Mit csináljak? Nem akarok pszichiátriára menni!

Anyukám teljessel még van győződve arról, hogy anorexiás vagyok. Egyrészt eltorzult képei vannak a soványságról, hiszen ha már engem azzal vádol mindennap, hogy milyen undorítóan sovány vagyok, akkor gondolom minden átlagos lányra undorral nézhet. Igazából nem figyeltem meg.

Egyébként 161 cm és 43.6 kiló vagyok. Csak pár kilót szeretnék fogyni. Ez teljesen átlagos.

Nem lennék őszinte, ha azt mondanám, hogy normálisan táplálkozom. Minden reggel eszek egy tányér levest, de többre nincs szükségem, gyűlölök enni, boldogtalan leszek tőle, bűntudattal tölt el már ennyi is. De én így jól el vagyok.

Még is az ápoló anyukámnak, aki tanult gyermekpszichológiát, azzal kell fenyegetnie minden áldott nap, hogy már beszélt egy kollégájával, és évzáró után mehetek a pszichiátriára. De a francba is.

Én próbálkoztam mindennel. Összekoszoltam egy tányért és direkt nem mosogattam el, megetettem egy barátnőmmel több tábla csokit, majd a papírját a kukámban hagytam, tudnám sorolni a végtelenekig.

Istenem, én több pszichológiai könyvet kiolvastam, evés zavarra orientálódottakat is, csak feltűnne, ha valami bajom lenne.

15/L