Valóban rosszul viszonyulok a feleségemhez?

64-es vagyok.

Elnézést a keményebb stílusért, de úgy éreztem, hogy te nem tanácsot kérsz itt, hanem megerősítést.

Amit gondolok: túl sokszor volt túl hangsúlyos a lányod, mint téma és mint résztvevő az ő életében is, és elege lett. Ez a reakció, amit te most kapsz, valszeg nem egy hónap alatt alakult ki.

Nyilván, a feleséged már a legkisebb dologra is ugrik. Írtad, h az elején minden tök jó volt.

Féltékeny a lányoddal való sokkal jobb kapcsolatodra, ez rohadtul frusztrálja és dühíti, gondolom aztán rajtad éli ki.

Ezt kéne megbeszélni, de nem arra hegyezve ki, hogy ti mennyire különböztök (bezzeg a lányoddal meg..blabla -na, ezt is hagyd ki), hanem hogy őt mi bántja, had mondja el, ne szólj közbe, hallgasd végig. Majd higgadtan, hogy oké, mit javasol, hogy oldjátok meg, hogy a kecske is jóllakjon..

Szerintem ezt csak így lehet. Biztos lesz olyan amit a fejedhez vág majd, és felmegy az agyvized, de erre készülj fel, hogy ne megint vita legyen belőle.

Gondolom akkor kezdődtek a "problémák", amikor a lányod külön életet kezdett élni.

Az is sejthető, hogy nem igazán kedvelik egymást.

Itt a feleségednek is engedni kell nyilván, mert két tűz közé kerültél, de itt nem csak a feleséged a ludas (a 'már megint', meg a 'nincs bajom' hisztik), de ebben vastagon benne vagy te is.

Redukáld le egy egészségesebb szintre a lányoddal a kapcsolatod, mert a feleséged reakciói, az itteni megnyilvánulásaid, és erre a hozzászólások is azt mutatják, ha te inkább hozzá húzol, és túl sok vagy. A 'mi egyformák vagyunk', 'ugyanúgy gondolkodunk' stbstb ez csak duma, amivel magyarázod ezt az egészet.

Írom ezt úgy, h nekem is nagyon jó a szüleimmel a kapcsolatom, de ebből soha nem volt problémánk a férjemmel, pedig ott is nagyon-nagyon különbözik a két család habitusa. Sőt, az én családom hasonlóan familiáris, mint a tiéd, a férjemé teljesen az ellentéte.

Még egyszer, elnézést a stílusért, DE néha nem árt, ha valaki felráz (és a válaszadók többsége azt próbálja).

Jó, hagyjuk kérdező.

Ugyanazokat mondod el újra és újra. Hiába próbáltak itt sokan tanácsot adni neked, nem érted. Vagy nem AKAROD érteni. Csak megerősítésre vársz, úgyhogy itt van: természetes, hogy a lányod az első a számodra. Hagyd el a feleséged, mert az az álnok nő nem képes megérteni, hogy nem tudod kihúzni a lányod s.ggéből a fejed. Jobban járnál nélküle, mert a végén majd nem tudnál csak 2 naponta egy órát telefonálni a lányoddal. Szerintem is megoldás lenne a költözés. Gondoltál már arra, hogy nagyapa leszel? Hogy fogja szegény lányod bírni az apukája nélkül, egy kisbabával? Ezt nem teheted meg vele.

Azèrt nehèz, mert te semmin nem akarsz változtatni. Neked minden úgy jó, a felesègednek ugyan nem, de az meg mit èrdekel.

Ès nem, nem normális, hogy csak a lányod hozzá igazodva, csak mert ritkábban látod.

Ritka önző ember vagy, nem való neked párkapcsolat. A lányod falu is csak azèrt jó annyira a viszonyod, mert egyet èrtetek.

Értem. Akkor nincs megoldás, váljatok el.

Ha nem vagy hajlandó kompromisszumra, akkor nem működőképes a dolog. Nyilván a feleséged is alkalmazkodik, mert eddig is eljárt veled látogatóba. Viszont egyre kevésbé tetszik neki a dolog (jogosan), így ne várd, hogy még többet le fog nyelni.

Neked sem kötelező engedned a lányoddal való kapcsolatodból, de akkor nem illetek össze.

Hadd meséljek el neked valamit. A szüleim elváltak még tini koromban. Eleinte nagyon jó volt a kapcsolatom faterommal, aztán egyszer átmentem hozzá és kiderült, hogy együtt él egy nővel. Több, mint 10 év telt el, a felesége azóta sem a szívem csücske. Nem illenek össze, buta a nő és lehúzza apámat. Akkoriban megromlott a kapcsolatom apámmal. Szoktunk beszélgetni 1-2 havonta, pár havonta meg látogatjuk is egymást, de ennyi. Nem akarok időt tölteni a feleségével és szinte biztos vagyok benne, hogy ő sem velem, csak próbál jópofizni faterom előtt.

VISZONT! Apám nem velem él. Ha nem lenne senkije sem lennénk együtt sülve-főve. Nekem is van férjem, bőven elég a vele töltött idő pár havonta. Apám beteg volt. Nem én maradtam otthon ápolni, hanem a felesége. Nem én szolgáltam ki őt hetekig, hanem a nő.

Értem én, hogy jó kapcsolatot szeretnél a lányoddal. Ez példaértékű. De ha bármi baj történik, nem biztos hogy el fog tudni szakadni a munkájából és a családjától, hogy veled legyen. Becsüld meg, hogy van feleséged és nem magányosan élsz. Gondold át a dolgokat, mennyire vagy TE kompromisszumképes. Megérné egy picit kevesebbet telefonálni a lányoddal, vagy kevesebb napra menni hozzá, vagy ha már mentek, akkor várost nézni a feleségeddel, azért cserébe, hogy ő holtáig tartó szerelmet fogadott neked?

Kaptál tanácsot, nem egyet, sajnos azonban elutasító vagy. A helyzet akkor fog javulni, ha elváltok a feleségeddel, így nem lesz vita és a jó viszony is megmarad a lányoddal. Egyik szempont. Vagy egyik tanács.

Másik:

Én úgy gondolom, hogy ugyanezeket a köröket futod le a feleségeddel is, mint itt, ugyanazokat mondod, nem engedsz, makacs vagy, hosszú távon nagyon nem jó. Én spec most untam meg (magam ismételgetni, és uazokat a válaszokat olvasni).

Vele is huzavona megy, senki nem enged, marad az utálkozás. Vagy, hallgasd meg, amit mond, és legyél vele is olyan kedves, mint a lányoddal.

Ha változtatni akarsz a helyzeten, ne tőle várd a változást, először változtass te. Ha egy értelmes nő a feleséged, akkor ezt észre fogja venni és értékeli (ő is változtat).

Őszintén szólva azonban nem tartalak túl intelligens párosnak titeket, ezt már réges rég le kellett (lehetett) volna beszélni értelmesen.

Harmadik:

Ha szakmai tanács kell, nem pedig gyakoris közösségi észosztás, akkor menjetek párterápiára.

További sok sikert!

(64-es)

Ez az utolsó kommentem, aztán feladom.

Leírták neked, hogy miért haragszik a feleséged. Primitívebben nem lehet leírni: kihagyod a döntésekből, amik őt is érintik. És érintik, mert hiába a te lányod, ő meg a feleséged, házasok vagytok és nem kérdezed meg soha, hogy neki mi hogyan lenne jó.

Ne a feleséged kérdezd meg először. Kérdezd a lányodat. De ne napra pontosan, hanem intervallumot adjon. Aztán mondhatod a feleségednek, hogy a lányod szülinapja szerdán van, te pedig fel szeretnéd köszönteni. Melyik hétvége alkalmas neki? A szerda előtti, vagy szerda utáni? A lányod azt mondja, 2 napra mehettek hozzájuk, mert addig érnek rá. Akkor azt mondod a feleségednek: A hétvégét arra szánjuk, hogy Piroskát felköszöntjük. Hogy lenne jobb neked, pénteken elindulunk, ott leszünk pénteken és szombaton, majd vasárnap még elmegyünk kettesben kikapcsolódni, vagy csak szombat reggel megyünk, vasárnap délután jövünk és hazafelé beugrunk egy étterembe?

Azt meg hogy gondoltad amúgy, hogy a lányoddal megbeszéled, hogy átmennek hozzátok, a feleségeddel közösen lakott lakásba és a feleségednek ebbe SEMMI beleszólása nincs? Mi van, ha azon a héten hosszú volt minden napja és pihenni szeretne? Mi van, ha nincs kapacitása kitakarítani a lakást, meg vendégekkel foglalkozni? Ez a MINIMUM, hogy a feleségedet kérdezed meg először, hogy neki mikor jó a lányodék fogadása. A lányodék meg alkalmazkodjanak egy kicsit.

De ezek felesleges dumák, le is írtad, hogy jajj amúgy nem akarsz válni, de tenni sem akarsz semmit. Akkor folytatódjon a kis családoddal a mindennapi életed. Ennek eddig sem volt a feleséged a része.