezdett el verni"


"Minta" igen, a birtokló, ragaszkodó álszeretetre. Hogy 19 évesen kezdte verni idegbetegségre utal. Persze az ilyenek pont nem mennek orvosi segítségért.

*

"anyu szerint a régi életemhez, akkor minden jóra fordul, hiszen ott mindenki szeret engem, csak Zoltán babonázott meg, meg "fogvatart","


Tipikus mikor saját hibát másokra veteti egy szócserével (Zoltán=Anya) kimondatott az igazság:


csak ANYA babonázott meg, meg "fogvatart","

2015. okt. 26. 09:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 55/81 anonim ***** válasza:
* az ember saját hibáját másokra vetíti ki
2015. okt. 26. 09:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 56/81 anonim ***** válasza:
Az előttem szólók már mindent elmondtak, sok sikert, erőt, kitartást kérdező!
2015. okt. 26. 10:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 57/81 anonim ***** válasza:
100%

Kedves Kérdező!


Elolvastam a történeted és nem térek magamhoz, hogy ilyen létezik. Az ember nyilván kötődik az anyjához, de aki ilyet tesz a saját gyerekével (valószínűleg akaratán kívül, mert beteg) az nem érdemli meg azt sem, hogy felvedd a telefont neki. Neki is segítségre lenne szüksége, de szerintem ehhez már késő, sőt be sem ismerné, hogy valami baj van vele, pont mint az alkoholisták. Tudod, hogy egyetlen megoldás van, csatlakozom az előttem szólókhoz: teljesen megszakítani vele a kapcsolatot. Más módja nincs, és ezt te is tudod, nem hiába menekültél, érezted, hogy ez így neked nem jó. Kivel jobb élni? Anyuval vagy Zoltánnal? Válassz, mert muszáj, és EL KELL engedni anyukád kezét, különben magával ránt! Nem a te hibád, ha valami történik vele, nem a te hibád, ha ő szarul érzi magát és boldogtalan. A helyedben apukádat és Zoltánt választanám, mert ők az értékes emberek, ők szeretnek, nem kínoznak, nem tesznek beteggé. Elég időt szenvedtél, többet évet ne vesztegess, mert ehhez túl rövid az élet. Sok boldogságot Zoltánnal és Minden jót és kitartást kívánok!

25/N

2015. okt. 26. 13:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 58/81 anonim ***** válasza:
100%

Anyád nem normális. Azt írtad, hogy gyerekkorodban másmilyen volt. Talán a válás volt rá ilyen hatással. De szerintem pszichiátriai kezelésre szorul.

Én a helyedben minden kapcsolatot megszakítanék vele, kivéve abban az esetben, ha kezelteti magát, és leépíti ezt a Pétert (aki szerintem már alig várja, hogy a ház a nevén legyen).

Más szülő örül a gyereke boldogságának, és nem kényszeríti ilyen dolgokra. El kell fogadnia, hogy felnőttél, önálló döntéseket hozol. És ha a leendő unokáit látni akarja, akkor szakemberhez fordul.

2015. okt. 26. 21:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 59/81 anonim válasza:
Én Zoli helyébe lőttem volna kettőt Péternek! Köszönöm!
2015. okt. 26. 22:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 60/81 A kérdező kommentje:

Sziasztok, köszönöm, hogy ma is írtatok nekem, elolvastam és megfontoltam minden választ. Egy bántott nagyon: aki azt írta, hogy dögöljön meg mielőbb anyám, mert megérdemli -ilyet még a legvadabb haragomban sem mondanék rá soha, ezt nem! Akárhogy is, ő az anyám, és szeretem.

Nehéz ezt kimondanom, mert újabb nehéz napon vagyok túl. Volt visszhangja az smsnek, amelyben megírtam Péternek, hogy ne jöjjön, és értse meg, köztünk mindennek vége. Mintha egyidőben az egész családnak másolatot küldtem volna róla, mindenki egyszerre értesült arról, hogy én mit merészeltem írni Péternek. Volt benne olyan cifrítás is, hogy én már azt is kikötöttem, hogy a városba se teheti be a lábát, amiből persze egy szó sem igaz. Anyu üzent a testvérén keresztül, hogy a városba az jön, aki akar, és őhozzá is, és mivel én érdemtelenné váltam a további szeretetére, Péter fog jönni hozzá továbbra is, ezt vegyem tudomásul, mert Péter az én számomat kitörölte erre az sms-re, de anyuét nem, és egyből kapta is a telefont, amikor megírtam ezt az smst, anyu meg a testvérének továbbította a "nagy hírt", hogy én mit merészeltem írni, "jól elbántam" Péterrel.

Kijelentette (azaz a testvérén keresztül megüzente nekem), hogy akkor innentől kezdve neki nincsen lánya, csak egy fia van, Péter. S ha a fene fenét eszik, akkor is végigviszi, amit eddig eltervezett, csak maximum már nem én leszek benne az egyik szereplő. Magyarul Péternek segít a párválasztásban, már be is mutatta egy ismerősének, kiházasítja, ugyanúgy megcsinálja és kifizeti Péternek a fényes esküvőt, ahogy velem tervezték, csak maximum nem én leszek a menyasszony, és ezt csakis magamnak köszönhetem. Péter tervezi, hogy a közelbe költözik, a majdani családjával is, és átjár majd anyámhoz ápolni akkor, amikor majd szüksége lesz rá, ha idős lesz. Addig anyám segíti őket mindennel, ahogyan csak tudja, ahogyan engem akart anno, ha Péterhez megyek. Pénzeli, eteti, itatja, befőz neki, takarít neki, ellátja, ruházza (nem kis összegben ruházta eddig is), stb.

Az üzenet része volt továbbá, hogyha Péterhez megyek, akkor is csak maximum felesben kaptam volna a házat Péterrel, mint ÖRÖKSÉGET. Nem vagyok haszonleső, de mivel testvérem nincs, az lett volna az evidens, hogy én öröklök, és azt megosztom a házastársammal. Indok: nekem az sok, amit anyám gyűjtött az élete során, vele egy kiskanalat sem adtak, amikor megházasodott. Így viszont maximum a köteles rész az enyém, a többi a Péteré, mert ő (idézem): "Teréz anya akar lenni, és azt akarja segíteni, aki tényleg rászorul, én meg már kaptam egész életemben annyit tőle, hogy tele lehet pics@m, mostmár Péter jön"

Igaza van, úgy tele van a pics@m, leginkább lakáshitellel meg diákhitellel. Mindezt azért, mert becsapott: "itt minden a tiéd lesz" (apám is tanú rá, hogy mindig ezt emlegette), és akkor kezdtem volna már 18 éves koromtól célirányosan gyűjteni lakásravalót.

Nem is az anyagiak már, hiszen ez szégyenletes szint, ahova nem akarok süllyedni, ennyit egy ház sem ér meg... hanem nagyon is az, hogy gyakorlatilag elvesztettem anyámat. Ki tudja, hányadszor tagad már meg, de most arra sem méltatott, hogy a szemembe mondja. Megüzente a testvérével. És elvileg már mindig ez lesz, amit nagyon kell róla tudnom, azt a testvérén keresztül fogja megüzenni, szóba állni velem nem fog.

Legbeszédesebb mondata: "ezzel az sms-sel kihúztad a lábam alól a talajt" "de abból nem eszel, nem kell a te engedélyed nekem Péterhez"

Be kellett látnom: itt nem arról a szituációról van szó, hogy van egy férfi és egy nő, és azok szakítottak...nem arról van szó, hogy én szakítottam az exemmel, és mivel nem értette meg, elküldtem még egyszer, nem... ez sokkal több annál, ezzel olyan befolyással tudtam lenni anyám életére, akaratomon kívül, hogy egyenesen kihúztam a lába alól a talajt...

Falnak megyek, mert ezt nem bírom felfogni, egyszerűen nem értem...segítsetek, kérlek, megint: mi ez az őrület körülöttem, mondjátok meg...!

2015. okt. 26. 22:56
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!