Hány évesen és hogyan tanultatok meg főzni?

16 ėvesen pár alapabb dolgot. Pl pörkölt,

sűltek , gulyás, halaszlė meg halas kaják. Egyebeket, vagyis pl levesek, főzelėkek, káposztás kaja stb stb 25 ėves koromtól tudok. Sütiket most sem igazán. Max palacsinta...

F 36

Anyukám szakács így ő tanított.Kb 10 éves korom óta én sűtők itthon mindent a nővérem inkább főz.De főzni is tudok.

16L

Nekem nagyon folyamatos és fokozatos volt.

3-4 évesen már tudtam tojást csinálni, 5-6 evesen bundáskenyeret, aztán 10 évesen muffint. Kb. 15 voltam, amikor megfőztem az első igazi kaját, ami talán lencsefőzelék volt. Aztán 18-19 évesen elköltöztem otthonról és egyre többet főztem és az évek alatt kialakult.

Tiniként, mikor apával ketten maradtunk, sokat főzőcskéztem, de akkor még alap dolgokat.

Igazán 26 évesen tanultam meg, mikor összeköltöztem a párommal :)

Korán mentem férjhez, így 18 éves koromtól saját háztartásom lett, akkortól főztem magunkra. Senki nem adott tanácsot, vagy segítséget, mindent magam tapasztaltam ki.

Elmondhatom, hogy a kezdeti gyenge eredmények után olyan 25-26 éves koromra lettem "profi", olyannyira, hogy jelentősebb eseményekre felkértek főzni.

A sütés nem az erősségem még 30 év távlatából sem, mert bár finomakat sütök, de baromi rondákat.

Egyszerűbbeket már általános iskolásként: pl. palacsinta, tojás mindenféle variációban, sült krumpli.

Egy-egy receptet kipróbáltam, akár süti, akár étel, húszas éveim első felében, de nem főztem rendszeresen.

Rendszeresen 20 vége felé, 30 után kezdtem el főzni.

Nem tanított senki, receptekből kezdtem el és azokat alakítottam a saját ízlésünkre.

Nem tudom, mikor kezdtem, de tuti hamar, érdekelt a dolog. 13 évesen néha már egyszerű ebéddel vártam haza anyámat, bár általában azért elég rugalmas munkaideje volt ahhoz, hogy többnyire ő főzzön. De akkor már rég összeírtam egy kis gyerekszakácskönyvet, amibe anyám kedvenc receptjeit írtam bele.

Elég ösztönösen főzök, nem szoktam elrontani az ételeket elsőre sem, max. kicsit elégetem, ha nem figyelek oda :D Illetve az első palacsintasütéseim voltak igen izgalmasak, de az eredmény akkor is ehető volt, ha szép annyira nem is. Macerásakkal nem foglalkozom.

Sütni viszont nem tudtam, annyira nem, hogy tiniként abbahagytam a próbálkozást s olyan 35 évesen kezdtem újra, amikor már ment (de bonyolult dolgokat nem csinálok, szinte csak kevert sütiket. almát és habot még tudok halmozni rá, de többlapos krémes, azt nem).

A kenyér más, azt huszonéves korom óta sütök, a kenyérsütőgép sokat nehezít, amikor azt elhagytam, már sokkal könnyebben ment, kevesebb macerával. Minek találták fel, rejtély. A gluténmentes éveim alatt nem sütöttem, de most újrakezdtem s bejöttek a pogácsák is. Pofonegyszerű, hálás meló, ha unok főzni, sütni akkor is szeretek.

Szoktam nézni receptoldalakat s merészen átírom a recepteket. Elég rutinom van ahhoz, hogy meglássam a receptek esetleges hibáit vagy ízlés miatti furaságait.

Bizonyos dolgokat (pl. hús, komplikált dolgok, pl. a többórás főzést igénylő mártások) sosem fogok megtanulni főzni, de nekem arra nincs is szükségem. A szép sütik terén akarok még fejlődni, a mézeseim nem rondák, de rendes vékony írókát még soha nem sikerült készítenem. Úgyhogy bőven vannak még hiányosságaim, de jókat főzni azért megy.