Két tűz közé kerültem: a gyerekem nem jön ki az új párommal?

#40, szerintem te túlfélted a gyereket... mondjuk ez a mai kornak egy szörnyű divatja, de úgy tűnik, a különböző korokban csak a végletek léteznek, hol a "ridegtartás" hol a túlféltés.

Pedig ez itt pont egy rohadt egyszerű ügy: szépen össze kellene ülniük hárman, és elmondani kb azt, amit az előbb leírtam, kiegészíteni annyival, hogy mindenki legyen türelmes a másikhoz, és mondja el magyarul, ha valami problémája van, mert a másik a visszajelzésből tud tanulni. (úgymint őszinte kommunikáció)

Innen durván két lehetőség van, az egyik az, hogy a Kérdező párja nem tudja elfogadni, hogy nincs klasszikus családfői szerepe,és akkor ő fog kilépni. A másik, hogy a dolgok működni kezdenek.

Ez a " A két hónap után játszunk családosdit szintén" engem arra emlékeztet, hogy "az első randin nem fekszünk le" - szóval ha nincs gond, gyártsunk gyorsan pár elvet önmagunk szívatására... valójában meg minden emberi kapcsolatnak saját dinamikája van.

Szóval nem, a kislány sincs porcelánból, ahogy a történet többi szereplője se, most egyszerűen egy olyan életszakaszban vannak, amikor fejlődniük kell - de járni se tanul meg senki pár jó nagy esés nélkül...

Na, 63% ez nem csak jól hangzott, hanem egyet is érteNÉK, ha... Bárcsak ilyen egyszerű lenne, és mindenki rendelkezne az intelligencia ezen a szintjével: nem lenne sehol harag, megcsalás, konfliktus... De, sajnos nincs így. A te általad felvázolt ideál csak abban az esetben működhetne, ha mind a három fél rendelkezik ezzel a szinttel. De már maga a kialakult helyzet is jelzi, h nem. Keserves leckét akarsz most te lenyomni egy 13 éves kamasz, egy vélhetőleg kiforrott és változásra már nem nagyon képes személyiségű férfi és egy éveken át magányos nő torkán...

Szép lenne tényleg, de a valóság talaján maradva sajnos ez nem fog menni... sajnos.

"már maga a kialakult helyzet is jelzi, h nem"

Én is épp ezt mondom. Van egy depressziós kamasz. Egy depressziós kamasz pedig egy időzített bomba. Kezdjünk el vele kísérletezni, hogy vajon robban-e? Hát én nem tenném... Lehet még ez a helyzet rosszabb - sokkal rosszabb is.

De rendben, akkor legyen átmeneti megoldás, lépjünk vissza kettőt. A pasi költözzön szépen haza egy időre, oda ahonnan jött (van egyáltalán hova?), és szépen fokozatosan alakítsák újra a kapcsolatot. Kislánynak pszichológus AZONNAL. Mert a legkisebb rossz, ami történik és ami már elindult (ennél kevesebbnél is el szokott), hogy szépen leromlanak a jegyei azokban az években, amikor viszi a felvételire a jegyeket. Aztán majd nyolcadikban panaszkodik anyuka, hogy jaj, sehova nem vették fel. És ez a legkisebb rossz!

Itt a felnőtteknek kell rugalmasabbnak lenni, a férfi biztos kibír még pár hónapot, aztán szépen újra neki lehet futni a családalakításnak, csak ezúttal sokkal megfontoltabban.

"Itt a felnőtteknek kell rugalmasabbnak lenni, a férfi biztos kibír még pár hónapot" - hogyne, mindig pont a férfi bírjon ki ezt meg azt...

Tudod mi a vicces? Engem rendszerint a párkapcsolatom miatt szoktak oltogatni egyesek a megfelelő kérdéseknél, utoljára mondjuk itt:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__egyeb..

Na, az itteni párbeszédek, a per "kanok" meg a " a férfi biztos kibír" tükrében érdeklődéssel hallgatnám, hogy miért is kellene a 30-as férfiaknak a saját korosztályukkal kezdeni??? Túl magas a férfiak megélhető átlag-élettartama kis hazánkban, muszáj még egy kicsit spirázni, hogy mit kötelesek kibírni, tudomásul venni, alkalmazkodni?