Édesanyám mamám halála után eladta a mama házát kapott pénzt és egy lakást, amibe én és a kislányom beköltöztünk, ennek 5 éve. Most elakarja adni a lakást, hogy a húgomat is segítse, mit tegyek?

Vagy, ha ennyivel jobb a szülői ház, cseréljetek. Húgod megkapja ezt, te meg mehetsz albérletbe, de milyen jó már neked hisz 20-25 év múlva lesz lakásod.

Húgodnak most van rá szüksége nem évtizedek múlva.

#20ason kívűl nincs értékelhető válasz...

Igen, abban igazatok van, hogy egyenlő részt érdemelnének, de az viszont rohadtul nem fair, hogy a szülő átba$$za a gyerekét, odaad valamit, majd kihúzza a segge alól, mert bocsi, másképp alakult... Itt a szülő elve a probléma, hogy a saját gyerekét felülteti...

A szülő jószándékú volt de nem számolt a realitással.

1. a hugi is felnő, szerencsés esetben előbb, mit a szülői ház örökséggé válik

2. Mi lesz akkor, ha a szülő öregen, gondozásra szorulva éli le az élete végét. Az öregotthoni felvételhez el kell adni a saját lakást, a beugró abból lesz. Tehát hugi nem örököl?

3. Igazi testvérek között ez az enyém-tied szóba se jönne a vázolt esetben. Hanem az lenne, ( vagy számoltak volna a lehetőséggel, hogy majd az lesz,amit az anyuka most bemódosítana.)

Egy önző vagy kèrdező. Sirsz, hogy ràköltöttèl x összeget kèrdezem: arra gondolsz, ha most anyukàd nem ìgy tesz ès mondjuk a tesódnak hitelt/vagy több hitelt kell felvennie ő mennyi kamatot fog pluszban miattad fizetni a banknak?? Jah, hogy te erre nem gondolsz? Igaz is, hisz te beleültèl a kèszbe, bocs. Ezek a kèrdèseim:

1. Erre gondoltàl? Hogy őt emiatt mennyi anyagi hâràny èrnè?

2. Előttem màr ìrtàk. Ha szerinted fair, hogy tesód vàrjon 20-40 èvet az öröksègre ès ez igy okè, mièrt nem cserèlsz vele?

3. Àruld màr el, amig te ingyen laktàl, addig 5 èvig ő hol lakott? Csak nem albiban? Mert ha igen, akkor ne sìrj, mert annyit te nem költöttèl a lakàsra, mint ő az albira.

Azzal meg ne akarj szànalmat kelteni, hogy mert neked van egy lânyod. Kèpzeld, a tesód is otthonra vâgyik, hogy neki is lehessen gyereke, belàtható időn belül, nem 20-40 èv múlva.

Anyukàd hozzàd való türelmèèrt legyèl hâlàs, mert a helyèben nem tèrnèk magamhoz, milyen önző malacka vagy( tudnàm kifejezőbben ìrni, de nem teszem) tesód helyèben meg szóba nem âllnèk veled. Tükörbe tudsz te nèzni?

Semmit, neked ahhoz a házhoz pontosan SEMMI közöd nincs.

Milyen örökségről beszélsz? Az anyudék háza, majd TALÁN lesz a tied ha elpatkolnak, de ha ilyen málészáju gyereken lenne, inkáb költeném magamra ;)

Jogilag minden úgy van, ahogy írja a többség.

De azért: A jó édes anyukája is mondhatta volna, amikor látta, hogy a lánya költ a lakásra, felújít, személyre szabja, szóval mondhatta volna, hogy óvatosan csak, inkább gyűjtsön és tegyen félre, mert még változhatnak a tervek.

Szóval ez meg olyan emberi dolog lett volna.

Jó kis jellemrajz, hogy azok kapják a legtöbb pontot, akik szinte már a bántó sértegetésig alázzák a kérdezőt, ugyanakkor az empátia a megértés kapja a legtöbb pontot.

Paradox, de igaza van a kérdezőnek is, ha nehezményezi, hogy vissza akarják venni azt amit neki adtak, de igaza van a húgnak is, ha egyenlő kondíciókkal szeretné élni az életét.

A kölcsönös(!) Önzetlen segíteniakarás, a dráma nélküli családi összeülés és megoldáskeresés szerintem kihozhatja ezt a családot a válságból és nem is kell megromlania a viszonyuknak.

Akik a kérdezővel értetlenek, azoknak annyit mondok, hogy egy karácsonyi ajándékot sem ildomos visszakérni vagy egy szülinapi tortát kihányatni az ünnepelttel.

Nem ismerem az ingatlanjaik értékét, nem ismerem az anyagi helyzetüket. De el lehet adni akár a szülői házat, akár a szóban forgó lakást, akár mindent és újrafelosztani. Ki lehet fizetni a hugit, vagy lehet szülői és testvéri módon egyetemlegesen beszállni a hugi lakhatásába.

Szerettel, kinyilatkoztatásmentes megoldásközpöntúsággal mindenből ki lehet jönni.