Szakítás azért, mert nem akarok közös számlát a párommal?

Nagyon sokan úgy érzik a közös kasszán, hogy ha költ belőle a másik nem feltétlenül szükséges dolgokra, akkor a partner hátráltatja a nagy célok megvalósulását.

Ha közös a számla, kapod az értesítőket, hogy -10.000 kozmetika, -6500 körmös, -12000 fodrász. De ettől függetlenül még tesz félre, talán nem is keveset. De neked ez a majd' 30.000 kidobott pénz, neki meg jól esett elkölteni saját magára az általa megkeresett fizetése egy részét, hadd ne kelljen már elszámolnia vele.

Leszögezem előre is: nálunk külön számla van. De én sem értem mi a nagy cucc, probléma a közösben. Úristen, költött havi 30-at fodrászra, meg kozmetikusra. És? Ugyanúgy a saját fizu részéből megy, nem a férjéjéből. Nem tök mindegy kinek a számlájáról megy le az a 30 ezer? Így is úgyis elmegy. Másrészről meg, mi bár külön számlán vagyunk, akkor is egybe számoljuk a pénzt, mert közös minden. Ergo a legújabb bicskájával, vagy alaplapjával ugyanúgy engem is megrövidít, hiába nem látom az "sms-t". A különbség csak annyi, hogy az én férjemet nem érdekli, hogy mennyit költök magamra havonta, ha az egy bizonyos összegen belül marad (elárulom 30-nál sose költök többet női dolgokra), sőt, simán ki is fizeti néha a saját számlájáról. :D Na most nagy zavart okoztam a fejekben, mi? Jaaa, hogy ezt így is lehet. :D Sőt, engem sem érdekel ő miket vesz. Ha valami egy bizonyos értéken felül van, pl 50 ezer forint, azt megbeszéljük. Biztos kell ez? És tök mindegy, hogy az ő fizujából fizetné ki, mert az ugyanúgy a KÖZÖSBE is tartozik, amit xy dologra gyűjtünk.

Komolyan nem értem itt egyesek miért vannak együtt a párjukkal, ha idegesíti őket egy ilyen alap dolog, hogy mennyit, mikor költ a párjuk, mire és idegesíti is őket.

"Komolyan nem értem itt egyesek miért vannak együtt a párjukkal, ha idegesíti őket egy ilyen alap dolog, hogy mennyit, mikor költ a párjuk, mire és idegesíti is őket."

Engem addig nem idegesít, amíg a sajátját költi, de az enyémet hagyja békén és különváláskor se jelentkezzen be rá (ha ő eltapsolja a fizetését, én meg félrerakom az enyém jelentős részét a közös kiadásokon túl, ne tartsa már a markát a megtakarításom feléért!).

Tudom, tudom, én vagyok a rossz, élhetetlen, párkapcsolatra alkalmatlan ember.

65#

“Engem addig nem idegesít, amíg a sajátját költi, de az enyémet hagyja békén és különváláskor se jelentkezzen be rá (ha ő eltapsolja a fizetését, én meg félrerakom az enyém jelentős részét a közös kiadásokon túl, ne tartsa már a markát a megtakarításom feléért!).“

De most őszintén. Mi a faxnak vagy együtt akkor a pároddal, ha egy minden pénzét, megtakaritasat ellövő majom, es eleve arra számítasz, hogy elváltok es majd tartja a markát. :D

Nem ertem az ilyen embereket.

Nem a közös kasszával van baj, hanem a fejetekben, a parkapcsolatotokban.

Es nem te vagy az egyetlen aki ezt írta. “Jajj a ferjem rengeteget költ, elköltené az enyem is, mindent elkoltene amit csak lehet, meg amugyis, ha valunk, az en penzem az enyem”.

Kezdem azt hinni hogy kihaltak a normalis hazassagok mar a vilagban. Itt a legtobb kommentelonek baja van a parja penz koltesevel, amit láthatóan meg sem beszelnek, inkabb csak elfedik a problemat, es magukban puffognak.

Ez egy szeretetteljes kapcsolat? Jesszusom. Egyszer nem foglalkoztunk meg azzal a ferjemmel, hogy most epp kinek a kartyajarol koltottunk, vagy mi lesz ha elválunk. :D Aki igy kezd bele egy hazassagba hogy irritalja őt a masik fel, az valoban nem lesz hosszu hazassag/kapcsolat.

Én is így voltam vele, 68-as, mint te. Amíg el nem váltam (és hidd el, az oltárnál anno én is úgy voltam vele, hogy ha valami, akkor ez a kapcsolat sírig fog tartani).

Azóta valahogy nincs ínyemre ez a fene nagy közösködés.

Attól még szeretem a jelenlegi páromat, hogy megvédem az egzisztenciámat. Egyszer megégettem magam, most már tudom, hogy bármit érzek, bárhogyan gondolom, benne van a kapcsolatban, hogy nem úgy alakul, ahogy elterveztük.

Érzelmileg rettentően megviselne, ha szakítanánk, de anyagilag többé nem fog.

Ha szerinted emiatt a miénk nem szeretetteljes kapcsolat, ám legyen. Tudok élni ezzel a gondolattal.

"Attól még szeretem a jelenlegi páromat, hogy megvédem az egzisztenciámat."

Nem pont erről van szó, mert én is külön kasszán vagyok. :) Hanem azon vn a hangsúly, hogy a kommentelők nagy százaléka itt azért sír a közös kassza miatt, mert a párjuk mértéktelen költekező. Miért vannak együtt olyan emberrel, akivel pénzügyileg lehetetlen előre tervezni, és ez látszólag nagyon is zavarja őket, hisz azért vannak külön kasszán, hogy az ő pénzükből nehogy fogyjon bármi is? Ha nálunk férjemmel ilyen nagy csomó lett volna a kapcsolatunkon, és biztos nem maradtam volna vele együtt, hogy nap mint nap bosszankodjak azon, hogy már megint mennyit költött.