Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Nem élhetem az életemet 30...

Nem élhetem az életemet 30 évesen? SOS, megnyomorítanak lelkileg!

Figyelt kérdés

30 éves LÁNYNAK érzem magam, bár nő lennék.

Történetem röviden: anyu csupa jószándékból leszabályozta az életemet azért, hogy egyszer majd jó életem legyen. Elváltak apukámmal, és mivel anyunak -saját bevallása szerint- nem lett volna szíve egyedül hagyni a szüleit, velük élt halálukig, én is velük nőttem fel. Hely volt, családi ház. Azt tervezte, hogy a nagyszüleim lakrészébe alapítok majd én is családot. Mivel ebbe a szemléletbe nőttem bele, semmi kifogásom nem volt a dolog ellen. A nagyszüleim már nagyon régen meghaltak, 13 és 17 éve, azóta anyuval ketten éltünk. Igen ám, csak azt nem mondta, hogy csak azzal, akit ő megenged. Nem akarom részletezni, hogy milyen félelemmel vittem haza azt a két komoly kapcsolatomat, aki volt 17 éves koromtól 24 éves koromig, hogy milyen cirkuszok, üvöltözések, megalázások voltak, mert nem akarom anyut lejáratni, mert gyerekkoromban nem így éltünk! Mintaanya volt, senki nem kívánhatna jobb anyát! Akkor még egy ujjal sem nyúlt hozzám, 19 éves koromban kezdett el verni, pedig nemhogy eljárkálni nem mertem otthonról, hanem mindenben az ő kedvét kerestem, az ő hangulatától függött mindkét kapcsolatom, szerencsétleneket anyunak rendeltem alá, mert ha anyu nem volt ideges, akkor működött minden a családban. Különben káosz volt, és még anyunak a testvére is beleszólt, engem aláztak, stb. Írhatnám napestig, de nem lenne ember, aki elolvassa.

Lényeg: 24 évesen lett egy olyan kapcsolatom, akit anyu pálfordulásszerűen elfogadott. Sajnos távkapcsolat volt, és nemhogy elfogadta, még pénzelte is, hogy eljöjjön hozzám, kifizette az útiköltségét, drága ajándékokat vette neki, a legfinomabb ételeket főzte neki, miközben amikor kettesben éltünk, és már ketten kerestünk (azaz én is), de anyu kezében volt a konyha, meghagyta, hogy mi húst nem eszünk, mert drága, az csak a barátomnak (nevezzük a továbbiakban Péternek) jár. Péternek járt a hús hússal, csak Péter nem járt, egy évben 4-szer, 5-ször, hiába könyörögtem neki. Péter közben nem engedett nekem belelátást az életébe, gyakorlatilag idegennek éreztem már, miközben az elején nagyon szerelmes voltam. Nekem nem vette föl a telefont, anyuval órákon át csevegtek, az esküvőnket tervezték nélkülem! Mert anyu ad bele pénzt, meg Péter, ezért elég, ha én csak bólogatok, de nemcsak ebben, mindenben le voltam hurrogva, mindent ketten találtak ki, azt is, hogy hova menjünk kirándulni, amikor 3 havonta egyszer meglátogat 2 napra, stb. Anyu még ruhákat is vett nekem ezekre az alkalmakra, hogy tetsszem neki, őrjöngés volt, ha nem vettem fel, és a végére engednem kellett, fel kellett vennem, amit kitett nekem, stb, nem ecsetelem, mert remegek az idegességtől.

Mindeközben 4 év után is csak hitegetett Péter, ígérgette a gyűrűt, de nem hozta soha, mert még "korai", és végig így "éltünk". De anyu odáig volt meg vissza, mert gyűrűt ígért nekem, meg a ház felújítását, és mert "nagy" ember, értelmiségi, tanárember, és egyszer még a közéleti szerepléssel is megpróbálkozott.

Lényeg az: én ebből kiléptem. Majdnem megfulladtam már, sírógörcseim voltak, nem éreztem az életemet a helyemen. Más párom lett (nevezzük Zoltánnak), aki nem "nagy" ember, a diplomája is benn ragadt a nyelvvizsga hiánya miatt, de rajta van az ügyön. Emiatt a szakmájában csak félállásban dolgozik, főállásban targoncázik egy multinál. Anyu őrjöng, hogy hogy hagyhattam ott egy értékes embert, Pétert egy ilyenért. Péterről időközben szerencsés véletlenek folytán kiderült a titka. Nem véletlenül nem engedett nekem bebocsátást az életébe. Hazudott nekem fontos dologban, még a kapcsolatunk kezdetén, és még most, a dolog után tizenpár évvel is majdnem rendőrségi ügye lett belőle. Anyu szerint én vagyok a szemétláda, mert minek érdeklődtem utána, jobb lett volna, ha sosem tudom meg, nem véletlenül lett ez előlem eltitkolva (Péter sikeresen kimagyarázta magát anyu előtt, mert még most, a szakításunk után másfél évvel is rendszeres telefonkapcsolatban állnak egymással). Az a minimum, hogy Zoltán az utcánkba se teheti be a lábát. De megtörtént az, amire anyu nem számított: 29 évesen elköltöztem otthonról úgy, hogy anyu ezt nem engedte meg. Óriási őrjöngések, zsarolások, kitagadások, az egész család összefogott ellenem, csak apa nem. Apa mellettünk állt, Zoltánt támogatta, mert látta, hogy vele másfél év alatt többre jutottam, mert Péterrel 4 év alatt. Anyu előtt nem lehetett megállni, ahol csak lehetett, minden fórumon alázott minket, neki akart menni Zoltánnak, nyomoztatott utána (persze, semmit nem talált, nem az ő füle mögött volt vaj, hanem Péter füle mögött), megmondta: "az ellenséged leszek, ha nem fejezed be vele azonnal a kapcsolatot, mert az egész család tátott szájjal csak ezt várja már". Apát is kiközösítették a családból (a jobb érthetőség kedvéért: család=anyu, anyu testvére és annak családja), mert mellénk állt. Miközben mi lakást vettünk Zoltánnal, fő- és mellékállásban dolgozunk, szeretjük egymást, párra leltünk egymásban, haladunk, mind érzelmileg, mind anyagilag.

Anyunak az indoka: "én nem ilyennek neveltelek!", mert szerinte Zoltán proli származású, Péter pedig úrifiú. Engem is taníttatott, 4 diplomám van, nem is akartam eddig leírni, csak muszáj, mert anyu befektetésnek tekintette ezt, ami most nem adódik össze Péter 3 diplomájával (Zoltánnak csak 1 kiváltatlan diplomája van, és nem is abban dolgozik).

Mivel annyi pénzünk nem volt, hogy messze költözzünk, maradtunk abban a városban, ahol felnőttem, és ott vettünk lakást. Anyu kitalálta, hogy hamarosan beállít Péterrel hozzánk. Zoltán, a párom felháborodott, és mivel Péter még mindig sms-ekkel zaklat minket (anyu védelme alatt áll), megírta Péternek, hogyha ez megtörténne, anyukámat szívesen behívjuk, de Péter egy perc alatt a lépcsőház ajtón kívül fogja magát találni. Péter közben erősködött is már nekünk, már meg is akarja verni a páromat. Amíg udvarolt, egy évben 4-szer, 5-ször jött el hozzám, most meg anyuhoz akar költözni (anyu befogadta), hogy a közelemben legyen, és zaklasson, mindeközben engem is elhordanak mindketten (anyuval együtt) mindennek. Anyu megmondta, hogy össze ne merjünk házasodni, mert az neki a halála napja lesz (szívbeteg), én ölöm meg őt, elárultam őt, gyalázatosan elbántam vele, stb. Péter provokálja Zoltánt, mert anyuval együtt egy féregnek se tartják (így mondták), de a kezdetektől fogva anyu egy árva szót sem beszélt Zoltánnal, mert "arra nem tartotta érdemesnek", így nem ismeri, de szavai szerint: "nem is akarja". Anyu a lakásban sem volt még fent soha.

Most jönnek az ünnepek, nem akarok cirkuszt, de lesz, hiába mondom, hogy NEM, NE GYERTEK, HAGYJATOK MINKET ÉLNI, mindenki röhög rajtam, mert "ezt nem én döntöm el", mert "ők tudják, hogy mi a jó nekem, és nem engedik, hogy elrontsam az életemet (Zoltánnal)".

Ide fognak jönni, ez egy kis lépcsőház, nem hiányzik, hogy lejárassanak a szomszédok előtt, hogy ne adj'Isten, azok meg a rendőröket hívják ki, én nem ilyen vagyok, soha nem is voltam ilyen, megbecsült állásban dolgozom évek óta, tisztelettel közelítek az emberek felé, ha ellehetetlenítenek a lakók előtt is (ahogy a családban is), akkor már itt sem lesz maradásom.

Amúgy másfél éve, amikor párt váltottam, anyu hónapokon át tartó őrjöngései miatt kórházba kerültem, megműtöttek, mert az idegességtől egy komoly problémát szedtem össze. Most is kb. ez vár rám. Szerintük ezt is én okoztam magamnak, mert áruló vagyok, elhagytam ezt a "jó embert", Pétert, aki a mai napig "sír" miattam (anyunak mondja ezeket), és a mai napig nagy kegyesen visszavenne, a történtek ellenére is, anyu meg kétségbe van esve, hogy nehogy elszalasszam az utolsó alkalmat Péternél, ezért ragad meg minden lehetőséget. De ha elszalasztanám, akkor is a házát Péterre akarja iratni, mert ő megérdemli anyu szerint, én meg nem, és akkortól kezdve én nem vagyok többé a lánya. De ha még visszafordulnék anyu szerint a régi életemhez, akkor minden jóra fordul, hiszen ott mindenki szeret engem, csak Zoltán babonázott meg, meg "fogvatart", hogy nem megyek még haza... stb, napestig tudnám sorolni anyu szavait, de itt most abbahagyom. Nagyon szívesen válaszolok még a kérdésekre is, nagyon szeretnék beszélgetni, ha volt valaki olyan kedves, hogy elolvasta. Hiába hosszú, ez csak a rövid változat. Sokszor nem hiszem el, hogy ez velem történt, mikor nem ilyen volt az én anyukám. És nem kamu, bár az lenne!!! Mondjátok meg, ti mit tennétek, ha a helyemben lennétek?



2015. okt. 25. 09:46
1 2 3 4 5 6 7 8 9
 61/81 anonim ***** válasza:
100%
Peter annyit fogja apolni anyadat, mint en. Max addig, amig a haz a nevere nem kerul.
2015. okt. 26. 23:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 62/81 anonim ***** válasza:
100%
Amit anyad muvelt, eddig sem volt normalis. Most teljesen ugy tunik, szerelmes a Peterkejebe, elhalmozza mindennel, amivel egy venasszony a fiatal szeretojet elhalmozhatja.
2015. okt. 26. 23:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 63/81 anonim ***** válasza:
100%

Ajjaj, anyukádnak tényleg orvos kéne. :S

Bár kicsit ismerős a szitu, én is megkaptam anno, hogy ha külön merek menni, akkor nem biztos, hogy megkapom az örökségem.

Pedig kiskoromban nekem is azt mondogatták, hogy minden az enyém lesz, pláne így, hogy egyedüli gyerek vagyok.

De én akkor is külön mentem, mert folyton irányítgatni próbáltak engem is, és már nagyon idegesített engem is ez a dolog.

Bár még mindig nem értem igazán, hogy anyukád mit eszik ennyire ezen a Péteren, lehet tényleg érez iránta valamit, ki tudja...

Igazad van, nehéz helyzet ez, hiszen mégiscsak az anyukád, de már bőven átlépte azt a határt, ami még megbocsájtható lenne.

Szerintem azért te ne beszélj bunkón vele, ne süllyedj le az ő színvonalára, te értékesebb ember vagy nála.

Inkább ne vedd fel neki a telefont, ne írj vissza, ha írna neked bárhová is, és költözzetek el Zoltánnal még messzebbre.

2015. okt. 26. 23:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 64/81 anonim ***** válasza:
100%

"Falnak megyek, mert ezt nem bírom felfogni, egyszerűen nem értem...segítsetek, kérlek, megint: mi ez az őrület körülöttem, mondjátok meg...!"


Kérdező, hidd el sajnállak, de már te is kezdesz idegesíteni.

Csak azon lehet sgíteni, aki maga is akarja, hogy segítsenek.

Te itt csak síránkozol, közben ugyanúgy hagyod, hogy anyád tovább játsza a h@lye játékait veled. Megmondtuk már többen is: lépj túl anyádon, szakíts meg minden kapcsolatot, ellenben tönkre fogsz menni teljesen. Rámegy a mostani kapcsolatod is, mert nincs az a szerelem, ami ezt elviselné. Talál magának egy kevésbé problémás nőt!

Nőjj már fel végre, légy határozott, tartsd magad távol az egész családtól, költözz el, cserélj számot, kezdj új életet! Ha erre gyenge vagy, szenvedj...ahhoz elég erősnek érzed magad? Döntsd el, mi a jobb...

Egyébként apád közben mit csinál, karba tett kézzel ül és nézi ezt a színdarabot?

2015. okt. 27. 04:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 65/81 anonim ***** válasza:
100%

"Be kellett látnom: itt nem arról a szituációról van szó, hogy van egy férfi és egy nő, és azok szakítottak...nem arról van szó, hogy én szakítottam az exemmel, és mivel nem értette meg, elküldtem még egyszer, nem... ez sokkal több annál, ezzel olyan befolyással tudtam lenni anyám életére, akaratomon kívül, hogy egyenesen kihúztam a lába alól a talajt... "


Ez hülyeség, nem húztál ki a lába alól semmiféle talajt. Csak az bántja, hogy nem azt teszed, amit ő akart. Anyád beteges, inkább örülj neki, hogy nem fog zaklatni. Éld tovább az életed, és zárd ki őket belőle, semmi közük hozzá, egyáltalán nem kéne foglalkoznod velük, még annyira sem, hogy erre gondolsz. Megvan az életed, ott a párod, van munkád, nem kell folyton visszanézni erre a cirkuszra. Gondolatban tegyél be minden emléket, bántást, zaklatást egy szobába, b@*zd rá az ajtót, és menj élni a saját életed.

Könnyű mondani, nehéz megtenni, főleg ha anyád éveken keresztül csinálta ezeket veled, de ha összeszeded magad, menni fog. Ne hagyd hogy tönkretegyen, foglalkozz a saját boldogságoddal.

2015. okt. 27. 09:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 66/81 anonim ***** válasza:
86%

" ez sokkal több annál, ezzel olyan befolyással tudtam lenni anyám életére, akaratomon kívül, hogy egyenesen kihúztam a lába alól a talajt... "


Sajnálom, hogy még mindig nem látod a lényeget. Nem húztál te ki senki lába alól semmit.


Anyádnak van egy rögeszméje. Egy téveszméje, egy beteg gondolkodásmódja. Van egy akarata, amit véghez akar vinni, és mivel te nem voltál hajlandó statisztának állni hozzá, keresett mást. Péter nem más, mint egy "droid", aki azt teszi amit mondd, és ez kell anyádnak. Hogy valaki felett uralkodhasson.


Más kérdés, hogy aztán nagyon pofára fog esni, mert a Péter addig ugrál úgy, ahogy szeretné, amíg a nevére nem íratja a házat, ki nem házasítja, rá nem költi minden vagyonát, aztán a Péter szépen ki fog szállni az életéből.


Anyád beteg. Én soha nem írtam, hogy dögöljön meg, és hasonlók, elhiszem, hogy szereted, mert az anyád, de vedd tudomásul, hogy beteg. És az egész rokonság asszisztál a beteges téveszméihez.


Két dolgot tehetsz, mint már írtuk. Vagy tudomásul veszed, hogy akármennyire szereted is, nem tudsz neki segíteni, mert ő nem akarja, és nem hagyod, hogy magával rántson. Vagy tovább erőlteted a kapcsolatot, aztán nem adok neked fél évet, újra nála fogsz kikötni, és próbálod lenyelni a Péter nevű békét, anyád kedvéért.


Legalább 8-szor leírtam neked, hogy keress egy pszichológust, de inkább már pszichiátert javasolnék. 30 évig ebben a szellemben nevelkedtél, olyan mélyen benned vannak anyád gondolatai, hogy még most is magadat hibáztatod.30 éves vagy, és ketyeg az órád. Gondolom egyszer gyereket is szeretnél (és gondolom nem a Pétertől, meg nem azt szeretnéd, hogy anyád nevelje). Na mármost, ha nem teszel rendet a fejedben, szerintem felejtsd el a baba dolgot. Ezzel a családi háttérrel kár még egy kis apróság életét nyomorítani.


Írtad, hogy példás gyerekkorod volt. Azért én megkérdőjelezném, hogy tényleg az volt-e. Hol vannak az életedből a gyerekkori barátok? Hol van körülötted egyetlen ember is, aki felnyitná a szemedet, hogy milyen terrorben élsz? Mi ismeretlenek próbálunk rád hatni, közünk nincs hozzá, de sajnálunk, meg szájtátva olvassuk, hogy ilyen létezik.


Olvass gyerekneveléssel kapcsolatos könyveket, hogy rájöjj, mi lett volna a helyes, talán rájössz, hogy annyira mégsem kell sajnálni anyukádat.

Kezd pl: Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság című könyvével. Aztán írták már a Mérgező szülőket is...stb.


Fel a fejjel, és jelentkezz be még ma egy pszichiáterhez. Mert teljesen komolyan mondom, hogy ebbe rövid időn belül bele fogsz őrölni, betegedni, a Zoltán meg fogja a holmiját, és keres magának egy normális nőt. Ez alatt azt értem, hogy érzelmileg kevésbé instabilat.

2015. okt. 27. 09:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 67/81 A kérdező kommentje:

Való igaz,nehezen bírom érzelmileg. Nem Péter bánt,hanem az,hogy mi nem így éltünk,az én anyám nem ilyen,ez nem lehet az én anyám. A mi kapcsolatunk szoros volt Anyával,és nem fogom fel,hogy tehette tönkre ezt egy férfi. Anyu szerint Zoltán,de valójában Péter.

Apa messziről nézheti csak ezt az egészet,mert mint írtam,ő is ki lett közösítve a családból miattam. Anyu vele már telefonon se beszél. Apa velem rendszeresen tartja a kapcsolatot,segít,ahol tud.

Zoltán nem megy el. A Jó Istennek hála,olyan férfit találtam,aki stabil,mint a kő. Mondta,hogy ő csak értem él,és értem harcol,és ezt tartja azóta is. Erős várat találtam a személyében.

2015. okt. 27. 12:50
 68/81 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem a kapcsolatod mindig is ilyen volt. Különben miért vert volna 19 évesen? Miért mondta, hogy attól, hogy 18 vagy, még ő az anyád (és ő diktál). Pedig akkor még Péter sem volt.


De ha rosszul gondolom, írd le, hogy milyen volt a gyerekkorod, mert eddig mi csak a negatív oldalát láttuk anyukádnak. Mi az ami miatt úgy gondolod, hogy ő jó anya volt?

2015. okt. 27. 13:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 69/81 anonim ***** válasza:
100%

"Nem akarom részletezni, hogy milyen félelemmel vittem haza azt a két komoly kapcsolatomat, aki volt 17 éves koromtól 24 éves koromig, hogy milyen cirkuszok, üvöltözések, megalázások voltak, mert nem akarom anyut lejáratni, mert gyerekkoromban nem így éltünk! Mintaanya volt, senki nem kívánhatna jobb anyát! Akkor még egy ujjal sem nyúlt hozzám, 19 éves koromban kezdett el verni, pedig nemhogy eljárkálni nem mertem otthonról, hanem mindenben az ő kedvét kerestem, az ő hangulatától függött mindkét kapcsolatom, szerencsétleneket anyunak rendeltem alá, mert ha anyu nem volt ideges, akkor működött minden a családban. Különben káosz volt, és még anyunak a testvére is beleszólt, engem aláztak, stb. "


Szerintem egyébként olyan nincs, hogy valaki 16 évig mintaanya, aztán ezt csinálja.

2015. okt. 27. 14:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 70/81 anonim ***** válasza:
100%
Ez nem Rólad és nem is Péterről szól. Anyád nem bírja elviselni, hogy nem ő diktál. Van egy ilyen rokonom. Ha valamit a fejébe vesz, azt végig viszi. A végén már nem érdekli, hogy tényleg akarja e, jó e az úgy neki vagy bárki másnak. A lényeg, hogy ne mondjanak neki ellent, a végén az ő akarata érvényesüljön, mindegy mibe kerül. Ismerős, ugye? Azt lássuk be, azért volt példás gyerekkorod, mert pontosan azt csináltad amit akart. Nem az anyád változott meg, hanem Te, a lehető legjobb irányba.
2015. okt. 27. 16:14
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6 7 8 9

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!