Csak szerintem unalmas folyton azt hallgatni, hogyha valaki gyereket csinál, hogy “ezek ám a nagy dolgok kérem...” ?

Mert ez az ő saját életében igenis nagy dolog. Sokaknak a gyerek, az hogy a vérvonalát továbbadhatja egy nagy életcél, és a beteljesedést jelenti. Nekik, ha azt mondod hogy "gyereket csinálni annyi hogy beteszed a farkat a vaginába" olyan mintha azt mondanád egy szakácsnak hogy "mi olyan nagy dolog abban hogy minden féle hozzávalót összedobálsz". Szóval ők nem ennyire leegyszerűsített ösztön szinten látják az ""eredményüket"", hanem az nekik a lelki beteljesedés, hogy van egy utód, akinek átadhatnak mindent, egy ember aki szereti őket, egy élet, akit ők formálnak Emberré.

Én értem hogy mit mondasz. Szerintem is hülyeség túlmisztifikálni és teljesítményként elismerni azt, amire a bolygó lakosságának 80%-a képes. Ugyanakkor csak felvázoltam, hogy akik így tesznek, nekik mik a mögöttes indokaik.

Maximálisan egyetértek a kérdezővel és szerintem tudni kell értelmezni azt, amit ír.

Nagyon utálom, amikor valaki arra hivatkozik, hogy ő igenis vitte az életben valamire, mert szült 5 gyereket. Holott nem erre kéne büszkének lenni, hanem arra, hogy tisztességgel felnevelte őket. Megcsinálni és kötelességtudóan felnevelni két külön dolog. Ezt nem fogják fel sokan.

Hála a jó égnek én ezt élőben nem igazán hallom, főleg az elmúlt 10-15 évben, mert a gyerekes szülő ismerőseim normálisak, és nem gondolják, hogy más értéktelen azért, mert nem született gyereke, és hogy addig nem lehet senki sem fáradt, elgyötört, értéket teremtő stb., amíg nincs kölke.

Inkább csak fórumokon látok ilyet, és azt olyanoktól is... látszik pl. a Facebook profiljukon vagy a helyesírásukon, hogy általában ezek az "élet iskolájába jártam gyááááág..ci szakon" típusú emberek, akiknek ez az életük csúcspontja, mert addig semmi érdemre méltót nem csináltak. Az ilyenek szeretnek előjogokat követelni csak azért, mert van gyerekük.

Ezzel én egyáltalán nem azt mondom, hogy szülőnek lenni nem felelősség, és nem nehéz dolog. De nem olyan dolog, ami miatt tisztelni KELL bárkit is (úgy értem, CSAK emiatt), mert ahhoz normálisan is kellene nevelni a gyereket, illetve azt sem fogadom el, hogy bárki azt állítsa, hogy nekem azért, mert nincs gyerekem, nem értékes az életem, nem tudom, hogy mi az igazi munka, és amit letettem az asztalra, az semmi.

Kb hatvanadszorra emelte ki a gyerek a kérdést :D

Kicsit sem frusztrált, nem... biztosan nem :D