Szerintetek gáz ha a szeretőm nem mondta, hogy boldog nőnapot?

Privát levelekre nem válaszolok :)

De nincs titok, úgysem ismer fel :)

Langyos házasság, nejét csak fotóról ismerem. Egy munka miatt ismerkedtünk meg.

Nekem nincsenek ilyen erkölcsi korlátaim. Kedvelem, vonzódom hozzá és látom, hogy ő is.

Igazából volt szünet is, de kitartóan jött. Most megint összejárunk egy ideje.

Találkozni nálam, mivel én vagyok a szabad fél. Hogy otthon mit mond? Hát gőzöm sincs, nyilván, hogy munka van. De kérdezz nyugodtan :)

Nem működik már rég a kémia. És egyikük sem tesz érte, hogy jobb legyen, de már kb.sztem nincs is mit. Nejének elég, ha felhívja százszor és elszámoltatja.

Nem keresett sztem mást, sőt el is mondta, hogy lett volna már rá alkalma. Gondolom velem más volt. De hidd el, a félrejáró férfiak jó része nem pokolból való, és ismerek nem egy ilyet (volt akivel nekem volt dolgom és van, akiket ismerek környezetemből)

Egyszerűen összeházasodsz valakivel húszonx évesen és nem egyfelé megy az életetek. Nem éltél, nem figyeltél, és idővel nem lapos lesz az egész, hanem kihúnyt minden. Nem fogják már otthon feléleszteni a tüzet, de együtt maradnak, mert közös házban élnek.

Inkább ott a gond, hogy mikor érzékelik már, hogy nincs rendben semmi, szőnyeg alá söprik. De idővel fel fog bukkanni valaki, hiszen aki házasságban él, azért házasodott, mert hitt ebben és mert kell számára az érzelmi kötődés. Nos ezt otthon már nem kapja meg.

Összességében minden kapcsolatnál azt látom, hogy a félrelépés oka, hogy már nem egymásra vágynak.

Nem minden házasság lesz rossz, vannak akik 25 év után sem mentek félre (és nem a lebukás kockázata miatt) és még lángolnak. És azért mert ők tényleg egymás párjai. Nem felezik meg a másikat, nem birtokolnak, nem követlenek. Figyeld meg a jól működő kapcsolatokban mindkét félnek megvan a maga külön világa, saját hobbija, barátja stb

De igen ritka, mert az embereknek elég hogy épp szerelmesek, és még a lángolás éveiben kötik össze az életüket. Így fordul elő, egy jól működő kapcsolatban is, hogy évek után eszmélsz, hogy beleszerettél másba és nem érted. És persze húsz év után egy ártatlan fellángolás talán belefér, de legtöbb esetben az az oka, hogy rájössz, a pároddal nem ugyanazok voltak a terveitek, mert elfogadtál olyat és ő is, amiben nem hitt. Nem volt közös humor, tervek, vagy épp túl egyformák voltatok és ami olyan csodásnak tűnt, hogy veszekedés nélkül éltek, egy idő után maga lett a halál. Mert egy kapcsolatban fejlődni kell, és ehhez kell a társ a saját kis életfelfogásával, életterével, meglátásaival, és nem a tükörképed ellenkező nemben....

Vagy túl különbözőek vagytok, de nem csak addig míg kiegészítitek egymást, hanem már annyira, hogy irritál a másik.

Hogy x év után nem úgy estek egymásnak az egy dolog, de nem mindegy hogy épp parázslik a tűz, vagy már nincs is.

Simán két kedves rendes ember is rájöhet, hogy szimplán nem egymást keresték mégsem.

Nekem ennyi bőven elég :) Sosem ismerkedtem külön. Ebben nem is hiszek. Ha jön a szerelem, az akkor is jön, ha nem várod. :) De én nem hiszek a házasságban, mert nem hiszem, hogy egy pap és egy papír bebiztosít minket. És nem is kell. Szeretni kell tudni , és elengedni kell tudni.

Voltam szerelmes, remélem leszek is :)

Valamilyen szinten jogos a részedről a sérelmezés, hogy nem köszöntött fel nőnapon. Az nem fájt volna neki, és semmibe sem kerül de szép gesztus. Ilyenkor még a szomszéd bácsi is felköszönt ha meglát pedig vele semmilyen viszonyban nem vagyok.

Durva egyébként, hogy miket nem kapsz itt a néptől. Pedig nem te vagy az egyetlen ludas ebben a történetben csak ezt az emberek elfelejtik mindig. Folyton a szerető a hibás,akkor is ha nem egészen. Szerető vagyok én is. Nem vagyok rá büszke. Annyi különbséggel, hogyha én tudom, hogy csak szexet akar akkor nem mentem volna bele. De minden meg lett ígérve csak történtek dolgok, amik közbeszóltak. :) Én meg időközben beleszerettem. Szívem szerint hagynám már de ő nem enged, így nagyon nehéz kilépni. Még nincs hozzá elég erőm. Szeretem.

Lehet hibáztatni, nem érdekel. A kérdezőt sem védeni akarom,csak szörnyű, hogy sohasem a megcsaló fél a bűnbak a kívülállók szemében, hanem a harmadik gél. Érdekes. :)

Jaj már ne legyél álszent. Bűntudat, persze.

Én is szerető vagyok, és nincs bűntudatom. Miért lenne? mi közöm van a másik feleségéhez?

Ha valóban lenne bűntudatod, nem lennél vele, a kettő együtt nem megy.

És attól még nem lesz jobb a házassága.

Én inkább azért lépnék ki, mert ígérget, az ilyen a patkány fajta.