Szülőként zavarna, ha az új kistesót a kamasz nem akarná látni se?

Engem sem erdekelne a féltesó. Nem tudnék tesóként tekinteni egy idegen gyerekére, még ha az apánk közös is. Nem menne és kész.

Amúgy mennyire beteg? Lehet ez is taszítja a nagylányt.

Tipikus mozaik család a sérült lelkekkel, érzelmi nyomorral együtt.

Én megértem a kamaszodat. A nőd meg csak kötekszik és beleesett abba a hibába, hogy a gyerekétől hasra kell esni.

Nálunk a felnőtt nővér, amikor meghallotta, hogy kishúga születik, úgy megsértődött, hogy azóta se látta a húgát, pedig az már első osztályos. (Féltestvérek amúgy apai ágon, én a kicsi lány anyukája vagyok.)

Velem se beszél a lány azóta se, mondjuk nem igazán ráz meg a dolog, mert kábé mindenben ilyen önző.

Azóta elváltunk az apával. Egyszer már jött volna a nagylány (már 30 felett van), de mondtam neki, hogy maradjon ahol eddig volt.

Van egy másik lánya is apukának, ő mindig jön, egészen más, mint a nővére, jó testvér, én is nagyon szeretem.

Nem tudsz mit tenni kérdező, erőltetni nem lehet, nem is érdemes.

Ha egyetemista akkor felnőtt már. Nem erőltetném ezt a testvér dolgot. Féltestvérek lettek neki oda lett a családja, én sem örültem volna egy tesónak.

Fiamnak sem volt kötelező a baba látogatás pedig ők édes testvérek

"Azt nem értettem miért kellett volna megkérdeznem ő akar-e tesót? Gondolom ő se tőlem kér engedélyt, ha majd párja lesz, hogy lehet-e gyereke."

Persze, tök normális, hogy nem kérsz tőle engedélyt, de akkor ne is várja el senki, hogy örüljön valaminek, amihez kb. semmi köze. Szerintem ilyen nagy korkülönbséggel, ráadásul úgy, hogy csak féltestvérek, soha az életben nem lesz olyan a viszonyuk, mint két egymás mellett felnőtt testvérnek, és ezt nem is lehet elvárni a nagytól.

Én nagytesó vagyok. Apukám új házasságában született egy öcsém amikor 12éves voltam. Minden második hétvégén mentem hozzájuk látogatóba (150km volt köztünk, azért csak ilyen ritkán) ma már, 24 évesen ideköltöztem az ő városukba, igaz van köztünk 12év, öcsi most 12 de a világ egyik legjobb dolga, hogy ő van nekem.

Butaság, hogy a féltesó sosem lesz olyan, mint az igazi. Persze kimaradt az életünkből az együttélés meg az ezzel járó dolgok de sosem éreztem, hogy csak félig lenne a testvérem.

Egyébként ha a myolcad unokatesómnak születne gyereke és menne látogatni a csalàd, még akkor sem lenne pofám azt mondani, hogy én most nem megyek, nem érdekel. Az alapvető családi kapcsolat, intelligencia, érzelmi intelligencia, ILLEM (ha más sajnos nem is) egyértelmüvé teszi, hogy ÈDESAPÁM gyermekére és a boldogságukra kíváncsi vagyok. Ez én apukám borzasztó elkeseredett lenne, ha így elzárkóznék attól ami őt boldoggá teszi.

Ha a kérdezőnek ez így normális, akkor éljenek így boldogan én meg ismét hálát adok azért, hogy elvált szülők gyerekeként normális nevelésben, nagyobb szeretetben nőttem fel mint sokan mások! :)

Szerintem nézz magadba, hogy itt mi siklott ki.

Persze, nem fog az ember engedélyt kérni a gyerekétől, hogy testvére legyen, kb. csak egykékkel lenne tele a világ.

De azért fel kell készíteni, el kell vele beszélgetni, és meg kell àgyazni a testvéri szeretetnek. Nekünk is kamasz (15) a legnagyobb, második házasságom, férjemmel közös gyerek 1 éves. Az én kamaszom se repkedett, mikor kiderült, hogy tesó érkezik. Sokat beszélgettem vele, hogy mi zavarja, mitől fél. Tisztáztuk, hogy mit várunk egymástól, miben akar-nem akar részt venni.

Mire megszületett, alig várta. Imádják egymást, a kicsi is repül hozzá minden reggel, a kamasz is odavan érte, és mindig mondja, hogy alig várja, hogy egyszer sajátja is legyen.

Tudom, hogy ez részben szerencse is, mert tényleg szuper kisember mindkét fiam, de hidd el, hogy ha egy testvér ennyire nem kívàncsi a másikra, ott valami nem tiszta.

Ha egy fedél alatt éltek, hogy fogod megoldani, hogy a nagyot ne zavarja a kicsi? Azt hiszed, hogy jobban fogja èrdekelni, ha otthon lesz?

Vicces, hogy mennyien szidták a Kérdező gyerekét, hogy önző és érzéketlen. De ha a ti nyugodt életetekbe belekerülne egy csecsemő, és az azzal járó gondok, már sírna a szátok. Ráadásul nem is édestestvére. Én sosem tudtam anyám másik gyerekére testvérként nézni, soha nem is néztem. A születése óta egyszer láttam, pedig már 5 éves. Nem érdekel.

Ahány ember, annyiféle személyiség és érzés. Azt a szegény gyereket hagyni kéne ezzel a dologgal, hogy ráerőszakoljátok a tesó dolgot. Lehet soha nem lesz testvéri kapcsolatuk, soha nem fogja tudni szeretni. Igen, és? A Kérdezőnek ugyanúgy gyereke marad ő is, ahogy a kisebbik.