Jogosan érzem ezt megalázónak?

Egy éve kiderült, hogy a férjem megcsalt mással, de nem botlás volt hanem bele is szeretett. Megbocsátottam neki, a nővel lezárta a dolgot. A ház, a hitel miatt tiszta lappal indultunk, meg a gyerekeink is azt hiszik a mai napig, hogy tökéletes, idilli házasságunk van. Nem akarjuk összetörni őket. A nő más városba költözött, de pár hete újra visszajött végleg.

Eladóként dolgozom és így sokszor látom. Nem sok bolt van ebben a kisvárosban, így kénytelen ide is jönni. De sose látok rajta szégyent, dühöt, semmit, csak néz egyenesen a szemembe úgy, hogy nekem kell félrenéznem. Normális hangvételben kommunikálunk, amikor szükséges.

De azt annyira nehezen nyelem le, annyira megalázónak tartom, hogy ha a visszajárója 100 Ft alatti összeg, arra mindig csak elmosolyodik és azt mondja "köszi". Vagy csak egyszerűen otthagyja a pulton.

Olyan érzést kelt bennem, hogy nesze rakd csak el azt a maradékot. Gondolom összefügg azzal, hogy mind tudjuk a férjemnek milyen érzései voltak felé irányulva.

Értitek miért megalázó ez nekem? Ti is így gondolnátok? Hogy viselkednétek a helyemben ezzel a nővel?