Mit gondoltok, miért nem tarthat örökké egy olyan szerelem ami 15 éves korban kezdődött?

Szerintem pont ez a baj.

Túl fiatalon kezdődik és hamar véget ér,mert nem igaz szerelem,ilyen korban még nincsen meg a valódi érzelem.

És kérném a zöld kezecskét =)

Köszi.

Ne vedd sértésnek,ezt így gondolom.

Már csak a zöld kéz miatt is. . . :D

Miért ne tarthatna örökké?

Szerintem tarthat, csak a tapasztalat az, hogy ez egy tinikor, és az ember ilyenkor óriási változáson fog még átmenni. Ilyenek pl. a személyiség változásai, testméretek széltében -hosszában, hová megy tanulni, milyen messzire sodor az élet szele egymástól, változik a baráti társaság, értelmileg, érzelmileg bőven fejlődtök..és még sok sok más hatás, amit fel sem fogtok, mert nem is lehet és jól van ez így nagyon is.

Másik oldal, hogy kevés ember mondhatja el, hogy a szerelem kitartott nála akár. . . mondok egy nagyobb számot: 10 évig. Tapasztalat inkább az, hogy egy-két év, utána az érzelmek jó esetben átalakulnak szeretetté, rosszabb esetben kihűlnek.

Statisztika, hogy több párkapcsolat megy szét ilyen-olyan okból, mint együtt maradnak és ebben benne vannak a felnőttek is.

Én elsősorban nem a zöld kéz miatt válaszolok... De azért el sem utasítom :))

Szerintem 15 évesen még nem lehet szerelemnek nevezni "azt" az érzést. Olyankor még csak ismerkedik az ember a másik nemmel és amolyan fellángolás szerű érzések jönnek és aztán mennek. Amikor majd tényleg szerelmes leszel, észre fogod venni a különbséget. :)

én nem értenék egyet az előttem szólókkal, amennyiben szerintem nem feltétlen ér véget minden ilyen szerelem és azt sem hiszem hogy nem lehet 15 évesen igazán szerelmes az ember

tény hogy sok mai kiscsibelánynak és kiscsibefiúnak fingja nincs mi az csak járni akarnak valakivel mert az milyen menő, na ezek szakítással is végződnek egy idő után

de nem gondolnám hogy ebből az következik hogy nem alakulhatnak ki ebben a korban őszinte, nagy kapcsolatok amik később házassággal, gyerekkel végződnek

legjobb pl erre az én létezésem! :)

anya 14 apa 17 volt mikor megismerkedtek, 10 év múlva házasság.

huh, leírtam. kérem a zölt kezecskét! :)

Én 16 éves korom óta vagyok párommal (ő 22 volt akkor), jelen pillanatban 5,5 éve.

Szerintem, ha két érett tini/fiatal felnőtt találkozik és minden meg van bennük, ami kellhet egy komoly kapcsolathoz, működhet a dolog, akár örökké is. Bár talán az örökké elég soknak hangzik még a nem tiniknek is a mai világban.

Persze fontos figyelembe venni, hogy a szerelem kémiai kötödés, a hormonok játéka, hogy az emberek párosodjanak és utódok jöjjenek létre, a rózsaszín köd nem marad meg örökké, akivel együtt vagy, hisz a szervezeted nem viselné el azt a hormon koktélt. Viszont, ha tényleg megfelelő alanyok vagytok egy komoly dologta, utána is egy iszonyatosan jó, szeretetre, tiszteletre, stb-re épülő kapcsolat maradhat fenn!

22/L

nem törvényszerű, hogy ne működjön, láttam már rá "pozitív" példát

de egész másmilyenek azok a kapcsolatok, amiket "érett" fejjel köt az ember

mondjuk el sem tudnám képzelni, hogy az a srác legyen életem párja, akivel 15 évesen "jártam"

sokat változtam, elmúlt rajtam 10 év, és már egész más dolgokat látok fontosnak egy kapcsolatban

Nem attól függ, hogy meddig tart egy szerelem, hogy mikor kezdődött. Az emberek szeretnek azzal vagadalózni, hogy óó fiatal vagy még, meg hát az első szerelem stb...

Általánosságban lehet csak elmondani, hogy nagyon ritka az olyan első szerelem, ahol együtt is marad a pár...

A baráti társaságban van egy házaspár, 16 éves volt a lány, amikor összejöttek, azóta eltelt 7 év és már 2,5 éve boldog házasságban élnek. Amúgy a srác 30 éves. Ugyanúgy imádják egymást, mint az első években, semmi nem látszik abból, hogy ráuntak volna egymásra vagy ilyesmi.

Persze nincs arra garancia, hogy örökké fog tartani akár az érzés vagy akár a házasság, de arra sincs garancia, hogy aki 30 évesen lesz szerelmes, az is örökké tartson...

Én 16 (majdnem 17) voltam amikor megismerkedtem a 17 éves barátommal...azóta több mint 4 év telt el, és úgy érezzük minden nap még egy kicsivel jobban szeretjük egymást, őszinte rajongás és szeretet van bennünk. Ha megkérditek: azt mondom korán találkoztunk, de nem fogom eldobni csak mert így alakult. Sőt örvendek és valahol büszke vagyok arra, hogy két "gyerek" feltudta építeni azt ami most van közöttünk...a kölcsönös bizalmat, a feltétel nélküli elfogadást...

Hogy mi kellett? Érzelmileg fel kellett nőnünk a feladathoz, mert ez nem kis dolog...kellett tudjunk várni egymásra, kellett tudjunk elfogadni egymás tizenéves hülyeségeit:) (féltékenység, más emberek, szülők stb...)

Nekem pl. fontos volt várni a szex-el és fontos volt, hogy a párom partner legyen ebben....

Később érettségi után...a felnőttkor küszöbén más dolgok lettek fontosak, odafigyelés, jövő-tervezés, bizalom, kiegyensúlyozottság. Már nincsenek féltékenykedések, felnőttünk ehhez a nem kis feladathoz...és örülök Neki...és minden nap hálás vagyok...

21-L