Miért gondolják azt sokan, hogy a házasság csak egy papír?

10 évig éltem együtt egy pasival. Papir nélkül, mert nem az számitott. Az Ő házában éltünk. Sajnos én vettem fel hitelt, hogy felújitsuk, és alig fizettünk pár törlesztőrészletet, valami miatt nem értettük meg egymást, szétköltöztünk, de a részletet továbbra is én fizettem, pedig a ház már szépen ki lett csinositva, de nem tudtam bebizonyitani, hogy az az Ő házára lett költve.

Na?

Ezért kellett volna a papir. Saját hibámból sokat tanultam.

A válasz megírásának időpontja: ma 00:07

de nem házasságkötőlevél kellett volna

19:15-ösnek (a 19:06-os):

Ha fáradozol a házasságod építésén, a kapcsolatotok ápolásán, akkor sosem mentek át testvéries szeretetbe. A szerelem megmarad. Még akkor is, ha nem olyan, mint az elején. Valaki így fogalmazta nekem meg, hogy még jobb, egyre jobb, ahogy az idő telik.

Pont azokra az időszakokra kell a papír, meg ami mögötte van ("megigértük"), amikor rosszul mennek a dolgok közöttünk, vagy a külső körülmények teszik próbára a kapcsolatot. Nem olyan egyszerű, hogy most már nem vagy csak barátként / testvérként szeretjük egymást, hát különmegyünk. Ott van mindaz, amit együtt felépítettünk, gyerekek, ház, vagyon ... Igen , anyagiak is, a házasság még ma is gazdasági egység IS, nézzük meg az elváltakat, mit vesztenek anyagilag a dolgon.

De nem azt mondom, félreértés ne essék, hogy csak az anyagiak meg a gyerekek miatt maradjunk együtt, hanem azt, hogy a véglegesen egybezárt feleknek sokkal nagyobb a motivációjuk a kapcsolat helyrehozatalára, megújítására, és ezért sikeresebbek is abban.

Olyan, mintha a nyílt tengeren hajóznánk egy csónakban. Nem veszhetek nagyon össze a társammal, mert nincs hova kiszállás. Inkább törekszem minden erőmmel a jó kapcsolatra.

Ha túlvagyunk a hullámvölgyön, az érzelmek maguktól újra megújulnak. Ha nem tartottunk volna ki, már külön lennénk.

Persze ha olyan emberrel házasodtunk össze, aki alapvetően alkalmatlan a házasságra bárkivel, ott nincs kiút, válni kell.

Kedves kérdező!

Házasodni lehet 50 ezer forintból is, ha valaki tényleg házasodni akar!!!!!

akinek nem számít a papír, az azt jelenti, hogy az a személy nem akarja elkötelezni magát a másik felé!

Iyen egyszerű!

És aki azt mondja, hogy minek házasodjak, ha úgy is elválunk 2 év múlva, azt az illetőt nyugodtan lehet dobni, mert úgy is el fog /fogod hagyni!!!! Alap, ha valaki szereti a másikat, ilyen eszébe sem jut!

Én házasságpárti vagyok, de nem mindenáron, és mindenkivel.... nem akarok gyereket, ezért nem akarok házasodni, de ha esetleg szeretnék később, én a házasságot választanám.

Egy együttélés tök "cigányos", a házasság az nem. (pl. fejbeverte az élettársát cs. j. ...ismerős???)nem a férjét, feleségét...még a hangzása is visszataszító. Szerintem.

Az együttélésből könnyebb kilépni, tehát aki hajlandóságot mutat efelé, az le is lép, a házasságból nehezebb kilépni, tehát akik ezt választották, döntöttek. Jogilag is több minden illeti meg a házasokat.

Húúú, ez oltári jó kérdés volt, szép kis vita kerekedett belőle.

Jómagam 21 évesen mentem először férjhez? hogy miért? hát a lakodáré napján sztem már csak azért, mert ugyi disznó levágva, tyukok kopózva...:-) de tényleg. Nem értettem a házasság lényegét. És jött utána négy év pokol...elváltam.

Tíz évig fennen hirdettem, hogy az életben többet férjhez nem megyek (nem mintha a kutya is el akart volna venni), meg a házasság csak papír az együttélésről, meg hasonlók. Összeköltözni? Na ahhoz sem fűlött a fogam. pedig jó példának ott volt előttem a családban több példa is több évtizedes boldog együttélésről, házasság nélkül.

Aztán összejöttem a párommal. Már rég ismertem, már rég játszottam a gondolattal, de ha nem lépett, hát nem lépett... aztán derült égből villámcsapás. Szinte észrevétlenül gabalyodtunk egymásba, költöztünk össze és érkezett a kis porontyunk. És egyáltalán nem volt kérdéses, hogy mikor szép csendesen megkérte a kezem, hozzámentem. Cécó, felhajtás, lovas-fogat meg emeletes torta nélkül.

És jó érzés. Nem fogom tudni nektek leírni,azt hiszem.

Jó érzés, mikor "feleségem"-ként emleget valakinek. Jó érzés, mikor valaki megemlíti, segített neki a férjem a hivatalban. Jó érzés, mikor anyósom menyemként emleget. Hogy az ismerősök, szomszédok, munkatársak egybe tartozónak tekintenek bennünket.

lehet, akkor is így lenne, ha csak együtt élnénk. És az is biztos, hogy partner kell a jó házassághoz is, ugyanúgy mint a jó együttéléshez.

Két ember, aki egy hullámhosszon van. És ha ők ketten úgy érzik, kell házasság, akkor házasodjanak, ha nem, akkor nem. Lényeg a béke.

(Ja, és azt azért elmondom, hogy az első házasságomnál mindenki felháborodott amiért csak a lánykori nevemet akartam hordani. Zsenge fiatalként engedve a terrornak, felvettem a férjem nevét.

A második (jelenlegi) házasságom előtt kérdeztem a párom, baj lenne-e, ha nem venném fel a nevét. Én én vagyok, s úgy érzem, a nevemmel együtt teljes előző önmagamat veszteném. Nem lett harag. Sőt....azt mondta, nem a név, a jegygyűrű, meg a kapun a névtábla számít.

és igaza van.