Ma nem jött haza a férjem. Mit csináljak?

Az anya vagyok ismét, aki hosszan válaszolt neked.

Mi az, hogy a barát kéretlenül (!) leb*sz?!?!

Na most àllj a sarkadra és közöld vele, hogy:

- nem kérted

- nem te küldted a férjed

- nem vagytok függelmi viszonyban, hogy ezt a stílust, hangnemet megengedje magának veled szemben- sürgősen állítson magán, mert LEGFELJEBB a történet egyik oldalát ismeri, azt is elmondásból, pártoskodva

- semmi köze a magánéletetekhez

A férjednek pedig: nem tudta, nem tudtátok, nem beszéltétek meg mivel jár egy csecsemő? Igenis az elején 0/24... ha ő eltrappol, akkor neked is jogod van csapot-papot otthagyni?

Ő a munkahelyén szakad meg (elhisszük!) te meg otthon. Mindkettőtöknek nehéz, ez ilyen, az első 1 év az átlagos családokban (ahol nincs extra pénz a tehermentesítésre, mint bejárónő, nevelőnő, részmunkaidő stb.) igenis durva. Ezt vállaltàtok. KÖZÖSEN.

Ha nincs mitől tartanod, akkor én halál nyugodtan közölném vele, hogy:

- ha ő lelépett 24+ órára, akkor tessék, itt a gyerek, nekem is jogom van ehhez a primitív megoldáshoz (nyilván nem, de add a kezébe a kicsit és kérdezd meg, hogy ez így neki OK?)

- ez a férfi tanulatlan, buta? (reméljük nem!)- mi az, hogy őt nem szereti egy csecsemő?! Higgadjon már le- egyelőre rátok van utalva egy önellátásra abszolút képtelen kis ember- egyelőre ne legyen felé ilyen elvárása (nonszensz!). Jó, hogy nem apák napi gügyögést vár el... a szülőség EBBEN AZ ÉLETKORBAN (!) nagyon nem az elvárásokról szól (könyörgöm, a baba beszélni, székletét-vizeletét szabályozni sem tudja, milyen “nem szeret”-ről hadovál?), sokkal inkább az önzetlenségről, már-már a fizikai határotokig időnként (ha beteg, ha hasfájós gyereket dobott a gép, aki hetekig fél éjjel ordít...)

Kánikula van, fáradtak vagytok- de a gyerek minderről nem tehet és gondoljon már bele, hogy a szerencsétlen csak bőgni tud/ ha éhes, ha melege van, ha a feszkót érzi...

A férjedet érdemes lenne szembesíteni azzal, hogy:

- ha baja van, neked mondja el, AZONNAL és ha kell 3*, 5*

- megalázott azzal, hogy otthagyott

- megalázott azzal, hogy kiteregette a bajait, amiről ha jól értem, neked eddig kussolt...

- megalázott azzal, hogy a haverja kiosztott kéretlenül, mint egy kutyát

- mindeközben te továbbra is egyedül álltál helyt a közös gyerek mellett.

Mondja el normálisan ne csak azt, hogy mi baja (a bunkó haver interpretálta), hanem:

- mondjon megoldási javaslatokat

- hallgasson meg téged is, mert egy ilyen helyzetben nem tudom, miből gondolja, hogy csak neki nem tetszik az élet

(Ha a szexuális életetek hiánya is rátett neki egy lapáttal, akkor sem sunnyogni/kussolgatni kellene- meg kell beszélni és nem az az alapfelállás a gyerek óta, hogy neki minden jár és jogos, MERT DOLGOZIK!

Remélem te is a maximális összegű gyedet kapod, neked a gyerekellátás a munkád, amiért jelenleg ennyi a “fizetés”- de mivel ő sem 0-24-ben dolgozik, azért nehogy már tőled ez legyen az elvárás!)

Bennem azért itt eltört volna valami, ez az ember dacos ovis szinten lévő, önző, kommunikálni nehézkesen (vagy sehogyan sem) képes, saját késztetéseit időlegesen sem hátrébb sorolni képes, alapvető illemet, normát tartani képtelen (kibeszélés vadidegennek!) példány.

"Szex nincs köztünk mióta megszületett a gyerek ügy tűnt nem zavarja mert ugyanúgy bókolt nekem mint azelőtt."

Egészséges felnőtt férfi, hogyne hiányozna neki a szex? Majdnem másfél éves a gyereketek és azóta nem voltatok együtt. Nálatok baromira nem működik a kommunikáció, nem csodálom, hogy a testiségre is hatással van. Nagyon jó úton haladtok a teljes elhidegülés felé.

És ez hogy zajlott? Már a szex. Tehát ő eleinte gondolom közeledett, te mindig visszautasítottad és beleunt? Neked nem hiányzik a szex?

Így már tényleg nem csoda, hogy azt mondta a barátjának, hogy neked csak a gyerek a fontos. Előtte mennyi szex volt?

35-ös hozzászólásodra. Ez akkor sem természetes dolog. Ha szereted, akkor kívánod is. Lehet nálad van valami gond. De ezt akkor is meg kell beszélni. Le kell ülni és muszáj megbeszélni, mert tuti ez lesz a gond, mert így arra vetíti ezt le, hogy te már csak anya vagy, ő nem érdekel téged, csak az, hogy elássad a gyereket, meg hogy ő is legyen csak apa. És valószínű a gyerek is azért nem nyugszik meg nála, mert érzi a feszültséget, mert lehet a tudatalattijában a gyereket hibáztatja az egészért, ezért is nem akar ő második gyereket.

Ja és a gyerekért magadra erőltetted volna a szexet?

És tényleg nem gondolod, hogy ez nem normális így. Ki mondta ezt, hogy anyáknak szülés után semmi kedve a szexhez? Én annó a 6 hetet alig bírtam kivárni. Azért a 15 hónap az nagyon sok. És te úgy gondoltad, hogy ez így jó? Hogy ok az anyáknak nem kell szex, akkor férjednek sem?

Szóval szerintem eddig tartott a türelme. Ezért mondta azt a barát, amit mondott, hogy vele nem foglalkozol.

Ha meg akarod menteni a házasságodat, ha szereted a férjedet, mint férfi és nemcsak mint apa, akkor beszéljétek meg, és menj el szakemberhez. Vagy ha lehet, akkor kicsit hagyd magad, lehet megjön a te kedved is. De ez így nem maradhat.