Két tűz közé kerültem: a gyerekem nem jön ki az új párommal?

A kérdező 8 évig volt egyedül. 8 hosszú évig... Gyerekkel, ami az egyik legdurvább esélycsökkentő "tényező". Szerintem azért ezt vegyük már figyelembe.

Én sem tartom a legjobb ötletnek a gyors összeköltözést, de a fentiek fényében nem mernék ítélkezni. Most már nagyon furán venné ki magát, de akkor is: megpróbálnék visszalépni (ideiglenesen), ha lehet, úgy, hogy ez nem jelentene szakítást. Tehát szétköltözés, "restart". De hogy ezt a férfi elfogadná-e, volna-e elég belátása ehhez, egyáltalán ér-e neki annyit az egész, hogy próbálja megmenteni...? 🤔 Tényleg nagyon nehéz helyzet. 🙁

Lehet erős volt a "kan", én is így éreztem, de nem volt véletlen... Együttérzek a Kérdezővel, de ugyanakkor nagyon mérges vagyok, h egy nő egyáltalán tud kétségbe esett lenni, és a józan észt eldobni, ráadásul anyaként...

Nekem sincs évek óta férfi az életemben, de ilyen áron és meggondolatlanul ne is legyen!

Túl naiv és jóindulatú a Kérdező. És most azon gondolkozik, h közölje a szakítást... ez is azt jelzi.

Hogy? Hát, ahogy érzed. Anya és nő vagy, válassz, melyik a fontosabb. Már csak azért is, mert ez a "férfi" már most kimutatta, h nem tud empatikus lenni, előbb-utóbb veled sem lesz az, ez halál biztos (főleg veled nem a naivitásod és a jóindulatod miatt).

Cselekedj mihamarabb!

# 10: Ok, akkor nézzük ezt a kislány oldaláról. 8 éve csak az anyja létezik számára. Az apját korán elvesztette, tehát az anya tölti be egy személyben mindkét szülő szerepét. Épp serdülőkorban van, ami egy érzelmileg rendkívül labilis időszak. Minden érdemi előzmény nélkül odaköltözik egy számára vadidegen férfi, aki elkezd vele erélyeskedni.

Emlékeztetek: egy gyerekről van szó, kiforratlan személyiséggel, minimális élettapasztalattal, mégis a hozzászólók (egy részük) felnőtt viselkedést és gondolkodást várnak el tőle.

Szerintem a világ legtermészetesebb dolga az, hogy összezavarodik ebben a helyzetben. Az, hogy sír, depressziós, romlanak a jegyei elég komoly tünet egy serdülőnél. Ezt nem lehet szimplán hisztinek titulálni.

A gyerekért a felnőttek felelnek, nekik kell olyan kereteket teremteni, hogy abban a gyerek érzelmi biztonságban érezze magát. Itt az érintett felnőttek szúrták el a dolgot: az anyuka azzal, hogy túl korán, megfelelő előkészítés nélkül költöztette oda a férfit, és amikor az erélyeskedni kezdett a lányával, nem állította le. A férfinak pedig nem kellett volna erélyeskedni és óriáscsecsemőként azon problémázni, hogy "kirekesztve érzi magát", amikor egy anya a saját lányával foglalkozik.

13 eves voltam, amikor anyam pasija hozzank koltozott. 28 eves vagyok, a kapcsolatom anyammal emiatt ment tonkre. Ilyesmik voltak nalunk is, mint amiket irsz (minjdart bogok epp a kerdesed miatt).

Nagyon jol gondold meg, hogy dontesz. Ertem en, hogy szar az egyedullet, de ilyen helyzetben ovatosabbnak kell lenni.

"tudod az ilyen aljanépek, mint én cuccoltatok oda férfit magamhoz két hónap után," - #24, ez pont a te bajod... mint említettem, pont a hozzád hasonló gondolkodású nők az okai annak, hogy értelmes, nem mazochista férfi ezerszer meggondolja, hogy gyereket nevelő nővel bármit is kezdjen...

Tudod, egy normális kapcsolatban a "nyújt" és az "elvár" egyensúlyban van egymással... itt magyarázod, hogy "Ismerem ezt a fajtát, potyaleső, lecsúszott elvált vagy kéglit összehozni nem tudó 40-es, 50-es kan, igen, kan, aki ráadásol EQ nulla." - miért, és te mi vagy? A valóság kb az, hogy még egy ilyen "kannal" se lennél pariban azzal a nagy negatív előjellel, amit nyújtani tudnál és akarnál neki...

Ne szakíts!

Itt sokan a két hónapon vannak kiakadva. Ha 6 hónap lett volna, akkor mi lenne más?

Mind a kettővel beszélgess el. Külön külön, majd együtt is.

A lányoddal is értesd meg, hogy örökké nem zsarolhat. Mert most azt teszi. Mond meg neki, hogy ezentúl neki sem lehet, barátja, barátnője, mert különben te is hisztizel.

A pároddal is érted meg, hogy szereted őt, de ne törjön ajtóstúl a házba. Ezt a nevelésre értem.

A kérdésed: a pároddal hogy közöld a szakítást. Igy, ahogy leírtad. Neked a gyereked az első, és látod,hogy Ők nem jönnek ki egymással.Igy egyiktek sem boldog ezért úgy gondolod,hogy nem érdemes tovább fenntartani ezt a kapcsolatot.

Nekem is van két nő ismerősöm aki hasonló helyzetet élt át. Benne maradtak a kapcsolatban. A kb hasonló korú gyerekek felnőttek, már mindkettőnek családja van, de sosem alakult ki megfelelő kapcsolat.

Az egyik párosnak közös gyereke is született. Már Ő is huszonéves. A nem közös gyerek annyira megmérgezte a kapcsolatot,folyamatosan a pasi ellen biztatva az anyját és az összes családtagot (nagyszülőt, közös gyereket),hogy válás lett belőle. Huszonév után, ahogy írtam.

Kezdetben kell megalapozni a jó kapcsolatot mert ha elmérgesedik a viszony abból már jó kapcsolat ritka esetben alakul.