Reménykedhet még egy demiszexuális (szürke-aszexuális) 26 éves fiú párkapcsolatban?

11-es: Igen, ezen én is elgondolkodtam, csak én meg nem vagyok keresztény, és ez gond lehet nekik. A másik, hogy a bigott keresztényektől tartok, nem tudom, hogy beléjük tudnék-e szeretni, a dogmatikus gondolkodást nem kedvelem. Mindenesetre köszönöm a gondolatébresztőt :-) Úgy próbáltam elindulni, hogy mik azok a jegyek amik miatt már szerettem bele személyekbe. Pl. a kacér mosoly (a lányok újabban flegmák), a kedves nevetés (nem állandó vihogás), a segítőkészség, ja és ami a legfontosabb, hogy hónapokig, évekig tudunk akár minden nap órákig beszélgetni anélkül, hogy észlelnénk az időt.

12: Hogy minek nevezném magam? A demiszexualitásra véletlenül bukkantam rá, hogy mi ez a hülyeség. És jé én ez vagyok. Sosem értettem mi alapján vonzódtam, akihez vonzódtam. Én úgy fogalmaznék -kapcsolódva az előző hozzászólóhoz is- hogy van a másiknak kisugárzása, oly módon, mintha én csak bizonyos rezgésű emberekhez vonzódnék, és csak az ilyen rezgésű emberek jeleit fogadnám. Vannak olyan kisugárzású emberek, hogy meglátom és már rosszul vagyok, émelygek jó értelemben. Ilyen 10 000-ből 1 van kb. Azaz lehet pár ezer ember Magyarországon akibe bele tudnék szeretni. Na és itt jön az, hogy az ritkán szeret vissza matematikai valószínűség alapján. Akik meg ostromolnak, azokba nem tudok szerelmes lenni nemtől függetlenül, és szexuális vonzalmat sem érzek nagyon irántuk, persze megy a dolog (már akivel), de nem okoz örömet lelkileg. No, de aki megfog azoktól kész vagyok mind érzelmileg, mind szexuálisan. Volt aki ki is használt emiatt :-(

A lényeg, hogy így élek 10 éve (voltak szexuális kalandjaim, tehát impotens se vagyok :-)), és csak pár hete bukkantam rá, hogy ilyen van (illetve 1-2 éve pánszexuálisnak neveztem magam, azelőtt meg biszexuálisnak, de kiderült, hogy a lelki közelségből ered általában a vonzalom, ezért nem megfelelő a szexualitásból kiindulni. A melegek aztán abszolút nem vonzanak, de nagyon nem, ha látom hogy egy fiú nőies. Nincs bajom velük, el tudok velük beszélgetni, de nem vonzottak még szexuálisan.)

De Te is rosszul értelmezel: Nem az, hogy nem kívánom a szexet, csak pár személyhez tudtam eddig vonzódni. Van olyan akit megszagolok, és az illatától 20 percig dermedt vagyok. Az illető ráadásul tudja miről van szó. Pár hónap alatt teljesen megértette, és azt találtam mondani neki, hogy látod, nem kitaláció és elvetemült igényeim vannak, amit kérek az élettől. Válasza az volt összefoglalva, hogy valóban nem, de ő sem tudna magához hasonló embert nekem mutatni, tehát megérti a vonzalmamat iránta. Ja és külsőleg nem is vonzott, de személyisége magába szippantott.

Erősen nyomultam rá. Önbizalom hiányom lenne? Egy lánynak 2 évig udvaroltam pl. Elég kitartóan. Azonban volt olyan is akivel 7 év után feküdtem le (6 évig nem tartottam a kapcsolatot vele), mert még szerelmes voltam belé évek után is. Ez a másik, hogy ha valakibe belé szeretek, csak ahhoz tudok vonzódni. Szívből gyűlölöm, ezt az érzést, mennyivel egyszerűbb az életük a sok kutyaként élőnek, aki fűvel fával tudják csinálni. Én nem, és szégyenkezzek emiatt.

Egy éjszakásokon már túl vagyok. Totál semleges.

Tehát nem az a kérdés, hogy le tudok-e feküdni valakivel, mert azzal nincs baj. Nálam a probléma ott van, hogy nem kívánom az együttlétet olyannal, akihez nem kötnek érzelmi szálak, lehet bármennyire is esztétikus. Megy a dolog, csak unalmas, érdektelen számomra. Akihez pedig kötődöm érzelmileg, azzal meg nagyon megy a dolog.

Egyébként az idő múlásával azt hittem, majd nyitottabb leszek és el fog múlni, de fordítva van. Egyre kevésbé vonzanak a számomra érzelmileg nem vonzó emberek. Iszonyú nehéz lelkileg, hogy másoknak ez milyen könnyen megy.

Kis szexuális/szexuálromantikus fajták magyarázatai képekben:

[link]