Az anorexiából ki lehet teljesen gyógyulni?

Mesélni nem tudok, de ki lehet belőle gyógyulni. Erős akaraterő kell hozzá, támogató emberek, egy jó orvos és az, hogy elfogadd a tested.

Megmaradnak gondolatok, de ezerszer szabadabb leszel.. Minden eltelt év távolabb visz az anorexiától és közelebb visz a valósághoz.. Minden legyőzött gondolat egy pont az élet mellett. Hajrá ne add fel! Igazából még nagyon az elején vagy.. A súly helyreállása kb csak 1lépcsőfok a 100ból.. vagy az 1000ből. De MINDENKÉPP megéri.

Nekem sikerült, 2 éve teljesen tiszta vagyok, még az 55 kilót is elértem és semmi bajom vele.:)

Ó, és 36os méretet hordok, pedig még a 32-es is lógott rajtam. Meg lehet szokni:)

Másfél éve küzdök az anorexiával. Nálam depresszió miatti fogyásból alakult ki. Eleinte nem direkt éheztettem magam, csak mikor észrevettem, hogy az xs-es méret is lóg rajtam, élveztem a dolgot. Aztán csak annyit vettem észre, hogy csomókban hullott a hajam, fuldokoltam, szívem annyira fájt, hogy néha azt hittem meghalok, menstruációm elmaradt, a bőröm tiszta repedezett volt, semmit sem tudtam aludni, pihék nőttek a testemre, a csontjaim állandóan ropogtak és sohasem értettem, hogy az emberek miért néznek rám annyira förmedvényen, mikor "csak" vékony voltam. 174 cm magasságomhoz voltam 45 kg, mire mentő vitt be a kórházba, annyira rosszul lettem egyik nap. Kb 24 órám volt hátra. Egyből infúzióra kötöttek, 3 hónapig voltam bent és ez idő alatt rám erőltettek 10 kg-ot. Az rengeteg volt számomra, mikor belenéztem itthon a tükörbe, azt hittem meghalok, sírva fakadtam, hogy milyen undorítóan kövér vagyok, amire az orvos azt mondta, hogy most már egy fokkal jobban nézek ki, de még kell jó pár kg. Akkor úgy elhiszitek, hogy nézhettem ki, hogy még a 10 kg is kevés? Csak gondolom, de még mindig nem érzem át, csak néha, mikor kitisztul az elmém, elgondolkodok azon, hogy amikor levetkőztem az anyám előtt, alig bírta visszatartani a könnyeit vagy a barátom előtt, aki egyből rám tette a paplant, már szeretkezni sem akart velem annyira undorítónak talált és inkább elhagyott. Én azt gondolom, hogy ez egy olyan betegség, amiből szinte 100% sosem lehet kigyógyulni. Rajtam már másfél éve küzdenek profi orvosok, pszichiáterektől kezdve pszichológusokig mindenki és hogy feljött rám pár kg a kórház ideje alatt, annyira gusztustalannak tartom magam, hogy már nem tudom mit vegyek fel, hogy takargassam magam, ami még elvileg vékony, nálam undorító és azon gondolkodom, hogy kéne ebből megint lefogyni. És igen, amikor próbálnék egy újdonsült kapcsolatot kialakítani egy fiúval és megjegyzi, hogy de jó a popóm, akkor jövök rá, hogy még jó, hogy nem 3 hónapja látott, de mégsem tudom elfogadni, hogy így vagyok jó, így vagyok dögös, így vagyok olyan, hogy megállnak a férfiak az utcán, hogy utánam néznek, akkor meg senki, sőt... és mégsem tudom azt elfogadni, hogy néznek. Nézzenek úgy, hogy 45 kg vagyok, amilyen voltam, de az förmedvény mások szerint. Na, ez az igazi anorexia, amikor tudod saját magadról, hogy csinálod, csinálod, de miért cseszeget meg néz rád úgy mindenki, te pedig csak annyit mondasz: vigyázok az alakomra, de már egy vállfa vagy és mégis mikor véletlenül eszel, az is max egy kis saláta, ami után is akkora bűntudatod van, hogy csak sírsz órákig és senki nem érti, hogy mi bajod van.

172/37voltam kb másfél év alattfelszedtem 6 kilót, de nem szeretnék többet, nem tudom elképzelni magam "rendes" testsúllyal és nem is tetszik, így is teljesen normális alkatom van

Én ugyan ebben a cípőben járok mint te csak már 2 éve... Erőszakolom magamra a súlytartó étrendet de a hang ott tombol a fejemben és minde étkezés egy harc még mindíg.Szerintem csak úgy tudunk ezek után élni ha tudatosan nyomjuk el ezt a hangot Varázsütésre nem lehet meggyógyulni(sajnos).Életünk végéig ott lesz csak meg kell tanulni elnyomni. Neked kell irányítanod.

Tudom, rlg volt aktuális eza tlma de azért gondoltam, válaszolok. Egy évig voltam anorexiás 13 éves koromban, akkor 35 kilóval vittek be a mentősök. Azóta nagyon nagyon nehezen, de felszedtem annyi kilót hogy normális alakom legyen, és tudjak megint sportolni. De nem, nem lehet teljesen kigyógyulni soha. Mindig ott lesz az agyadnak az a kis része, ami ott súgja, hogy kezdd újra! Valakinek ez a hang erősebb, van akinek nagyon halk. De a legjobb, ha tudod hogy erre a hangra nem szabad hallgatnod, mert ez nem jó. Mindig emlékezz arra, hogy ez egy betegség, és ha nem eszel akkor megint beteg leszel, nem csinálhatod azokat a dolgokat amiket szeretsz, és mellesleg a családod is szenvedni fog. Inkább egyél egészségesen, sportolj és tanuld meg szeretni a testedet minden egyes hibájával együtt! Egy másik jó dolog amit csinálok, hogy nézegetek olyan képeket ami olyan nőkröl készült akik nem modellek, átlagos nők. Body positivity néven keress rá, nagyon jó! Soj sikert...