Többségében jó vagy rosszul működő párkapcsolatokat, házasságokat láttok a környezetetekben?

A korosztályom nagy része (36 vagyok), már elvált, / szakított, a legtöbb amiről tudok megcsalás miatt is, 20-ból 15 pár a gyerekvállalás után fél-1-2 évvel. Pedig előtte 8-10 évig együtt voltak.

Akik még együtt vannak, azok többsége tudatosan nem is akar gyereket, pl mi sem. ( 12 éve vagyunk együtt).

A legrégebbi páros ahol 3 gyerek van, és boldognak tűnnek, ők 18 éve vannak együtt. Ez a max eddig.

Idősebbeket figyelembe véve: a szüleim 41 éve vannak együtt- nem felhőtlen a kapcsolat- én pl apámmal nem is tartom évek óta a kapcsolatot, mert netto mérgező szemèlyiség. A férjem anyukája egyszer elvált 1 év házasság után egy alkesztől aki megütötte, de előtte azèrt még szült neki egy gyereket, és másodszorra 4 év után megözvegyült. :(

A férjem tesója 12 éve házas, de össze vissza csalták egymást évekig, nagy balhék voltak, veszekedések, többször rájuk hívták a szomszédok a rendőrséget stb , vagy 3 évig külön is éltek, + volt már egy gyereke korábbi kapcsolatának a megcsalásából. Nemrég elkezdtek a férjjel újra összejárni dugni...és terhes lett, fél éve szült még egy gyereket aki állítólag a férjtől van. Aztàn ki tudja mi az igazság.

A férjem nagymamája, és egy másik rokona is elvált, utóbbi újranősült- elvett egy prostit, aki a mai napig dolgozik...

Az én nagyszüleim tizenéve nem élnek már, az egyik nagymamám megözvegyült, majd 4 hónapra rá ő is meghalt- 35 évig voltak házasok. A másik nagymamám is megözvegyült, pár évre rá ő is meghalt. Ők is sokáig voltak házasok.

Én évekig (2001-1019-ig) foglalkoztam párokkal, házasságokkal. Megfigyelhető volt, hogy az összesnél eltolódtak az erőviszonyok, itt alakult ki az alárendelt-fölérendelt viszony. Ezek a kapcsolatok akár 5-10-20 évig is tartanak úgy, hogy valójában senkinek sem jó. Ahol két erős személyiség találkozik, ott hamar kenyértörésre kerül a sor, vagy pedig egy hallgatólagos kompromisszumra.

Nem lehet általánosítani, de egy kapcsolat alapja a saját vágyaink kielégítése, lehetőleg kölcsönösen. Ha ez sérül, akkor van baj. Általában úgy szokott lenni, hogy ez velünk nem fog megtörténni, hogy majd mi a problémáinkat megoldjuk, hogy a szex az örökké működni fog. Majd amikor ez nem így van, az egyik fél elkezd tűrni. Ha még erre rájön +1-2-3 más jellegű probléma, onnantól kezdve indul el a lavina.

Én azt látom, hogy a legnagyobb hiba a rossz párosításokban van. Ragaszkodnak a másikhoz pár dolog miatt, holott egészében egyáltalán nem illenek össze. Sajnos az embereknek igen rossz az önértékelésük, ez lehet pozitív és negatív irányban is. Vagy alá vagy felé lőnek önmagukkal szemben. Ami még döntő, az a rossz családi minta, sajnos még ha nem is akarják, megismétlik a történelmet. Tudat alatt működnek a dolgok, nem lehet tudatosan kontrollálni ezeket a mindennapokban. Ehhez komoly feltáró munka kell, majd szinte egy terápia.

Egy kapcsolat vagy egy házasság önmagában csak egy döntés két ember között, semmi de semmi garancia arra, hogy ezt tartósan, manapság akár még rövid időre is működtetni tudják.

A szex hiánya már csak egy tünet állapot, sokszor nem is a fizikális, mintsem a lelki közelség a kapcsolódás hiányzik. Ha csak a testi, akkor az a kapcsolat már menthetetlen.

A fennálló házasságok között inkább jókat ismerek, akiké rossz volt, azok el is váltak.

N

Saját példám.

A házasság úgy látszik elrontott valami közöttünk. 15 éve vagyunk együtt.

Mindketten erős személyiségek vagyunk, de hosszú ideig együtt tudtunk ezzel élni. Igazi "lángolás" volt közöttünk.

Aztán egyre több lett a vita. A vitákkal még nem is lett volna akkora baj, de küböző képpen békültünk(volna)

Én hirtelen haragú vagyok de gyorsan békülnék. A feleségem napokig, hetekig húzta a sértődöttséget. És adott pillanatban, amikor valamiért úgy gondolta kibékültünk. De a köztes időszakok nagyon megtépáztak minket.

Én valamivel kompromisszumkészebb vagyok a feleségem elképesztően makacs. Kórosan makacs. Talán kontroll mániás is de jelzőket nem használnék, mert én sem vagyok egyszerű eset.

Ma már gyakorlatilag egy ablak kinyitásán sincs közöttünk összhang. Minden nap vita, mindenen. Uazásban se tudunk megegyezni. Én nem mehetek mert b.. tat érte, velem nem jön, mert vita van mindenen, meg egyébként is.... Szex sincs, én vágyom rá ő már vissza se utasít mert már szóba se hozom. Minek. Ekkor elhatároztam, hogy bejelentem, ha nincs változás én egyedül élek inkább mint egy mérgező kapcsolatban. Iszonyat fájdalmas folyamat vette kezdetét. Feldolgozhatatlan nekem, szerintem neki is, hogy mi lett velünk. Szeretem. Valószínű, hogy "belerokkanok" és nem biztos, hogy felállok a válás után, de nem akarok így élni.

Ezt tudom.

Heti mondjuk 2 gyilkos indulattal teli indulatcunami veszekedés nekem nem megy. Napi b...sztatás tányér bármi miatt is, ezt sem viselem már el. Hát ez a tömör összefoglaló, ennél részletesebben, már csak egy regényben tudnám megírni mi miért lett velünk. Még lényeges, hogy aki ismert minket el se tudta képzelni, hogy ide jutunk.

Szerintem az teljesen természetes, hogy egy idő után két ember egymásra un.

A szerelem nem tart örökké, átalakul barátsággá. És ha már nem vagy annyira szerelmes, akkor elengeded magad, valamint a másik mindenféle apró hülyesége egyre jobban kezd zavarni.

Ezt észre kell venni, és el kell kezdeni tudatosan változtatni rajta. Én a válást nem tartom jó dolognak. Utána jönnek egyéb problémák, anyagi gondok, magány, pszichológiailag megroggyant gyerekek. Persze vannak esetek, amikor csak a válás a megoldás, de egy ellaposodott kapcsolat még nem ok erre.

Mi 16 éve vagyunk házasok. Időnként nagyon jól kijövünk, időnként megőrítjük egymást. Nekem már megfordult a fejemben a válás egyébként. De a gyerekeket nem teszem ki ennek. Nekem is elváltak a szüleim, hatalmas törés volt az életemben. Ráadásul lehet, hogy én jobban érezném magam egyedül egy darabig. Utána már kevésbé. Az ember társas lény. Másik hapsit nem keresnék magamnak, én már nem kezdem elölről a társkeresést, semmi kedvem hozzá. Akkor marad a mostani, ennek a rigolyáit már legalább megszoktam.

Tudom, hogy sokak szerint ez szánalmas, én nem tartom annak. Együtt neveljük a gyerekeket, szépítjük a házat, eljárunk néha szórakozni. Esténként elmegyünk sétálni, beszélgetni. Nem az a lángoló szenvedély, de ez már nem az az időszak. Az a baj, hogy az emberek tényleg azt hiszik, hogy örökre megmarad az a nagy szerelem, ami az elején volt, aztán csalódnak, ha mégsem. Nem akarnék 2-3 évente új kapcsolatot, mert ott még működik a kémia.Mert mindegyik kapcsolatban elmúlik.