Otthon lévő anyuka=háztartási cseléd?

Szerintem pont hogy 1 gyerek mellett lehet nagyon elúszni. Az első babámmal sokszor volt olyan, hogy délben kaptam észbe, hogy reggel 5 óta semmi mást nem csináltam, csak a gyereket ugráltam körbe. Kaja kell, aztán társaság kell, megint kaja kell, gőzöm sincs mi kell de ordít mint a sakál. És ott álltam délben pizsamában, kócosan, étlem-szomjan. Igen, lehettem volna határozottabb a gyerekkel. De első gyerekes anyukaként aggódtam, hogy mi a baja a csöppségnek. És órákon keresztül ugráltam körülötte, hogy megnyugtassam. A másodiknál már felismertem a fáradt ordítást. Ezért írtam korábban, hogy bízza rá a kérdező férjére a babát. Tapasztalja meg az apa, hogy nem olyan könnyű haladni a baba mellett.

#25, hogy mi olyan sok dolgunk van? Sok kicsi apró f*ság. Sok-sok 1-2 perces teendő, ami a kicsit szórakoztatva akár 10 percre is nyúlhat. Pl.összetakarítani etetés után a falon, padlón, jóégtudja hol kikötött bébiételt. Miután nyakon fosta magát a gyerek, illik átöltöztetni. Ha fogzik a baba, akkor nyáladzik. És mindenhol nyálas-kajamaradványos kéznyomokat hagy. Nem árt néha letörölni. Ilyesmi apróságokkal nagyon el tud menni az idő. Ezzel együtt az apáknak is jár az elismerés. Nem kis nyomás családfenntartónak lenni. Egyszerűen meg kell becsülni egymást.

#31

Szeretem ezeket a kommenteket. Megerősít abban, hogy soha semmilyen körülmények között se tegyek olyan öngyilkos tettet, hogy gyereket vállaljak valakivel. Inkább maradnék élő ember. Remélhetőleg sok nő is gondolja így.

Még régebben olvastam egy blogot, hogy a férj hazaérvén megkérdezi hazahozta-e a ruháját a tisztitóból, mire nemleges válasz érkezett, és fel volt háborodva, hogy erre miért nem volt idő mikor egész nap otthon van. A nő persze megsértődött, és másnapra leírta neki idöszerüen a napi programját, aminek a vége "happy end" lett, mert a férj belátta hogy a nő nem csak vakarózik otthon. Én viszont csak mosolyogtam rajta, mert kb. az egész arra ment ki, hogy égig magasztaljuk az anyát csak mert ellát egy háztartást meg egy babát. Azért nem értettem vele egyet, mert szerepelt a listában 2×1 óra "céltalan" sétáltatás. Az egyik helyett simán mehetett volna a tisztitóba is, legalább nem csak úgy üresbe tologatja a banakocsit, vagy ha messzebb van, akkor kocsival elintézi fél órán belül, és még mindig van idő kicsit babakocsizni is. És a többi felsorolást is kissé túllihegettnek éreztem. Szóval számomra ez is csak azt bizonyította, hogy az anyukák szeretik elragattatni magukat, és a gyerekre hivatkozni. A gyereket körbe ugrálják, aztán könnyen elhanyagolnak más dolgokat, akár a férjüket. Ez ugyanolyan hiba, mint az hogy a férj elkényelmesedik és elvárja hogy akkor neki így otthon semmi dolga ne legyen.

3 gyerekem van, szóval tudom miről beszélek, és nekem sokszor tényleg nevetséges ilyeneket olvasnom egy gyerekes anyukáktól (ezt most nem rád értem, hanem csak úgy általánosságban), hogy jaj zuhanyozni sincs időm meg egyéb siránkozások.

A Ti esetetekben az hogy a férjed szendvicset se kepes csomagolni magának, az valóban gáz, akkor éhezzen csak, nem kell sajnálni, ilyen szinten tényleg ne szolgáld ki. Amúgy szerintem majd legkésőbb akkor ha visszamész dolgozni, rendeződik ez.

30ra

az első gyerek fél éves koraban 3-4 hónapot épp itthon volt a férjem, mert műtötték a csuklóját. nem okozott gondot sem anyagilag sem semmiben, gyerekkel is jó kis szoros kapcsolata lett így. nem tudom ez, hogy jön ide. attól még, hogy a fizetése 70 %at kapja a nő, nem lesz eltartott. én 170 körül kaptam + a családik. ha kell egyedül is eltartottam volna belőle max szűkösebben /de nem nyomorogva/