Leveskocka pontosan mire való?

Arra, hogy becsapja az ízlelőbimbóidat.

Az van ráírva, hogy húsleveskocka - de valójában csak vegyszer van benne.

A leveskocka koncentrált húsleves (halászlé), ill. zöldségleves, melyből kivonták a vizet. Könnyen és gyorsan készíthető belőle gyorsleves. Bármely víz hozzáadását igénylő étel elkészítéséhez használható, mint pl. levesek, szószok és rizottók. Egyes magyarázatok szerint Justus von Liebig, a német báró és vegyész, volt a leveskocka első feltalálója. Az első leveskockát forgalmazó cég 1908-ban a Maggi volt, 1910-ben az Oxo követte. Az elnevezés geometriai formájából adódik. Egy zöldségleves kocka pl. a következő összetevőkből áll: étkezési só, ízfokozó, növényi zsiradék, burgonya keményítő, élesztőkivonat, zöldségek, szinezékek, aromák, almalékoncentrátum, citromsav.

Forrás: [link]

"A leveskocka koncentrált húsleves (halászlé), ill. zöldségleves, melyből kivonták a vizet."

De szép is lenne, ha ez igaz lenne! :)))

De akkor nem is ennyibe kerülne, ha igazi levesből csinálnák!

Érdemes elolvasni, sajnos az eredeti helyén már nem találtam meg, de korábban már bemásoltam más kérdés alá.

Molnár B. Tamás - Bittera Dóra: Aromapróféták

[link]

...

....

Civilizált világunk hemzseg a drogfüggő állatoktól, amelyeket senki sem gyógyít. A dílereket sem körözik. A kutyák és a macskák, haszonállatok tömegei élnek műaromamámorban a legismertebb tápszereknek köszönhetően. A nagyipari tápkeverékek kellemetlen alapízét ugyanis száz meg száz aromatrükkel fedik el a gyártók, másképp az állat hovatovább nem venné észre, hogy táplálékkal áll szemben.

Az aromaipar „friss, fűszernövényes szénára” emlékeztető ízt ajánl például a marháknak (HerbaromL), „harmonikus, vaníliás-tejes ízvilágot” a sertéseknek (NectaromP). A csont- és halliszt mellékízének kasírozására állítólag a MastaromP egészen kiváló. Jószághizlaláshoz gyakran használnak mesterséges édesítőszert, mert ez – más szubsztanciapótlókhoz hasonlóan – azt üzeni az emésztőrendszernek, hogy készüljön fel dús szénhidrátok, zsírok, egyebek emésztésére. Amikor a szervezet az ígértnél szegényesebb tápot kap, vagyis becsapták, a fölöslegesen termelt nedvek kielégületlenséget, savasodást, pszeudoéhséget okoznak. Az emlős még több tápot kér, hisztérikus éhsége támad, elégedetlenség vesz rajta erőt. Így lesz szenvedélybeteg a hízósertés: egyre több műtápot kér, függővé válik, természetellenesen felpumpálódik.

Hasonló folyamatok mennek végbe akkor, amikor egy főemlős „lájtos” termékeket, aluljáró-pogácsát, gyümölcsjoghurtot, zacskós levest fogyaszt, esetleg az ismert gyorséttermekbe jár. Epres joghurtjába fűrészporból készül a növényi eredetű aroma (alkohol, víz és más adalékok hozzáadásával). A világ egyik legdrágább fűszerével, a vaníliarúddal díszített fagylaltosdobozból vanilines fagylaltot kap, mely aromát a papírgyártás melléktermékéből állítják elő. A négyadagos zacskós leves két gramm dehidratált húsgranulátumot („száraztyúkot” tartalmaz, ami hét gramm tyúkhúsnak („nedves tyúknak” felel meg. Mivel ennyi húsból senki sem főzhet négy emberre tyúklevest, számos adalékra van szükség. A vegyészek nem is levesnek, hanem „hasonló oldatnak” nevezik.

........

........

Világszerte nő, nálunk meg kétségbeejtő arányokat ölt az ipari készítmények fogyasztása a háztartásokban és az éttermekben.

„Korszerű rágóanyagnak” nevezte el ezt a fajta ételt Jürgen Dollase, a Frankfurter Allgemeine szakírója: ha ehhez valaki túlzottan hozzászokik, az igazi ételt idegennek fogja érezni, ízlése infantilizálódik, ami persze fontos előfeltétele az engedelmes fogyasztói tömeg előállításának.

..........

.........

Az emlősnek létfenntartó ösztöne az ízlelés: így tudja megkülönböztetni a táplálékot a nem tápláléktól. Az alig vagy nem táplálékkal „dezinformált” ember viszont elveszti az iránytűt: nem tudja többé, mi az igazi és mi a hamis. Megszokja az értéktelent, sőt megszereti, ragaszkodni kezd hozzá, hagyományként kezdi ápolni, s ezzel lassú, de biztos önpusztításba kezd. Ez a gasztronómiai Stockholm-szindróma."