Huszonévesek, szeretnétek majd megházasodni és gyereket vállalni?

„ Mintha egy parazita növekedne a testedben“

Az egy dolog, hogy valaki nem akar gyereket, autonóm döntés. Szíve joga. De mikor valaki ilyen stílusban beszél és parazitának nevezi a magzatot az egy igaz legalja söpredék akitől értelmes férfi csak menekül.

Huszas éveim elején járok, nő vagyok. Nem szeretnék férjhez menni soha, és saját gyermeket sem szeretnék.

Örökbefogadás esetleg szóba jöhet, de akkor sem csecsemőt, hanem 6-8 éves kislányt vagy kisfiút.

Nem, mert az egyetlen férfi akivel szerettem volna meghalt. Soha nem tudnám elképzelni mással (sem a házasságot sem a gyereket)

29/N

41: A szövegértés nem az erősséged, mi? Nem azt mondtam, hogy aki máshogy gondolkozik, azzal valami baj van. Csak azt, hogy én így gondolom. Semmiben se más ez, mint amikor valaki azt mondja, hogy úgy érzi, az ő élete nem lenne teljes egy baba nélkül.

Ahhoz képest, hogy én vagyok "a legalja söpredék", nem álltam le vitatkozni azokkal, akik nem akarták másra erőszakolni az álláspontjukat, de pozitívan nyilatkoztak a témában. Úgyhogy nem kell a hiszti.

Pedig biológiai értelemben a magzat parazita.

Kérdező, írd ki 30-asoknak is.

Házasodni szeretnék, mert jól esne ez a szintű elköteleződés, illetve szeretném, ha a párom lenne a legközelebbi jogi hozzátartozóm.

Gyereket nem szeretnék, egyrészt személyes okok miatt: nincsenek igazán anyai ösztöneim, nagyon nagy szükségem van a magánszférára, és el nem tudom képzelni, mi lenne, ha valaki a WC-re is követne; illetve alapvetően a lehető legjobban akarnék mindent csinálni, mindent megadni a gyereknek, és emiatt nagyon szoronganék, amit nem szeretnék. Másrészt egészségügyi okok miatt: van egy betegségem, amire a terhesség és a gyerek első pár éve (vagy ameddig nem tudok rendesen aludni) negatívan hathat, illetve egy másik betegségemnek köszönhetően megtapasztaltam (még a diagnózis előtt), milyen az, ha teljesen elveszted a tested feletti kontrollt, és köszönöm, nem kérek belőle még egyszer, terhesség formájában sem.