Középkorú pár vagyunk, van két 10 év alatti gyerekünk. A férjem dolgozik én a gyerekekkel itthon vagyok. Én viszem a háztartást és foglalkozok a gyerekekkel 0-24 - ben. Sokszor kivagyok, mert a férjem egyáltalán nem segít itthon. Mit tegyek?

Lehet, hogy teljesen rosszul látom, és akkor bocsi, de engem nagyon emlékeztet az eseted a szomszéd házaspárra. 30-asok két kisgyerekkel, a férj nagyon jól keresett, eltartotta az asszonyt a gyerekekkel, szép kétszintes házat, két drága autót kertvárosban, mindenük megvolt. Az asszony problémája ugyanez volt, hogy a férje nem foglalkozik a gyerekekkel, hanem ha hazajön, leül a gép elé és játszik. A férj minden hétvégén vitte őket mindenfelé, kirándulni, wellnesbe, ausztriai vidámparkba, nyaranta tengerpartra, stb. Fizette a felesége minden dilijét, tanfolyamokat, főiskolát, kutyatrénert, satöbbi, és egész hétvégéket töltött egyedül a gyerekekkel, amíg az asszony iskolán volt. Ott volt minden óvodai, iskolai eseményen. Amikor a nő dolgozni akart, munkát szerzett neki. De az se volt jó. Amikor beszélgettem a feleséggel, hogy mégis mi baja van, akkor elsírta magát, hogy de hát a Gábor nem nyírja le a füvet. Gábor fizetett egy kertész, aki rendszeresen puccba vágta a kertet. De hát az asszonyka már unja a takarítást. Gábor felajánlott egy bejárónőt. Új mosógépet, mosgatógépet, szárítógépet, minden vacakot megvett a nőnek, csak ki kellett nyitnia a száját. De az asszonyka folyton csak panaszkodott rá. Azt mondta, ő pánikbeteg. Gábor nem érti meg őt. Hogy neki már összeugrik a gyomra, ha a férje hazajön. Hogy ő nem bír vele szexelni. Elmondanám, hogy egy nagyon jóképű, elegáns, sportos férje volt. Rábeszélte az asszonyt párterapeutára, de hiába. Az asszony csak sírt, hogy ő ezt nem bírja, ő elköltözik. A férfi vett neki egy szép kis kétszintes sorházi lakást, és a nő elköltözött. Abban reménykedett, hogy a férje visszakönyörgi. Hát nem könyörögte vissza. Elváltak, a gyerekek felügyeletét megosztották, egy hét ennél, egy hét annál, így a gyerektartás ugrott, a férj eladta a házat, újranősült, és most vidáman él az új asszonnyal Budán egy méregdrága ingatlanban, amit ő építtetett. Az asszony meg tengődik napról napra, és sírdogál, hogy ő nem ezt akarta, hogy ő szétverte a családját, és most ő egyedül van, és nem tudja megadni a gyerekeknek azt, amit Gábor az új asszonnyal megad, nem tudja őket Törökbe vinni nyaralni ésatöbbi.

Én máig se értem ezt az asszonyt, egyáltalán nem lett így boldogabb, sőt, most igazán pánikbeteg, de legjobban a gyerekeivel szúrt ki.

Persze lehet, hogy ez egyáltalán nem hasonlít a kérdező esetére, és remélem, hogy nem így van és nem így lesz, de engem kísértetiesen emlékeztet erre a szomorú esetre.