Keresztények, itt vagytok? Olvassatok tovább.

"Mivel velem személyes tapasztalatok nagyon nem történnek"

hogy mondhatsz ilyet? Hiszen 24 órában te vagy tapasztalataid tárgyának a tapasztaló alanya. (Az iménti könyvet most már nagyon ajánlom.)

Nem kell azt hinni valami extrém "csodásat" tapasztaltam és annak nyomán változott a világnézetem. Csak figyelj, és élményeid lesznek. kicsiben meglátni a végtelent. A cseppben a tengert.

Amikor ezt a Weöres verset olvastam elkezdtek szakadni a könnyeim, annyira "eltalált"

-igazi kathartikus hatása van

Weöres Sándor:

Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:

mintázd meg levegőből.

Van néha olyan pillanat

mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,

bezárva kincses öklét,

jövője nincs és multja sincs,

ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal

súrolta s tovalibbent –

így néha megérezheted

önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,

és később, mint az álom.

S az öröklétet ízleled

még innen a halálon.

Én sem tudtam kiölni magamból a hitet, csak éppen úgy gondolom, hogy a hitnek nem hiszékenységnek kell lenni, hanem viselkedésben megmutatkozó eszmecsomagnak.

"Leginkább abban, hogy tényleg van valaki-valami, aki-ami mindent irányít, és már előre meg van írva minden"

És ha minden céltalannak van írva? Vagy rosszul van megírva?

Nem akarsz irányítnai?

Van valami, amivel elégedetlen vagy most az életben?

Depressziós vagy?

Félsz a haláltól?

Ha más nem teremti meg helyettünk, amit szeretnénk, nekünk kell megpróbálni.

Az halálunk és az út amin haladunk lehet ismeretlen. De azért kell arra törekedni, hogy úgy éljünk, hogy ne bánjuk meg és jól érezzük magunkat.

Keresni kell a szépet.

Nem szabad úgy gondolkodni a világról, hogy egy temető, amiben azért gyilkolászzuk egymást kétségbe esetten, hogy egy darabig szenvedjünk még, majd végleg megszánjünk létezni.

A boldog, szép, szeretettel teljes életre kell törekedni. Célt kell adni az életnek. Ha szeretnek, szerintem az mindenhez elég. Csak a szeretteinket rossz elveszíteni.

Én is másolok egy verset (egyik kedvencem):

Tóth Árpád:

TETEMREHÍVÁS

Olykor a bíbor alkonyatban

Elnehezedik a szivem -

Felnézek a nagy, csuda égre,

És látást látok, úgy hiszem.

Boldogtalan fantáziámnak

Úgy rémlik, a felhők felett

Azért a csönd: meghalt az Isten,

És ravatalra tétetett.

Fejénél roppant arany lángok,

Antares s Orion ragyog,

Körüle térdre rogyva sírnak

Az árván maradt angyalok.

Valaki megölte az Istent,

És fekszik némán és hanyatt;

S reszketve a gazdátlan űrnek

Lakói hozzá bolyganak.

Jönnek a sárga Hold-lakók és

A Mars bölcs óriásai,

Saturnus-népek hat szivükkel

S Vénusz szirom-leányai.

És olykor egy-egy emberlélek,

A gennyes Földnek hirnöke

Jön, és láttára szerterezzen

A gyászolók kövült köre.

Ilyenkor egy nagy csöpp isten-vér

Az alvadt sebből fölfakad,

Legördül lassan, s átzuhogja

A végtelen világokat.

Egy nagy csöpp, bús, meleg isten-vér -

S a földön bíbor alkonyat

Gyúl tőle a sötét hegyek közt -

S én fölemelem arcomat,

És úgy érzem, e fájó arcnak

Nem lehet többé mosolya,

Mert ember vagyok én is, én is,

Az isten véres gyilkosa...

Nekem ez a kedvencem (Ady Bandi):

AZ ÚR ÉRKEZÉSE

Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon

De háborus éjjel.

És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,

De őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom.

46-1-47 nagyon szép... Ez kedves:

József Attila -

ISTEN

Hogyha golyóznak a gyerekek,

az isten köztük ott ténfereg.

S ha egy a szemét nagyra nyitja,

golyóját ő lyukba gurítja.

Ö sohase gondol magára,

de nagyon ügyel a világra.

A lányokat ő csinosítja,

friss széllel arcuk pirosítja.

Ö vigyáz a tiszta cipőre,

az utcán is kitér előre.

Nem tolakszik és nem verekszik,

ha alszunk, csöndesen lefekszik.

Gondolatban tán nem is hittem.

De mikor egy nagy zsákot vittem

s ledobván, ráültem a zsákra,

a testem akkor is őt látta.

Most már tudom őt mindenképpen,

minden dolgában tetten értem.

S tudom is, miért szeret engem -

tetten értem az én szívemben.

Látom azért születnek értékek is: már csak ezért is érdemes volt feltenni a kérdést:)

Egyébként gondoljatok el egy ökölnagyságú csokigombócot és egy ugyanakkora követ. Majd gondoljátok le, hogy egy késsel elkezdjük atomjaira vágni mindkettőt. Egyre kisebb és kisebb szemeket, részecskéket kapunk.

A végén mi lesz a különbség a csoki és a kő között?