Huszonévesek, szeretnétek majd megházasodni és gyereket vállalni?

Igen, szeretnék majd gyerekeket, leginkább lányokat, hogy a majdani feleségem szépségét örököljék és továbbra is fennmaradjon a gyönyörűsége az emberiségnek.

24/F

„ Ahhoz képest, hogy én vagyok "a legalja söpredék", nem álltam le vitatkozni azokkal, akik nem akarták másra erőszakolni az álláspontjukat, de pozitívan nyilatkoztak a témában. Úgyhogy nem kell a hiszti.“

Az én szövegértésemmel van a baj? Világosan leírtam, hogy semmi baj azzal, ha valaki nem akar gyereket, de a stílusod, ahogy a várandósságról beszélsz az gusztustalan.

"Az egy dolog, hogy valaki nem akar gyereket, autonóm döntés. Szíve joga. De mikor valaki ilyen stílusban beszél és parazitának nevezi a magzatot az egy igaz legalja söpredék akitől értelmes férfi csak menekül." Besértődhetsz, de aki ezt írta szimplán tisztában lehet vele, hogy az embrió valóban parazitaként viselkedik: az anyaszervezettől veszi el a tápanyagokat.. nem ok nélkül megy tönkre annyi kismamának a csontja, foga megfelelő ásványi anyag -és vitaminutánpótlás nélkül, hisz a gyerek kizabálja belőlük a kalciumot, egyebeket.. Szóval dühönghetsz, de technikai értelemben valóban parazita az embrió, ami élősködik az anya szervezetén.

És hogy a kérdésre is válaszoljak: bár már rég nem vagyok huszonéves (42 múltam) Soha nem akartam gyereket. Nem szeret őket, idegesítenek, a terhesség gondolatától meg egyenesen rosszul vagyok. A férfiak könnyen dumálnak erről, de nem ők kockáztatják az életüket, egészségüket, egzisztenciájukat a terhességgel szüléssel, és nem ők küzdenek majd még huszonöt évig azzal hogy a gyerek el legyen látva, nevelve-max az anyagi részét adja a férfiak többsége.

Most úgy gondolom, hogy házasodnék, de gyereket nem szeretnék. Nem a gyerek a gondolata taszít, mert ideális körülmények között nagyon is szeretnék, de nekem szülés fóbiám van, rettegek a gondolatától is, 19 éves vagyok, de már kicsiként is több olyan álmom volt, hogy belehalok a szülésbe. Örökbe is szívesen fogadnék, de mivel még nem éltem át szerelmet, ezért jelenleg nem érzem, hogy megtudnék bízni egy férfiben, pláne a mai világban, annyira hogy tudjam mellettem marad. És a szülés után a második dolog amitől a legjobban tartok az az, hogy egyedül maradok a gyerekkel/gyerekekkel.

Egyébként tegyük fel ha nem félnék a szüléstől, akkor sem biztos hogy bevállalnám, mert egyre több génhibás gyerek születik, és szörnyen élném meg, ha a gyerekem nem lenne egészséges, az egész élete szenvedés lenne, ahogy a miénk is.

" biológia-tagadó"

Jajj ez az új őskeresztény fidesz szakzsargon :DDD

Én vagyok a biológia-tagadó?:D Össze-vissza beszéltek mindenféle baromságot, csak hogy felmentvényt találjatok magatoknak. Miközben elmondtam, hogy semmi gond azzal, ha valaki nem szeretne gyereket. Olybá tűnik ez nagyobb frusztrációt okoz nektek, mint nekem.

"Az élősködő vagy parazita (régiesen: élősdi) egy másik faj (a gazdafaj) egyedeinek testében vagy testfelszínén él, és annak testéből táplálkozik"

A magzat, a ti analógiátokat tekintve endoparazita, nem egy másik faj tagja, hanem egy ugyanolyan homo sapiens sapiens, mint az anya.

Már itt sántít a dolog.

A kapcsolat jellegét tekintve, pedig sokkal inkább beszélhetünk szimbiózisról. Azaz kölcsönösen előnyös kapcsolatról.

A várandóssag alatt bár vannak negatív hatások az anyára nézve, a kihordást követően a gazdatest, anya fitneszét növeli, azaz az evolúciós biológiai szelekciós sikerét. Ugyanis biztosítva a gélállomány örökítése.

Így kell köpni egyet és alá állni.