Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Reménykedhet még egy demiszexuális (szürke-aszexuális) 26 éves fiú párkapcsolatban?
Sziasztok! Az én problémám az, hogy önmagában az emberi test nem vonz, és nem is érzek vágyat, hogy bármilyen komolyabb szexuális viszonyt keressek egy ismeretlennel. Csupán NAGYON mély lelki ismeretség után jön meg a kedvem az együttlétre, azt is csak fokozatosan. Sajnos manapság ezt nem igazán díjazzák, illetve mindenki felületes kapcsolatot szeretne annak ellenére, hogy mást mondanak. Főleg, hogy sportosabb testalkatú vagyok (bánatomat igyekszem a sportba fojtani), ezért sokan azt hiszik, hogy csak szexuális együttlétet szeretnék partnert (hülye sztereotípia). Nyilván barátaim tudják, hogy ez nem így van. Érdekelne mások véleménye a témáról, főleg akik hasonló szituációban vannak, hogy mi ebből a kiút. Sokkal kilátástalanabb a helyzet mint ahogy tűnik egyébként.
Előre is köszönöm a konstruktív válaszokat.
válasza: válasza:Ha ennyire elfoglalt vagy, akkor viszont ne erőltesd! Előbb utóbb úgyis jön majd valaki... nem minden lány ilyen flegmáskodó/stb, meg egyébként ezzel a fajta viselkedéssel inkább magunkat próbáljuk védeni, bár a többségnek szimplán ilyen a természete...
20/L
válasza:Önmagában az sem előny számomra, ha nem érdekli a szex. Csak fogadja el, hogy ha érzelmileg nem vonzódom hozzá, akkor nem fogok csak azért szexuális viszonyt kezdeményezni, mert lány. Ettől lehetünk a lehető legjobb kapcsolatban, sőt értékében ez fontosabb lehet, mint egy rossz szexuális viszonyoktól tarkított viszony. Attól, hogy jóban vagyunk nem kell elvárni tőlem olyat amit nem szeretnék. Azonban ha megismerem, megszeretem, akkor szeretnék neki örömet okozni ezen a téren is, természetesen. Én sokszor attól jövök izgalomba, ha a másiknak jó és ez tovább motivál.
Ez miért baj vagy furcsa?
válasza:A lányokban, akikkel mély lelki ismeretség után eljutottál a kapcsolatig, mi volt a közös? Nekem például sokat segített, hogy ezt megpróbáltam kívülről szemlélni, és így rájöttem, hogy nekem öntudatlanul is depresszív, kissé labilis emberek jöttek be eddig. Megkérdeztem egy pszichiátert erről, neki az volt a véleménye, hogy a stabil embereket ilyen típus fogja keresni. Fontos lépés szerintem felismerni a saját igényeid. Nem szégyen felismerni és vállalni, hogy mi a fontos az embernek.
Én pánszexuálisnak vallom magam, úgy gondolom, bele tudnék szeretni bármilyen testi nemű személybe, leszámítva a túlságosan macsó/csajos végleteket. Szerintem rengeteg türelem kell ahhoz, míg az ember egyrészt saját igényeit, másrészt a másik embert kiismeri. Ehhez viszont kevés az internet, minél több személyes kapcsolat kell, ami persze nehéz, ha az ember eltér az átlagtól. Illetve fontosnak tartom azt is, hogy ne zúdítsd rá ezt a demiszexuális elvrendszert a másik félre már az elején: ijesztő lehet, még akkor is, ha esetleg a másik fél nyitott. A személyiségnek nem ez az első mutatója, ismérve.
Ami a párkapcsolatban való reménykedést illeti, itt sem árt végiggondolni, mit is akarsz a közeljövőben (nem kell húsz évre előre gondolkodni). Dolgozni, sportolni, utazni egy társsal az oldaladon? Családot, gyereket mielőbb? Mi az, ami fontos? Mi az, amiről ha le kéne mondanod, boldogtalannak éreznéd magad, és mi az egészséges kompromisszum, ami nélkül simán tudnál élni?
Pl. vannak olyan emberek, akik nyíltan vállalják, hogy nem akarnak gyereket. Vagy akik már tizenéves koruktól biztosak abban, hogy melegek és ennek megfelelően élik az életüket, tesznek a külvilágra.
A reménykedésnek szerintem nem kell kitennie az élet egészét, hanem célszerű úgy felépíteni a mindennapokat, hogy társ nélkül is örömöt találj. A sport ilyen - bár nekem nem igazán van ínyemre, a hatását elismerem -, vagy az utazás, egyéb hobbi. Igen, valahol pótcselekvés a társkapcsolat helyett, de az ember magáért felel és nem felelős azért, hogy szembejön-e az "igazi", ha ő amúgy teljes, tisztességes életet folytat.
Én teljesen véletlenül találkoztam valakivel, akivel többé-kevésbé működik az általad írt párkapcsolati forma.
Az szerintem zsákutca, ha elképzeled a tökéletességet, és aki egy pontban eltér, vagy egy apró jelet mutat, hogy nem száz százalékig ugyanaz az életfelfogása, mint a tiéd, annak már esélyt sem adsz.
Annyit tudok tehát javasolni, hogy járj nyitott szemmel és légy extrém türelmes.
A #27-es hozzászóló személyében újabb hasznos véleményt olvashattam. Köszönöm! :-)
Nos, jó a megközelítésed, és képzeld amúgy én is kissé depresszív, pesszimista embereket vonzottam be. Talán azért , mert velem szeretnek az emberek beszélgetni, akár órákig, és nem csak közhelyeket puffogtatok...legalább is ezt mondják. Igen ám, de sajnos csalódnom kellett sok esetben ezekben az emberekben, mert vagy energiavámpírkodtak rajtam vagy ki akartak sajátítani (ami végül is ugyanaz). Sok ilyennel megszakadt a kapcsolatom. Mostanában olyan embereket vonzok be, akik optimisták nagyrészt, kissé lazák, ugyanakkor érzékenyek, és érzelmi intelligenciájuk -még ha cikinek is tartják kimutatni- magas. Az egyik barátom, hanem a legjobb, egy olyan természetű személy, akiről nem is gondoltam volna, hogy barátom lesz. Mert kinézetre ezen típusú embereket kerültem, hogy üresek és műanyagok. Főleg azt nem hittem, hogy ennyi érték van benne. Kb. olyanok vagyunk vele, mint a Yin Yang. Másképp vagyunk ugyanazok. És iszonyú sok erőt ad nekem, valamint neki is erős lelki támasza vagyok. Na ő talán az egyetlen, aki teljesen elfogad engem, és kezdi megérteni miről is van szó, és naponta beszámolunk egymásnak a magánéletünkről. Nem kell dekódolnom saját gondolataimat, nem húzza fel a szemöldökét, hogy másképp beszélek a megélt kapcsolataimról.
Igen valóban fel kell állítani az életben egy prioritást mi fontos és mi kevésbé az életünkben. Sajnos az ember nem tud mindent magas és kiemelkedő vagy különleges szinten csinálni az életben. Bár hozzáteszem, hogy partnerkapcsolataim is különlegesek voltak. Olyan élményekben (mind érzelmi, mind testi) volt részem, ami szerintem az emberek 99%-nak nem volt. És a minőséget vagy különlegességet nem mennyiséggel pótoltam, holott lehetett volna. Mert nálam a testiség nem azt jelenti, hogy nem fontos, hanem nem ÚGY fontos, mint az átlagnak (az ürítsünk bele a másikba, és ezt nevezzük szeretkezésnek....pffff).
Szóval nekem is meg van a sorrendiség az életben, és azokra van helyezve a legnagyobb hangsúly, ami elsősorban rajtam múlik, illetve a jövőre kivetítve megkönnyíti az életemet. Ezekkel végeztem. Ez nem tartozik ide, de azokban még inkább egyedülállót csináltam, csak mostanában foglalkoztam érzelmi életemmel, hova is tartok.
...és tök jól megláttad: nagyon sok idő, mire megtalálja saját magát az ember, majd elfogadja, és végső soron megszereti. Na az utolsón még dolgozom :-) Egyelőre ez nekem kín, melyet fel kell dolgoznom. A felismerés kemény volt, hogy én afféle demi-pánszexuális vagyok vagy mi. Örülök, hogy már Nálad ez rendben van, legalább látok reményt :-)
Interneten nem ismerkedem, igaz csetelgettem, már ez is nagy szó, hogy ide leírtam a kérdésemet, mert az igazat megvallva élőben nagyobb élmények érnek, és izgalmas kalandok. Én sem értem miért, de szimpatizálnak velem, és jól érzik magukat velem az emberek. Ellenben a sok sértett öntelt csetelő lányokkal, akik gubbasztanak a monitor előtt és mindenkit leszólnak. Ellenben tény, hogy én inkább a kevés, de minőségi kapcsolat híve vagyok a nagyipari mennyiségi ismerkedéssel szemben. Bizalmatlan vagyok azért az idegenekkel, lassan eresztem be az új embereket a magánszférába, mert azért na...a szándékok különbözőek. Nekem nem kellenek ivócimborák, és vihogó átlaglibák. Lehet bulis, meg jó fej az illető, de legyen benne tartás, és önálló gondolkodás. A buli az egy dolog, én is eljárok, de az életben legyen célja, mindegy mi az, nem kell hogy az legyen mint az enyém, és legyen tartása, ugyanakkor legyen közvetlen és életvidám. Szerintem ezek nem olyan elvetemült kérések. A demiszexualitást természetesen nem írom ki a polomra. Itt vetettem fel először a gyk-n. Nyílván tudom, hogy az átlagembernek ez sok lenne először. Nem is hinnéd, hogy élőben elsőre milyen könnyű esetnek tűnök. :-) De tényleg! csak utána jön a kihívás.
A párkapcsolati megközelítésedet illetően egyetértünk, ez jó felfogás. Meglepően hasonló az értékrended mint nekem.
Köszönöm ezt a konstruktív hozzászólást, és hogy időt szakítottál rám. Élmény volt olvasni!
válasza:Őszintén? Nem hiszek ebben a kategóriában, amit megneveztél.
De ha mégis létezik, hát rám is rám lehetne húzni éppenséggel.
"nem is érzek vágyat, hogy bármilyen komolyabb szexuális viszonyt keressek egy ismeretlennel"
Ismeretlennel én se. A párommal, akit vonzónak találok és szeretek. (-nék)
"Csupán NAGYON mély lelki ismeretség után jön meg a kedvem"
Aham. Én két és fél éves ismeretség után feküdtem le a volt párommal.
"ÖNMAGÁBAN a külső nekem még nem számít"
Nagy igazság.
"mintha én csak bizonyos rezgésű emberekhez vonzódnék, és csak az ilyen rezgésű emberek jeleit fogadnám. Vannak olyan kisugárzású emberek, hogy meglátom és már rosszul vagyok, émelygek jó értelemben"
Számomra ilyenből mocsok kevés van. Talán egyet, ha tudok mondani életemből. Pedig tényleg nincsenek óriási igényeim.
"Akik meg ostromolnak, azokba nem tudok szerelmes lenni nemtől függetlenül, és szexuális vonzalmat sem érzek nagyon irántuk, persze megy a dolog "
Nekem nem menne a dolog. Sőt, a gondolattól is rosszul vagyok.
"Egy éjszakásokon már túl vagyok"
Sose menne.
" nem kívánom az együttlétet olyannal, akihez nem kötnek érzelmi szálak"
Szerintem ezzel minden ép lelkületű ember így van.
"Megy a dolog, csak unalmas, érdektelen számomra"
Ezen csodálkozol?
Szóval, nem még mindig nem hiszek abban, hogy ilyesmi létezne. Egyszerűen csak normális vagy, ami mai viszonyok között már eseményszámba megy. Miért is kéne lefeküdni olyannal, aki érdektelen számodra? És hogy még ezt élvezd is? Miért baj, hogy neked csak érzelmekkel megy? Ez volna a normális...
Oké, ha ez mégis egy létező, leírt, bizonyítékokkal alátámasztott jelenség, akkor én hiper-extrém-demiszexuális lány vagyok.
válasza:Ja, még valami. :P
Ha ez igaz, akkor én, a tágabb családom, és az ismerőseim, egy rakás csoporttársam egy bújtatott, szűk, észak-magyarországi demiszexuális közösség vagyunk, mivel nálunk ez a teljesen elfogadott gondolkodásmód és életstílus. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!