Jogosan esik rosszul, ha szinte semmit nem költ rám a párom?

"néhány bútor, mosógép, kisebb háztartási gépek, tányérok, poharak, egyéb háztartási eszközök."

Ezeket akkor is meg kéne venned, ha egyedül lennél. Plusz ez mind a tied, csak a tied. Ha szétmentek a csajjal, akkor ez mind marad neked.

31#

Nekem elég lett volna egy szekrény, nem kellett volna hármat venni. A többi cuccot meg ugyanúgy használják ők is és ha szétmegyünk akkor háromfelé osztjuk a cuccokat. Amúgymeg ha nem lettek volna ők, akkor nekem sem kellett volna se mosógép, se tányér, se semmi, mert én ellettem volna a szülői házban addig amíg össze nem szedem a pénzt egy saját házra.

#33 Tényleg a puszta kíváncsiság vezérel, nem kötözködésből kérdezem: régi vágású nőként te adsz neki valami olyasmit, amit egy régi vágású férfi el szokott várni? Például a kis extra figyelmességekért, meghívásokért cserébe te meg mondjuk megkülönböztetett tisztelettel bánsz vele, ő a családfő, ilyesmik. Vagy hogy a háztartás vezetése, a gondoskodás az inkább a te feladatod. Most ezek jutottak eszembe, csak példának mondtam. Vagy ő nem vár visszafelé ilyen klasszikus dolgokat?

És ezt tényleg mindenféle gúnyos felhang nélkül kérdezem, mert valóban kíváncsi vagyok hogy működik ez másoknál. Bevallom, én kicsit kiegyensúlyozatlannak érzem, ha valaki csak az előnyöket szeretné a régi világból.

Azzal a résszel egyetértek, hogy vagyonközösség nélkül nincs komoly kapcsolat, csak én egy húsz éves lány két éves együtt járását nem tartom komolynak. Lehet szeretetteljes, őszinte, de nem komoly. Nekem az az eljegyzés meg a házasság.

#36 Én nem értem félre. Örülök, hogy ti ilyen szépen kiegészítitek egymást. Azért voltam erre kíváncsi, mert sok nő nem akarja megadni a párjának azt a megkülönböztetett tiszteletet, amit te igen. A legtöbben (férfiak és nők is) csak az előnyöket akarják és mélységesen fel vannak háborodva, ha nekik is kell valamilyen áldozatot hozni.

Azért ütöttem ennyire a vasat, mert úgy láttam, hogy a sok hagyományos nőbe nem sok tolerancia szorult. Ha visszamész az első oldalra láthatod, hogy milyen alattomos volt az egyik válaszoló, aki azt pedzegette, hogy engem nem szeretnek eléggé és én se szerettem még mást. Kérdés: ez miben különbözik attól, amikor a hozzád hasonló nőket lenézik és egy elnyomott rabszolgának tartják? Semmiben. Teljesen mindegy, hogy mire hivatkozva akarunk mást megszégyeníteni.

Ahogy te úgy érzed, hogy a ti rendszereteket nem értik meg és lenéznek érte úgy egy hozzám hasonló modern nő ugyanazt éli át. Rögtön elméletgyártásba kezdenek és fel sem merül bennük a gondolat, hogy másfajta leosztás is lehet igazságos és szeretetteljes. Más ember másban találja meg a biztonságot és a megbecsülést. Nekem az dobbantotta meg a szívemet, hogy a megismerkedésünkkor NEM hívott meg italra. Én ebben mértem azt, hogy igazán becsül, ettől éreztem magam hölgyként kezelve.

Úgy érzem én tényleg el tudom fogadni, hogy más emberek mások, látom egy másik életmód előnyeit is. Azt viszont nem vagyok hajlandó elfogadni, ha valaki igazságtalan, követelőzik, bűntudatot kelt és a kétféle (vagy akárhányféle) kerek egészt alkotó, jól kiegyensúlyozott rendszerből kimazsolázza azt, ami számára előnyös.

Más: nekem az viszont mindenféle világnézettől függetlenül böki a csőrömet, hogy a pénzügyi összeborulást mindig az szorgalmazza leginkább, akinek kevesebbje van. Lehet ezt csűrni-csavarni, de ez akkor sem szép dolog.

Szerintem teljesen rendben van, hogy ha így vagytok boldogok. Engem nem zavar, ha mások másképp élnek, vagy másban találják meg a boldogságukat. Viszont rendszeresen belém kötnek amiatt ahogy élek. Hiába van liberális világ, hiába tolja mindenki a nagy elfogadást, én úgy érzem, hogy a hagyományosabb életvitel még mindig kevésbé fogadják el, sőt, megvetik. Nem olyan régen volt itt egy vitám egy nővel, nem írtam semmi rosszat mégis oldalakon keresztül ócsárolt, hogy milyen kis hülye liba vagyok amiért úgy gondolkodok ahogy.

A pénzügyi aggályaiddal viszont nem igazán értek egyet. Ez sose lesz igazságos. A lakást pl én hoztam a kapcsolatba, amikor még csak ismerkedtünk pedig én kerestem többet. Mégsem volt soha kérdés, hogy megosztom vele amim van. Amikor pedig már ő kereste a többet, akkor sem volt vita ebből, szóba se jött, hogy én pénzem, te pénzed. Az ember anyagi helyzete folyton változik, van amikor az egyik keres többet, van amikor a másik, van amikor hirtelen munkanélküli lesz az egyik fél.

Senkit nem fogadnak el. :) Mondhatod, hogy papírforma szerint az én nézetem felel meg a korszellemnek, de erre meg azt felelem, hogy nézd meg a válaszaim értékelését... Rohadtul nem elfogadott az én szemléletem sem és ezt nem mindenki képes személyeskedés nélkül elmondani. Fura ez, mert én pontosan ugyanazt az elutasítottságot és lenézettséget érzem, amit te.

Ok, én tényleg máshogy gondolom ezt a pénz kérdéskört. Szerintem van én pénzem-te pénzed, aztán ha egyszer oda jut a kapcsolat lesz közös pénz is. Az én nézetrendszeremben ez az igazságos és a biztonságos. Ez egy nagy kirakós egyik darabja, ami más kirakósába elhiszem, hogy nem illik bele. A vészhelyzetek persze mások, de szerintem ez evidens.

Én más dologban vagyok hagyományos. Vannak dolgok, amiket én csak házasságban szeretnék megcsinálni, mert onnantól tartom magunkat egy családnak. Tudom ez szintén szokatlan, és igazából magam sem tudom, hogy ez most inkább régimódinak vagy modernnek számít.