Akarata ellenére vették el tőlem a szerelmem. Nem tudom, mihez kezdjek. Mit lehet tenni? Segítség!

16 éves fiú vagyok. A párom egy 25 éves nő. Kérlek, ne ítéljetek el minket ezért. Elmesélem a történetünket.

Aki nem szeret sokat olvasni, az most nyomjon a vissza gombra.

Korábban házas nő volt, épp elválni készült. Két lányuk született a házasságból. Az apa elmebeteg, de nem kezelteti magát. Nála vannak a gyerekek. Azzal fenyegetőzik, hogy öngyilkos lesz, ha nem megy vissza hozzá a párom. Ma vissza ment, csak azért, mert már látta, hogy teljesen elborult az agya, és tényleg megtenné - legalábbis, ő így ítélte meg, mindenki más szerint szóba sem jöhet ilyen, mert gyáva hozzá. Nem kockáztatta, hogy akinek a lányai azt mondják: apa!, az meghaljon. Csak a gyerekek miatt ment vissza hozzá, és megbeszéltük, hogy köztünk minden zajlik tovább, beszélünk, és találkozunk, mert ez nem változtat semmit azon, hogy mennyire szeretjük egymást. Elsőre úgy tűnt, a férj is megértette ezt, most viszont teljesen visszaél mindennel. Tegnap délután hatra ment érte kocsival, és elvitte magához, 220 km-re tőlem. A párom még felhívott előtte engem. Azt mondta szeret, imád, és sose feled.

Most nem engedi sehova, megtiltotta neki, hogy beszéljen velem, összetörte a sim kártyáját, megtiltotta, hogy találkozzunk. Megtiltotta a boldogságát... azt mondta, nem érdeklik őt a párom érzései, azt a szót használta rá, hogy "lesz.arom", csak a gyerekeknek jó legyen. Vajon mennyire lesz jó a gyerekeknek egy megkeseredett életű anya, és egy őrült apa mellett felnőni? Tönkreteszik őket, a gyerekeket így ketten, de ez a férjnek nem jut el az elborult elméjéig. Fogva tartja a páromat. Ez már bűncselekmény.

Írtam a párom öccsének, a nővérének és a húgának is. Mindenkit megkértem, hogy segítsenek nekünk. Ők ott laknak, ahová a férje vitte a páromat. Kértem, hogy szöktessék meg, mert ez így nem folyhat... egyetlen megoldásnak látom, ha most eltűnünk a világ szeme elől egy időre, míg lenyugszik a férj.

Ha ők nem tesznek semmit, akkor erre az esetre létezik még egy utolsó reményem. Egy barátom, aki tűzbe tenné értem a kezét, azt mondta eljönne velem a páromért. Ketten együtt megszöktetnénk, elhoznánk magunkhoz, és eltűnnénk egy időre. Tudom a pontos címet. A probléma az, hogy 16-20.000 Ft az út hármónknak, és nincs egy forintom sem. A szüleim természetesen ellenzik a kapcsolatomat vele, ezért nem nagyon várhatok tőlük segítséget. Végső esetben persze mellém állnának, mert szeretnek, és mert a szüleim.

Zokogva írom ezeket a sorokat. Nem tudok lemondani róla. Négy ártatlan életet tesz tönkre a férj. A páromét, a gyerekekét, és az enyémet. Eljutottam arra a pontra, mikorra már bárkitől, bármiféle segítséget elfogadok. Nem tudom mitévő legyek. A párom már gondolkozott az öngyilkosságon is, ha nem változik a helyzet. Azt mondta nekem, hogy ő már akkor meghalt belül, mikor beszállt a kocsiba.

Kérlek, segítsetek! Én már tényleg nem tudom, mihez kezdjek. A párom nélkül nem látom értelmét már semminek. Ő volt nekem minden. Elképzelhetetlennek tartom nélküle az életem. Segítség...